Az ünnepségen Nagy Balázs alpolgármester köszöntőjében úgy fogalmazott, hogy Csupics Demeter a közösségét rendkívüli módon tisztelő és szerető ember volt, aki maradandó értéket teremtett az őt követő, rá méltán példaképként tekintő generációk számára. Elévülhetetlen érdemei vannak a helyi szerb közösség kulturális életének megőrzésében, hagyományainak ápolásában, a nyelvi kultúra továbbélésében.

Az ő nevéhez fűződik a nemzetiségi klub és a borverseny megszervezése, a szerb nyelvű nevelés bevezetése az óvárosi óvodában.

Példaértékű életútjára büszke lehet a szerb közösség, illetve Százhalombatta. A mindenkori városi és szerb vezetőség számra nem csak lehetőség, hanem kötelesség is Csupics Demeter munkásságának emléket állítani, szellemi hagyatékát továbbvinni. Az Önkormányzat ennek szellemében mindig támogatta a nemzetiségi kulturális rendezvényeket, illetve így járt el a szerb közösségi ház pár évvel ezelőtti felújításakor is.

"Ha minden nemzedékben lesz egy Csupics Demeter, akkor nem csak a helyi szerb közösség, hanem a helyi kulturális élet és a város is jó kezekben lesz" – fogalmazott Nagy Balázs.

Szabó Gábor óvárosi képviselő örömét fejezte ki, hogy újabb tábla kerülhetett a településrész közösségi házának falára. Mint mondta, Csupics Demeter a százhalombattai szerb nemzeti kultúra kiemelkedő alakja volt. Emlékének megőrzésével azok előtt is tisztelegnek, "akik építői és megőrzői voltak a szerb-magyar együttélésének évszázadokon át".

Takács Péter a BMK nyugalmazott igazgatója felidézte, hogy 1971-ben került Százhalombattára a művelődési házba, ekkor ismerte meg Csupics Demetert, akinek emléktáblája a szintén kiemelkedő közösségépítő Dubecz házaspár mellé került. A férj, Tibor és Csupics Demeter tartotta kézben Óváros kulturális és közösségi életét. Takács Péter velük együttműködve, hetente Óvárosban egyeztetve szervezete a programokat; egészen más volt az akkori közösségi élet, amiben nagyon fontos szerepet játszott a két személy.

Csupics Demeterrel egy-egy barátoknál történő borkóstolás nyomán született meg a mai napig tartó, februári rendezésű borverseny ötlete. Mitrus –, ahogyan sokan szólították – számos programot szervezett, amelyek során mindig figyelt az apró részletekre, hogy a lehető legjobban teljesüljenek az elvárások.

Segítőkészségét mutatja az a személyes történet is, hogy amikor Takács Péter egyszer említette Csupics Demternek, hogy szeretne valahol egy kertet a lakótelepi lét mellé, ő mutatott egy óvárosi eladó földnyelvet; itt él ma a nyugalmazott igazgató fia a családjával.

A család nevében édesapja egyetlen, még életben lévő fia, Csupics György köszönetet mondott a városnak, hogy sor kerülhetett a megemlékezésre, illetve az emléktábla avatásra. Emlékeztetett, hogy az ünnepség időpontja, június 28-a egyben a 1389-es koszovói csata évfordulója, amikor a törökök elől menekülő szerbek erre a területre érkeztek.

Az Önkormányzat támogatásával kihelyezett emléktáblát Csupics György, Nagy Balázs és Szabó Gábor leplezte le, az óvárosi képviselő örökös koszorút is elhelyezett Gergev Angéla családtaggal együtt.

Ahogy a tábla hirdeti, Csupics Demeter 1923-ban született Százhalombattán, tősgyökeres szerb családban. Tanulmányait a helyi szerb egyházi iskolában végezte, majd a családi gazdálkodásban dolgozott.

A II. világháború befejezése után munkaszolgálatra vitték, Baján, Temesvárott és Újvidéken töltötte a hosszú hónapokat, ahonnan nagybetegen került haza, több battai társával együtt.

Ezt követően elvégezte a Pécsett a nemzetiségi tanítói szakot. Itt ismerkedett meg feleségével, Babity Máriával. Néptanítóként dolgozott Lóréven, ahol elérte a Rajk-per hulláma 1950 őszén. Koncepciós perben 4 éves kényszermunkára ítélték, amiből 1954-ben került vissza Százhalombattára. Tanítói oklevelét elvették, ezért a Tildy-tanyán alakult Damjanich TSZ-ben dolgozott. Rehabilitációja után 1956-ban délszláv tanítóként helyezkedett el Ercsiben, ahol a cukorgyári tagiskola igazgatója lett.

Eközben aktív közösségi életet élt Százhalombattán. Szervezte a helyi közösséget, az 1960-as évektől munkája mellett a helyi hagyományápolással és kultúrateremtéssel foglalkozott, szorgalmazta a szerb nyelv oktatását. Itt alakította meg az első magyarországi Szerb Klubot 1969-ben. Jelentős szerepet vállalt abban is, hogy az óvárosi óvodában fakultatív szerb nyelvoktatás folyik. Nagy álma volt egy rendszeresen megjelenő helyi szerb nyelvű lap.

"Tíz Év a Városért" emlékérmet vehetett át 1980-ban, majd "Pro Urbe Százhalombatta" díjat kapott 1984-ben.

A város egy kimagaslóan jelentős hagyományőrző tagját veszítette el 1992-ben bekövetkezett halálával.

Országosan ismert és helyi fellépők koncertjei, táncelőadások, főzőverseny, biciklitúra, játékos családi programok, bűvész- és tűzzsonglőr bemutató szerepeltek a széles kulturális kínálatban. Nagy sikert aratott a Magyarországi Szerb Színház, a Jávor "Pali" utolsó mulatása című darabbal – Benkő Péter főszereplésével. Népszerű volt a Matrica" Múzeum kézműves foglalkozása és a Hamvas Béla Városi Könyvtár által szervezett program.  Lélekemelő koncertet adott a Liszt Ferenc Vegyeskar a Szent László templomban, a méltán kedvelt Vastag Óváros főterén hozta lázba az amúgy sem fázó közönséget, a rendezvényt a Trixie Rubato zárta nagy sikerrel. (Fotó:Tóth Erzsébet)