158 éve, hogy leírta a fenti verssort Petőfi Sándor. Az ő és társai, a márciusi ifjak nevéhez köti a közgondolkodás az 1848. március 15-i forradalom győzelmét. Vajon helyesen tudjuk-e, hogy ezen az 1848-ban, miként most, 2006-ban is szerdára esett egyetlen napon győzött a magyar forradalom? Gondolkodásunk nem teljesen felel meg a tényeknek, mert március 15-e csak egy közbülső eseménye, vitathatatlanul kiemelkedő eseménye volt egy forradalmi folyamatnak. Nem kezdete és nem is vége, mi mégis ezen a napon emlékezünk és ünnepeljük a forradalom győzelmét.
Az indulás jó két-három évtizeddel korábbra esett, a reformkor kezdetére, ahonnan lassan és fokozatosan haladva a kor nagyjai, Széchenyi István, Wesselényi Miklós, Kölcsey Ferenc, Deák Ferenc, Kossuth Lajos és a többiek a reformországgyűléseken küzdöttek a polgári átalakulásért.
Sok eredményt elértek, de a feudalizmus rendszere erős volt. 1848 tavaszán azonban forradalmi tűz terjedt Európában országról országra, fővárosról fővárosra. A birodalom hatalmi központja Bécsben és Pozsonyban működött, ott gyürkőzött egymással a császári és királyi abszolutizmus, valamint a magyar reformországgyűlés. Ezt a küzdelmet befolyásolták a bécsi és a pesti forradalmi tömegmozgalmak, március 13-án a bécsi és március 15-én a pesti forradalom eseményei.
Március 15-e történéseit minden magyar betéve tudja: a cenzúra eltörlése, a Nemzeti dal és A 12 pont kinyomtatása, tömeggyűlés a Nemzeti Múzeumnál, Táncsics Mihály kiszabadítása. Fontos
események voltak, de ezzel nem győzött a forradalom. Viszont nélkülözhetetlen segítséget adtak a Pozsonyban ülésező országgyűlésnek, amely három hét alatt kidolgozta az egész polgári
átalakulást biztosító törvények sorozatát, és elfogadtatta azokat a bécsi udvarral. Így jöhetett el 1848. április 11-e, amikor a király, V. Ferdinánd kinevezte a gróf Batthyány Lajos vezetésével megalakuló első felelős magyar kormányt, és szentesítette a forradalom törvényeit, amelyek lerakták a polgári Magyarország alapjait. Ez egyszerre jelentette a politikai berendezkedés megváltoztatását, az alkotmányos monarchia megteremtését és a feudalizmus felszámolását, a társadalmi átalakulást. Az így született törvények az európai forradalmi hullámnak, főként a bécsi és a pesti forradalmi eseményeknek köszönhetik létüket.
Az áprilisi 31 törvénnyel végérvényesen megszűnt a feudalizmus, s törvényes lehetőség nyílt egy új típusú fejlődés számára. A megvalósult eredmények évtizedes társadalmi reformkísérletekre, a reformkorra nyúlnak vissza, ennek betetőzése volt az áprilisi törvények elfogadása. A kor nagyjai Magyarországot a fejlett Európához emelték, s külön csodálatra méltó, hogy mindezt törvényesen és vérontás nélkül tették.
Mit ünnepelünk hát március 15-én? Egy egész forradalmi korszakot, amely egységbe forrasztotta a magyarságot, egy egész forradalmi generációt, amely egy olyan eseménysort (forradalmat és szabadságharcot) indított el, amely kivívta Európa figyelmét és elismerését. Március 15-e egyetlen napba sűrítve jelképezi számunkra a győztes forradalmat, a hősök csodálatát, az utókor főhajtását, a reményt a közös jövőbe. Boldog nép, melynek ilyen napja van, írta róla egy másik nagy költőnk, Gyóni Géza. Igen, boldogok vagyunk március 15-ére emlékezve, és ezért a legnagyobb nemzeti ünnepünk ez a nap. Ezért tűzzük szívünk fölé a kokárdát, amely azt jelenti, hogy elfogadjuk 1848 és március 15-e szellemiségét.
Sok eredményt elértek, de a feudalizmus rendszere erős volt. 1848 tavaszán azonban forradalmi tűz terjedt Európában országról országra, fővárosról fővárosra. A birodalom hatalmi központja Bécsben és Pozsonyban működött, ott gyürkőzött egymással a császári és királyi abszolutizmus, valamint a magyar reformországgyűlés. Ezt a küzdelmet befolyásolták a bécsi és a pesti forradalmi tömegmozgalmak, március 13-án a bécsi és március 15-én a pesti forradalom eseményei.
Március 15-e történéseit minden magyar betéve tudja: a cenzúra eltörlése, a Nemzeti dal és A 12 pont kinyomtatása, tömeggyűlés a Nemzeti Múzeumnál, Táncsics Mihály kiszabadítása. Fontos
események voltak, de ezzel nem győzött a forradalom. Viszont nélkülözhetetlen segítséget adtak a Pozsonyban ülésező országgyűlésnek, amely három hét alatt kidolgozta az egész polgári
átalakulást biztosító törvények sorozatát, és elfogadtatta azokat a bécsi udvarral. Így jöhetett el 1848. április 11-e, amikor a király, V. Ferdinánd kinevezte a gróf Batthyány Lajos vezetésével megalakuló első felelős magyar kormányt, és szentesítette a forradalom törvényeit, amelyek lerakták a polgári Magyarország alapjait. Ez egyszerre jelentette a politikai berendezkedés megváltoztatását, az alkotmányos monarchia megteremtését és a feudalizmus felszámolását, a társadalmi átalakulást. Az így született törvények az európai forradalmi hullámnak, főként a bécsi és a pesti forradalmi eseményeknek köszönhetik létüket.
Az áprilisi 31 törvénnyel végérvényesen megszűnt a feudalizmus, s törvényes lehetőség nyílt egy új típusú fejlődés számára. A megvalósult eredmények évtizedes társadalmi reformkísérletekre, a reformkorra nyúlnak vissza, ennek betetőzése volt az áprilisi törvények elfogadása. A kor nagyjai Magyarországot a fejlett Európához emelték, s külön csodálatra méltó, hogy mindezt törvényesen és vérontás nélkül tették.
Mit ünnepelünk hát március 15-én? Egy egész forradalmi korszakot, amely egységbe forrasztotta a magyarságot, egy egész forradalmi generációt, amely egy olyan eseménysort (forradalmat és szabadságharcot) indított el, amely kivívta Európa figyelmét és elismerését. Március 15-e egyetlen napba sűrítve jelképezi számunkra a győztes forradalmat, a hősök csodálatát, az utókor főhajtását, a reményt a közös jövőbe. Boldog nép, melynek ilyen napja van, írta róla egy másik nagy költőnk, Gyóni Géza. Igen, boldogok vagyunk március 15-ére emlékezve, és ezért a legnagyobb nemzeti ünnepünk ez a nap. Ezért tűzzük szívünk fölé a kokárdát, amely azt jelenti, hogy elfogadjuk 1848 és március 15-e szellemiségét.
