Beül az ember az autóba, elfordítja a kulcsot, és kimegy a forgalomba. A többi közlekedő feltételezi róla, hogy van jogosítványa, némi rutinnal is rendelkezik, nem ivott vezetés előtt, nem lőtte be magát valamilyen droggal, és nemcsak arról gondoskodott, hogy üzemanyag legyen a tankban, hanem arról is, hogy a jármű a lehető legjobb műszaki állapotban legyen. Arra kanyarodjon, amerre a vezető szeretné, és meg tudjon állni, ha szükséges.
TOVÁBB
A kérdés végül is az, kié legyen október huszonharmadika. Nem vitás, hogy ideje elosztani az ünnepeket, jól is néznénk ki, ha mindenkinek egyformán joga lenne kitűzni a kokárdát, letenni a koszorút, meggyújtani a mécsest. Sürgető a feladat, ugyanis vannak, akik azért nem vesznek részt a megemlékezéseken, mert tudják, hogy ott kénytelenek lesznek egy levegőt szívni ellenfeleikkel, akik talán nem is pontosan az ő ellenfeleik, de az apjuk, nagyapjuk tett (vagy ha nem, hát gondolt) valamit a sértődöttek apja, nagyapja ellen, és ez olyan béka, amelyet ötven év múltán sem lehet lenyelni.
TOVÁBB
Mostanában sokan aggódnak a százhalombattai sajtó függetlenségéért. Köszöni szépen, jól van. Jobban, mint valaha. Idén októberben lesz négy éve, hogy nagykorúsították. A helyi nyilvánosság felszabadítása azonban jó néhány hónappal korábban kezdődött. Elévülhetetlen érdemeket szerzett benne egy Stormtrooper álnéven írogató személy. Hogy ki volt ő valójában, talán már sohasem tudjuk meg, lehet, hogy maga is elfelejtette. Mi azonban ne feledjük, amit tett! Ha minden állítását nem is, a tekintélyelvű tájékoztatás ellen indított forradalmát igazolta az idő.
TOVÁBB
János bácsi a botjára támaszkodva áll a kapuban. Egy asszony közeleg a járdán, kezében mappa, megáll és az iránt érdeklődik, vannak-e tyúkok. Az öreg a fejét ingatja: még hogy tyúkok? Amikor ezzel az egy öregasszonnyal is annyi baj van? A nő nem érti a viccet, még csak el se mosolyodik, nyújtogatja a nyakát, néz befelé a kapun, hátha meglát néhány baromfit az udvarban.
TOVÁBB
158 éve, hogy leírta a fenti verssort Petőfi Sándor. Az ő és társai, a márciusi ifjak nevéhez köti a közgondolkodás az 1848. március 15-i forradalom győzelmét. Vajon helyesen tudjuk-e, hogy ezen az 1848-ban, miként most, 2006-ban is szerdára esett egyetlen napon győzött a magyar forradalom? Gondolkodásunk nem teljesen felel meg a tényeknek, mert március 15-e csak egy közbülső eseménye, vitathatatlanul kiemelkedő eseménye volt egy forradalmi folyamatnak. Nem kezdete és nem is vége, mi mégis ezen a napon emlékezünk és ünnepeljük a forradalom győzelmét.
TOVÁBB
Egy pár fekete színű női bokacsizma áll az események középpontjában, amelyet T úr vásárolt a városban lévő M ruházati üzletben a felesége számára. Meglepetésnek szánta, örömet akart szerezni vele, de nem sikerült. Hogy miért nem volt elégedett a feleség a vétellel, az nem egyértelmű, legalább is mi kétféle előadásban ismertük meg a történetet. A változatok között vannak azonosságok, így mindkettőben szerepel az ominózus cipő, a szereplők is azonosak, de mutatkoznak eltérések is.
TOVÁBB
Bizonyára önök is kaptak már olyan levelet, amely semmi lényegeset nem tartalmazott azon kívül, hogy húsz példányban le kell másolni, és huszonnégy órán belül különféle címzettekhez eljuttatni. Ennek fejében azt ígérte az iromány, hogy ha megtesszük mindezt, óriási szerencse ér bennünket, ellenkező esetben kegyetlenül meglakolunk, változatos módokon, de halálnak halálával.
TOVÁBB
Még mindig nem fér a fejembe, mit is akart az a kilenc társadalmi, illetve politikai szervezet azzal a petícióval, amiben azt követelték, hogy csak az lehessen az ’56-os történelmi emlékbizottság tagja, aki elfogad egy előre és tételesen megfogalmazott nyilatkozatot arról, hogy mit is gondol az ötven évvel ezelőtti eseményekről. Érthetetlen a szándékuk. Aki ugyanis elvállalja egy ilyen bizottságban a tagságot, az valószínűleg azért teszi, mert meg akarja ünnepelni az 1956-os forradalom és szabadságharc ötvenedik évfordulóját. Sőt, valószínűleg nemcsak maga az ünneplés, hanem még a mikéntje is fontos számára.
TOVÁBB
„Feltett kézzel kell-e állnunk az agresszor előtt?” – teszi fel a kérdést a Hírtükörnek írt levelében dr. Németh Endre. A továbbiakban kifejti, hogy egyre több gondot okoz az egyén szabadságának egyoldalú értelmezése: vannak, akik mindent megengednek maguknak, és vannak, akik ezt elszenvedik. Olyan életközösségekben, ahol az emberek csak karnyújtásnyira élnek egymástól, a hangoskodás nem más, mint közösségellenes magatartás, amely ellen a lakosság többsége védtelen. Nincs hová fordulnia segítségért, és még csak el sem menekülhet, mert ha a panelházból kertes házba költözik is, az "energiatúltengés" ott is utoléri.
TOVÁBB
Nem a Dunamenti Erőmű Rt hibájából akadtak meg az áramvásárlási szerződésekről szóló tárgyalások – nyilatkozta Kuhl Tibor vezérigazgató január 20-ai sajtótájékoztatóján. Mint elmondta, 2006-ra mintegy hárommilliárd forintos árengedményt kínált a cég a Magyar Villamos Műveknek, amely azonban ezt kevésnek találta, ezért nem jött létre a megállapodás.
TOVÁBB
A "hiteles, megbízható" forrás a legtöbb cégnél, hivatalnál és intézménynél jobbik esetben egy kommunikációval megbízott személy (sajtóreferens, PR-os), rosszabbik, és sajnos jellemzőbb esetben az atyaúristen (elnök-vezérigazgató, minimum). Rajta kívül senki semmit nem mondhat a sajtónak, mert akkor az állásával játszik. Ő viszont nem ér rá, hogy bármit is mondjon.
TOVÁBB
Aldous Huxleyt, a múlt században élt írót balsejtelmek gyötörték. Félt a technikai fejlődéstől, tartott tőle, hogy jóvátehetetlenül átalakítja a társadalmat. A modernizációnak az ember is áldozatul esik, beavatkozik a természet működésébe, ugyanakkor elszakad tőle, ezáltal önmaga is egy géphez válik hasonlatossá.
TOVÁBB
1823. január 22-én Kölcsey Ferenc befejezte a magyar irodalom egyik meghatározó művét, a Himnuszt, amely nemzeti fohászunkká vált. Január 22-én a magyar kultúra napját ünnepeljük. Elsősorban azt, amit magas kultúrának szokás nevezni: a nemzethez tartozó művészetet. A kultúra fogalmába azonban ennél sokkal több, szinte végtelen jelenség tartozik. Így az is, amikor egy-egy ünnepélyen elhangzik az a végtelenül szomorú mondat, hogy "Most pedig hallgassuk meg közösen a Himnuszt!" Ilyenkor magyar emberek közösségei lehajtott fejjel, néma csendben meghallgatják közös imádságukat. Ez is a kultúránk része, az ünneplés kultúrája.
TOVÁBB
Több volt a csodánál. Már csak azért is, mert nem három, hanem négy napig tartott az orosz-ukrán gázháború, amely – talán szerencsénkre – egész Európát sokkolta. Az érintettek egységes fellépésének köszönhetően abbamaradt a fenyegetősdi, a Magyarországra érkező gáz nyomása visszaállt a normális, 51 atmoszférára, így a MOL már január 4-től lehetővé tette a nagyfogyasztók számára, hogy visszaálljanak a gáztüzelésre. A helyzet normalizálódott, mielőtt kitört volna a pánik.
TOVÁBB
Nagyszerű volt, hogy decemberben éjjel-nappal nyitva állt a bevásárlóközpont. A vevők többsége a nappali és a kora esti órákban intézi el vásárlásait, de akad, aki – akár csak a próba kedvéért – inkább az éjszakai időszakban keresi fel a szupermarketet. Elvégre azért tart nyitva egész éjjel, hogy akár hajnali kettőkor is betérhessen a vásárló. A kései órák haszna, hogy alig van forgalom, nem kell folyton figyelni, nehogy elgázoljunk valakit a bevásárlókocsinkkal, ráadásul semmire sem kell várni, mert bármelyik polchoz megyünk, nincs ott rajtunk kívül senki más.
TOVÁBB
Aki teheti, maradjon otthon – ez volt december harmincadika mottója. Arra ébredtünk, hogy szakad a hó odakint. Lapátot ragadtunk és hozzákezdtünk, hogy megtisztítsuk a házunk előtti járdaszakaszt, sziszifuszként küzdöttünk, mert mire a terület végére értünk, az elejét ismét befújta hóval az erős szél. Az úttestet a SZÁKOM már a reggeli órákra letakarította – mint megtudtuk, a cég kilenc géppel rendelkezik, ezekkel látott munkához a hóesés kezdetekor. Nemcsak az utakat, hanem a járdákat is takarítják, részben a kisebb gépek segítségével, részben kézi erővel. A lépcsőket például kizárólag hólapáttal lehet megtisztítani a hótól.
TOVÁBB
Kedves Olvasó! A Százhalombattai Hírtükör ez évi utolsó számát tartja kezében. Engedje meg, hogy egy kis időre kollégáim nevében is elköszönjek Öntől. Elröppent egy év. Nekünk nagyon gyorsan. És Önnek? Örömöt és bánatot hozott. Nekünk elsősorban sok munkát és sok lehetőséget.
TOVÁBB
Jó néhány éve lakott az utcánkban egy kislány, akivel sokat beszélgetettem. Egyszer séta közben arról mesélt, hogy tudja már, a kisbaba az anyuka hasában egy apró magból fejlődik ki, csak azt nem érti, hogyan kerül az a mag oda. Lehet, hogy az önkormányzattól kell kérni? – lamentált hangosan. Bájos tudatlansága mulattatott, az, amit tudni vél a világról, elgondolkodtatott. A kislányt többé-kevésbé szerény nyugdíjból élő nagyszülei nevelték. Nyilván gyakran hallotta otthon, hogy a családban felmerülő problémák, gondok, napi bosszúságok, igények és lehetőségek kapcsán az önkormányzatot emlegették. Az önkormányzatot, amely majd intézkedik, segítséget nyújt, megoldja a gondot, vagy az önkormányzatot, amely nem intézkedik, nem nyújt segítséget, nem oldja meg a gondot, pedig dolga lenne.
TOVÁBB
A gyermeknek minél több időt kell töltenie a szabad levegőn. Amíg pici, a felnőttek gondoskodnak róla, hogy naponta eljusson a játszótérre, kirándulni viszik, hogy a szép, de beszabályozott parkokon kívül igazi természetet is lásson. Később, amikor gyermekközösségbe kerül, általában csökken a családi szabadtéri programok száma, utána pedig a legtöbb esetben meg is szűnik: leszámítva az évi néhány közös kerti rendezvényt külön utakon járnak a szülők és a gyerekek.
TOVÁBB
B egy középület közösségi terében tartózkodik. Az aulára ajtók nyílnak, ilyen párt, olyan párt, amolyan párt, de van ott sportegyesületi iroda és újságszerkesztőség is. Jön C, fejével az egyik párt irodája felé bök, és azt mondja B-nek: látom, maga ide tartozik! B először arra gondol, hogy tiltakoznia kellene, de aztán mégsem teszi. Nem mintha valóban „oda” tartozna, de nem látja értelmét a rendrakásnak egy olyan fejben, ahol az őskáosz uralkodik.
TOVÁBB
