Versek mindenkinek2021-03-05 - Garai Gábor gondolatait adjuk közre. A szerző 33 éves, Diósjenőről érkezett Százhalombattára 1 éve.
A költészet csontváza2015-12-07 - A korszakos és nagy, Juhász Ferenc emlékére Körülfogott, csaholt, vicsorított, és ugatott,nyolcvanhét évig reménykedhetett, és hihetett;az átkot, a gyűlöletet, és a bűntudatot,emésztve, lenyelte a megmart emberszívedet.Íróasztalodon az élet lehullott lángja,amit el tudok mondani, az csak a zavarom;míg lelkem a tűzözön sáska fogsora rágja,a létpernyén, és a szivárványszínű avaron.Nézem betakart arcodon a vászonarckendőt,és a mézből nem ihatok, csak az epés borból;remélve, hogy halálod virágzik majd jövendőt,kezemmel sárgombócot gyúrva a nyálas porból.A véráztatta kőpadlón most utánad ások,vörös és véres tenyerekkel, fölsebzett vállal;belsőmben fájó hidrogénbomba-robbanások,számban vaskarikával, zablával, habos nyállal.Úgy siratom csak a kioltott spirituszlángot,nem csillapítja semmi, harminchat fokos lázam;kinek egész embertörzse így még sosem rángott,csontvázaddal együtt érzem égni a csontvázam.A szent mindenséget taposnám emléked végett,szíved fölött lobog ezer gyertyám lángcsipkéje;a rózsa-tűzet, és a vak ősfeketeséget,eloszlatnám, hogy a világot szégyen ne érje.Bánat rongyomat a semmi ágára akasztom,a sorsnak szegezve sunyi és ostoba vádat;könnyes bánatommal szívem szívedre rohasztom,ujjam szopva, mint a sárga, pikkelyes tyúklábat.A sötétet repedésekké semmi sem osztja,és zavarja el az időevő keselyűket;szavaim, mint a haldoklók szájában az ostya,ki bogozná és csomózná ki most a betűket.Valahol harangoznak.
Turi Imre versei2015-07-06 - JÁTÉK A SZAVAKKAL
Az asztalomon PORLEPEL
Ha nem törlöm, a POR LEP EL
Ó BOR te vígság okozója!
Túri Imre versek2015-03-23 - Itt a tavasz
Kertek alatt, kertek alatt
Kinyílott a tulipán.
Karácsonyi reménysugár2013-12-17 - Valamikor a múlt század közepén történt...
Nagyreményfalván élt egy szegény család két gyermekkel. A fiú volt az idősebb, ő vigyázott a húgára. Közeledett a karácsony. A szülők örömet szerettek volna szerezni a gyermekeiknek, de ez is csak távoli reménynek tűnt, még a mindennapi falatra is alig jutott.
A holtak 23. napja2011-10-19 - Sárgacsőrű éhes varjak kárognak a távolban, keserű karcos füstszag terjeng, nem lobban láng és nem is alszik a tűz, inkább csak pislákol.
Rédli Éva: Harangmese
2010-12-13 - Alsóharangos és Felsőharangos, a két szomszédos, aprócska falu messziről nézve nemigen különböztek egymástól.
Mit kívánok neked…2008-09-01 - Piroslik már a csipkerózsa bokra
Megannyi gyöngyöt hord az enyhe domb,
Kontyos fa, lányok unják már a zöldet
Divatba lépett a vörös és a bronz.
Fazekas István: Üzenet2008-07-30 - Dermesztő magányba
üldöznél el engem,
bíztatnak kis gnómok
ebben rendületlen.
Fazekas István: Néz az idő2007-05-11 - 1. Csak a csend öleljen, szélszaggatta szavaimat míg újrateremtem, hadd állhassak még a senki földjén, ha már sárban a kehely és szétömlő vérünk lehet csak szégyentelen.