Három 90 éves városlakót köszöntött az Önkormányzat február 17-én. Török Sándor alpolgármester – Vezér Mihály polgármester nevében is – jókívánságait fejezte ki virágcsokor kíséretében, illetve átadta az ilyenkor járó miniszterelnöki emléklapot Kibédi György Bálintné, Mária néni és Balla Mária részére. Kontra Gyuláné, Ilona néni családi okok miatt nem tudta fogadni a személyes köszöntést, részére eljuttatták a jókívánságokat, a város ajándékát és az oklevelet.
Török Sándor alpolgármester örömmel látta, hogy – bár vannak nehézségek – jó egészségben vannak az ünnepeltek, akik szeretettel fogadták. Jó tapasztalni, hogy egyre többen érik meg a kilencvenedik életévüket, külön öröm volt hallani, hogy szeretik és kötődnek a városhoz. Sok mindenen mentek keresztül, mégis eljutottak idáig, és Százhalombattán találták meg a nyugalmat. Az alpolgármester azt kívánta az ünnepelteknek, hogy még sokáig tudjanak örülni az életnek, családjuknak, barátaiknak.
Mária néni –, aki nagyon örült a köszöntésnek – derűsen, mozgékonyan tölti a mindennapjait a Gondozóházban. Jó kapcsolatban van az ott élőkkel, örömmel beszélget, osztja meg gondolatait a társaival. Jól érzi magát, hálás azért, hogy idős korához képest jó egészségnek örvend, és tartalmasan telnek napjai.
Ahogy mesélte, sok nehézségen ment keresztül, a háború mély nyomot hagyott benne gyerekként. Szegény családban született, sok mindenért meg kellett küzdeni. Két gyermeket neveltek férjével, több helyen laktak és dolgoztak. Végül mindketten kaptak állást a DKV-ban, majd lakáshoz jutottak, ami pozitív irányba változtatta meg az életüket. Mindketten a vállalattól mentek nyugdíjba az 1990-es évek elején. Férjét 65 év házasság után vesztette el, ekkor döntött úgy a családjával, hogy szeretne beköltözni az Otthonba.
Balla Mária egyedül él otthonában, bár nem magányosan, hiszen unokája és családja segíti őt. Ellátja magát, sajnálja, hogy kevesebbet mehet ki a természetbe. Férjével 62 éves házasok voltak, elvesztése után költözött Érdről Százhalombattára unokája közelébe. Nagyváradról indultak, nagyon sokat költöztek, többször kezdték újra az életüket, ami nem volt egyszerű, de sok mindent túléltek együtt. Az egészségügyben dolgozott, amit nagyon szeretett, mégis feladta munkáját a családért, de ahogyan mondta, megérte, mert ez volt az ára a boldogulásának, boldogságának.
Örömmel tölti idejét dédunokaival, hiszen sokat vannak nála. Úgy gondolja, hogy a sok küzdelem, lemondás nem volt hiába való, hiszen unokája és családja a mindennél fontosabb volt számukra. Így már nem is érzik olyan áldozatnak, amit megéltek, inkább mindannyian erősödtek, épültek belőle.
Az ünnepeltek elmondása szerint a hosszú élet titka a szeretetben, tevékenyen megélt napokban rejlik.
