János bácsi a botjára támaszkodva áll a kapuban. Egy asszony közeleg a járdán, kezében mappa, megáll és az iránt érdeklődik, vannak-e tyúkok. Az öreg a fejét ingatja: még hogy tyúkok? Amikor ezzel az egy öregasszonnyal is annyi baj van? A nő nem érti a viccet, még csak el se mosolyodik, nyújtogatja a nyakát, néz befelé a kapun, hátha meglát néhány baromfit az udvarban.
„Madárinfluenza van” – közli, hangjában baljós rezgésekkel, és várja a hatást. János bácsin nem uralkodik el a pánik, lepereg róla a vészhír. A nő nem tágít, erővel össze akarja írni János bácsi szárnyasait, de az öreg kitart amellett, hogy a tyúktartással felhagytak. Hanem a szomszéd – int jelentőségteljesen a mellette lévő ház felé -, az sok tyúkot tart. Pulykái is vannak, meg malacai, aztán a környék lakói szagolhatják a bűzt, de ennek aztán beszélhetnek. Hogy nem látni baromfit az udvarán? Hát persze, mert bezárva tartja, de ha valami tyúkbetegség ütötte fel a fejét – súgja az öreg -, akkor az biztosan innen indult.
A nő elmondja János bácsinak, hogy a madárinfluenzát a madarak terjesztik, nemrég elhullott sirályt találtak a vízparton, és most lezárták a várost, ettől kezdve baromfit se ki, se be nem szabad szállítani, baromfihúst és terméket csak hatósági állatorvosi engedéllyel lehet árusítani, tilos az állatvásár, emellett mindenkinek be kell jelentenie a háziszárnyasait és eltűrni azok vizsgálatát.
Eközben kövér macska érkezik az udvar felől, valamit hoz a szájában, veréb lehet, a nő felindultan mutogatja János bácsinak, hogy na látja, hát erre is vigyázni kell, zárva tartani a macskákat és kutyákat, mert ha megeszik a fertőzött madarat, ők is megfertőződhetnek, az öreg azonban megint csak ellenkezik. Nem a macskával kell foglalkozni, hanem az ilyenekkel – és megint a szomszéd háza felé mutogat. Tudja, mit csinálnak ezek? Egész éjjel ébren vannak – válaszolja a saját kérdésére -, nem tudni, miért, de ég a villany, bevilágít a szobámba, egyenesen a szemembe, aludni se tudok tőle.
De mert a várt hatás elmarad, visszatér a baromfikra, mondván, hogy ha jól tudja, a városban, sőt, az egész unióban tilos a tyúktartás, úgy hogy büntessék csak meg a szomszédot.
A nő megpróbál kihátrálni a helyzetből, becsönget a szomszédos házba. Kijön a házigazda, csöndesen beszélnek, a nő buzgón jegyzetel, majd elköszön. Az öreg bemegy a házba, és közli a feleségével: itt járt egy hivatalos személy, felírta a szomszéd állatait, nyilván bejelentésre jött, mert állítólag innen indul ki valami tyúkbetegség. Elégedetten néznek össze.
A nő elmondja János bácsinak, hogy a madárinfluenzát a madarak terjesztik, nemrég elhullott sirályt találtak a vízparton, és most lezárták a várost, ettől kezdve baromfit se ki, se be nem szabad szállítani, baromfihúst és terméket csak hatósági állatorvosi engedéllyel lehet árusítani, tilos az állatvásár, emellett mindenkinek be kell jelentenie a háziszárnyasait és eltűrni azok vizsgálatát.
Eközben kövér macska érkezik az udvar felől, valamit hoz a szájában, veréb lehet, a nő felindultan mutogatja János bácsinak, hogy na látja, hát erre is vigyázni kell, zárva tartani a macskákat és kutyákat, mert ha megeszik a fertőzött madarat, ők is megfertőződhetnek, az öreg azonban megint csak ellenkezik. Nem a macskával kell foglalkozni, hanem az ilyenekkel – és megint a szomszéd háza felé mutogat. Tudja, mit csinálnak ezek? Egész éjjel ébren vannak – válaszolja a saját kérdésére -, nem tudni, miért, de ég a villany, bevilágít a szobámba, egyenesen a szemembe, aludni se tudok tőle.
De mert a várt hatás elmarad, visszatér a baromfikra, mondván, hogy ha jól tudja, a városban, sőt, az egész unióban tilos a tyúktartás, úgy hogy büntessék csak meg a szomszédot.
A nő megpróbál kihátrálni a helyzetből, becsönget a szomszédos házba. Kijön a házigazda, csöndesen beszélnek, a nő buzgón jegyzetel, majd elköszön. Az öreg bemegy a házba, és közli a feleségével: itt járt egy hivatalos személy, felírta a szomszéd állatait, nyilván bejelentésre jött, mert állítólag innen indul ki valami tyúkbetegség. Elégedetten néznek össze.
