Aki teheti, maradjon otthon – ez volt december harmincadika mottója. Arra ébredtünk, hogy szakad a hó odakint. Lapátot ragadtunk és hozzákezdtünk, hogy megtisztítsuk a házunk előtti járdaszakaszt, sziszifuszként küzdöttünk, mert mire a terület végére értünk, az elejét ismét befújta hóval az erős szél. Az úttestet a SZÁKOM már a reggeli órákra letakarította – mint megtudtuk, a cég kilenc géppel rendelkezik, ezekkel látott munkához a hóesés kezdetekor. Nemcsak az utakat, hanem a járdákat is takarítják, részben a kisebb gépek segítségével, részben kézi erővel. A lépcsőket például kizárólag hólapáttal lehet megtisztítani a hótól.
Veszélyesek ilyenkor az utak. Az aszfaltig felszedni róluk a havat lehetetlen, mínusz öt fok alatt pedig a sózás sem segít. A téli gumi biztonságosabb, mint a nyári, vagy akár az úgynevezett négy évszakos, de a tapasztalt vezetők tudják, hogy havas, jeges úton a legjobban felszerelt autóval is óvatosan kell közlekedni.
Vizsgáznak a lábbelik is ilyenkor. Az elegáns cipők könnyen átáznak, vékony talpuk gyakran csúszós, nem tanácsos a hóban hosszabb útra indulni bennük. Megbízhatóbbak a kevéssé sikkes, de masszív és meleg hótaposók, különösen akkor, ha nemcsak a boltig készül elmenni az ember, hanem kihasználja az első igazi téli napot és hosszabb időt tölt a szabadban.
Előkerültek a szánkók. Némelyik vadonatúj, valószínű, hogy karácsonyra kapta az aprócska gyermek, aki most szerzi élete első téli tapasztalatait. Nem érdekli a metsző szél, boldogan ugrál a hideg, tiszta, vakító fehérségben. A nagyobb gyerekek láttak már havat, ennek ellenére örömmel vetik bele magukat. A havazás nemcsak gondot és közlekedési akadályt jelent, hanem igazi élményt is.
Fehér ruhában köszön el tőlünk a 2005. esztendő. Holnap éjjel mi is búcsút mondunk neki.
Kezdődhet a következő. Legyen szebb, jobb, mint az előző volt. Legyünk mi is bölcsebbek, türelmesebbek egymáshoz, hogy mindannyiunk számára boldoggá válhasson az új év.







