Azóta eltelt egy pár esztendő, furcsa érzések, emlékek törtek fel bennem. Amikor az 1990-es évek elején a két gyermekemet kísérgettük, mint Forrás táncosokat vidéki fellépésekre, már akkor tisztában voltam azzal, hogy valami nagyon jó dologból maradtunk ki a párommal (vidéki munkásgyerekként korábban a nyelvtanulásból és a zenetanulásból is).

De 1996-ban megalakult a Forr-más hagyományőrző együttes, Dobos Ági és Szalai Márti szervezésében. 46-évesen is úgy éreztünk a feleségemmel, hogy ott a helyünk.  24 évet táncoltunk, nem csalódtam érzésemben, sok- sok élményünk és örömünk volt benne, remélem a néző közönségnek is.

A lehetőséget megkaptuk, köszönet Takács Péternek és Szigetvéri Józsinak. Többször voltunk külföldön is fellépni, Hollandiában, Csehországban, Szlovákiában, Lengyelországban, és legalább öt alkalommal Erdélyben. A sok-sok hazai fellépésünk mellett, a Summerfest-eken is képviseltük Százhalombatta városát. 20 éven át vendéglátó család voltunk, sok vendéggel barátkoztunk össze, hadd említsek itt párat a sok közül: Dán, Norvég, Svéd, Ír, Mexikó, Venezuela, Panama, stb. Emellett még a Summerfest-en kívül voltak szlovák, erdélyi és szerb (topolyai) vendégeink.

Az idősebb korosztályúakkal életre szóló barátságot kötöttünk, és kölcsönösen vendégül is láttuk egymást (ez egy külön történet), ami egy csodálatos élmény volt. Az idő eltelt, lekerültünk a színpadról, eme különleges világnak lettünk a hozzáértő tagjai, még ha ez nem is látszik rajtunk. Egy nyelvvel (többet tudunk) megismertük a magyar tájegységek táncait, ruhaviseletét, énekeit és a népi hagyományait. A gyermekeim után, most a kis unokám is színpadon áll, 3 generáció a Forrás nagy családjában.

Úgy tíz év után, ismét ott találtam magam a Summerfest színpadán, szinte mellbevágott a felismerés, hogy Úristen, de szerencsés ember vagyok, megint itt állok büszkén, közben emlékeim régi táncos barátaimnál jártak. Ez idő alatt sok barátot és remek szakembert ismertem meg,  akikkel szoros barátságot kötöttünk; Kakukk Pali, Lévai Peti, Hájas Anikó és Tibi, az ifjabb generációból Kovács Henrik, Heiger Józsika és a korábban még a térdemen lovagoltatott Körömi Máté. A zenészeket sem tudom kihagyni, a Dűvő, a Méta és a hazai földből kinőtt Barások. Vannak, akik tovább viszik ezt csodálatos, mesés világot.

Köszönöm az Jóistennek, hogy ez így megadatott, Páromnak és Feleségemnek, hogy velem tartott ezen a szép időutazáson.

Bilics János