Tompa puffanásokat hallani. Ahhoz hasonlítható, mint amikor futballoznak. Az ember valami mással foglalkozik, de a hang egyre jobban felkelti az érdeklődését. Kinéz az ablakon, és azt látja, hogy tényleg fociznak a főtéren. Ejnyebejnye – szólal meg benne a szabálytisztelet -, a főtér nem erre való! Aztán elgondolkodik: miért is ne focizhatnának? Kit zavarnak vele? Figyeli a labdázókat, és megállapítja, hogy tulajdonképpen nem lehet rájuk panasz.
TOVÁBB
Minden, ami a köztereken helyezkedik el, a köz érdekét szolgálja, és számot tarthat a köz érdeklődésére. Ha úgy dönt egy település, hogy szobrot állít valahová, először pályázatot hirdet, begyűjti az ajánlatokat, és a köz bevonásával választja ki azt a művet, amely vélhetően tetszeni fog a többségnek. Nem mindegy ugyanis, hogy mi vesz bennünket körül, milyen érzéseket kelt bennünk a látvány.
TOVÁBB
Nemrég még panaszkodtunk, hogy késik az igazi nyár. Az utóbbi időben berobbant kánikulának az első napokban örültünk, de mióta tartóssá vált, egyre inkább szenvedünk tőle. A hőség nemcsak kellemetlen, de valós veszélyeket jelent az egészségre. Ha a hőmérséklet megközelíti a negyven fokot, az emberi szervezet energiatermelése meghaladja a leadást, és emelkedik a testhőmérséklet.
TOVÁBB
Hűvös, csapadékos a nyár - a meteorológiai szolgálat májusban készült hathónapos előrejelzése alapján. Tegnap kaptam egy esemest „Szent a béke?”- szöveggel egy ismeretlen számról. Aztán jött egy másik ugyanerről: „Bocs, félrement.” Nem csoda, mindenki meghülyül ebben a melegben. Ismerősöm szerint létezik falhűtés. Felszívják a hidegvizet a kútból, aztán kis csövekben keringetik a falban. Jó lehet, de én már azt sem bánnám, ha beleülhetnék egy vödörbe, és leeresztenének a kútba. Nem mintha nem lenne fürdőszobám, de mégse zuhanyozhatok egész nap.
TOVÁBB
Amíg a hajónyi újságíróra várunk az új kikötőben, szóba kerül, micsoda élet volt itt anno, amikor telket vett Füreden a sok pesti, amikor esténként élőzene szólt a Halászcsárdában, amikor nem volt még annyi busz, se autó, menetrendszerinti hajójárat viszont igen. Valaki elmeséli, hogy szülni is azzal ment fel a fővárosba, és azzal is hozta haza a kisbabát. Valakik sírnak. Személyes emlékek kötik őket a dunafüredi hajókikötőhöz, ahol majdnem harminc év szünet után most újra elindul az élet.
TOVÁBB
Ha maguk nincsenek, sose tudom meg, milyen egy teljesen hétköznapi, hétköznap délelőtti és második emeleti, átlagos lakásfeltörés. Igaz, hogy ezt a tapasztalatot szívesen nélkülöztem volna akár életem végéig, de azért sok mindent tanultam is belőle. Hogy tovább ne menjek, még azon a napon, amikor maguk nálunk jártak, felszereltettem egy hevederzárat a bejárati ajtóra. Jobb későn, mint soha!
TOVÁBB
Néhány hete, egy álmosítóan csendes, napfényes szombat délután a gyerekekkel sétáltam az Ifjúság úton. A kisebbik szokása szerint lemaradt kicsit, talán macskát látott, vagy bogarat a fűben. A nagyobbik kihasználta a helyzet kínálta előnyét, és kis titkairól mesélt. Hirtelen hangrobbanás rázta meg mögöttünk a levegőt, két motor bömbölése és sikítása. Szinte ezzel egy időben két autó repült el mellettünk rakétasebességgel, egymás mellett úgy manőverezve, hogy az egyiknek meg kellett másznia az útpadkát is az ütközés elkerülése végett.
TOVÁBB
Fekete ruhában jár. Nem azért, mert gyászol, nem is a divat diktálja a színt, hanem a munkája. Kéményseprő. A mondás szerint ki mivel dolgozik, azzal piszkolódik. Ehhez a foglalkozáshoz a fekete ruha passzol, nem látszik meg rajta a korom. Becsönget, aztán ha behívják, beljebb is jön, és mindenek előtt bemutatkozik. Fontosnak tartja, hogy jó kapcsolatot teremtsen az ügyfelekkel, amelyben ő nem egy kéményseprő lesz, hanem a kéményseprő, aki nemcsak a díjat beszed-ni érkezik, hanem annál sokkal fontosabb a dolga. Meg akarja nézni a kéményeket, ellenőrizni, hogy melyik van használatban és melyik nem, és amelyik funkcionál, milyen állapotban van.
TOVÁBB
Április 7-én az első két óra után buszra ültünk és Tinnyére utaztunk, hogy megnézzük a műanyag-feldolgozó üzem működését. Az újrahasznosítási folyamat mindannyiunk számára érdekes és hasznos volt. A nagy zaj miatt erősen kellett "fülelni", hogy mindent halljunk.
TOVÁBB
Nehéz röviden összefoglalni egy szerteágazó életutat. Mert a Tárnokról származó Mikulásik László – aki becsületben felnevelt három gyermeket – megállta helyét első munkahelyén, a vasútnál, majd nyugdíjazásáig a DE Rt. egyik blokkjának turbina gépészeként. Az egykori Vasas Tröszt Szakszervezetének bizalmija, majd a DDSZ és az Üzemi Tanács elnökhelyettese volt. Azért, mert mindig a kisembert akarta gyámolítani, az "összeköttetéseket" keresőkkel szemben a gyengéket, az elesetteket kívánta segíteni. Édesapja örököseként felvételt nyert 2000-ben a Vitézi Rendbe, majd négy év után, odaadó munkájáért a Rend Bronz Érdemkeresztjével tüntették ki.
TOVÁBB
Jó volt látni a szép ruhába öltözött, komoly, csöndes jövés-menést két hete, vasárnap. Mivel egy szavazókörrel szemben lakom, kora reggeltől figyelhettem. Ki gyalogosan, ki biciklivel, ki egyedül, ki családosan érkezett. Legtöbbjük kicsit megállt, mielőtt belépett volna. Kifújta az orrát, elszívott egy cigarettát, megigazította a ruháját. Mintha meg kellene adni a kellő rákészülést, figyelmet, odafordulást egy ilyen pillanatnak. Nem mindig ír az ember történelmet. "Korán reggel leszavaztunk, aztán jól beebédeltünk" – mondta egy bácsi a rádióban. Nem telt hiába a nap, tettünk valami értelmeset, elvégeztük a feladatunkat. Ezt sugallták a szavai.
TOVÁBB
Elment a tudós professzor, véget ért a munkás élet. Életének hetvenhetedik évében távozott közülünk Dr. Krizsán László történész, aki levéltári dokumentumok feldolgozásával és közzétételével, a nemzeti múlt kutatásával írta be nevét a magyar tudomány nagy könyvébe. Az Eötvös Loránd tudományegyetemen szerzett történelem – levéltár – keleti nyelvek szakon diplomát, majd a Magyar Országos Levéltárban dolgozott.
TOVÁBB
Nehéz prózában írni a költészetről, mint ahogy nehéz érzelgős közhelyek nélkül beszélni a Felhőjárók április 7-i, harmadik költészetnapi rendezvényéről. Mégis kell. Először is, mert tiszteletre méltó. Tiszteletre méltó segíteni az épeknek a sérültek elfogadásában. Mivel azonban ez a megfogalmazás pökhendi közhely, pontosítanunk kell rajta. Tiszteletre méltó, hogy valaki segíteni akar elfogadtatni magunkat magunkkal, hogy úgy nézzünk magunkra mindig, ahogy csodára nézni illik. (Nehéz prózában…)
TOVÁBB
A tej élet, erő, egészség. Ezért is döntött úgy a kormány, hogy támogatja a közoktatási intézményekben az iskolatej bevezetését. Ha az önkormányzat úgy dönt, hogy iskolatejet juttat az általános iskolásoknak, a költségek egy részét utólag visszatéríti a központi költségvetés. Százhalombattán minden nap egy pohár Fincsi tejet kapnak az általános iskolások. A tej valóban fincsi: magas zsírtartalmú, tápláló, garantálja, hogy a diák akkor se forduljon le a székről valamelyik órán, ha egyébként nem vitt magával tízórait. Jobban tud figyelni, jobban teljesít.
TOVÁBB
Beül az ember az autóba, elfordítja a kulcsot, és kimegy a forgalomba. A többi közlekedő feltételezi róla, hogy van jogosítványa, némi rutinnal is rendelkezik, nem ivott vezetés előtt, nem lőtte be magát valamilyen droggal, és nemcsak arról gondoskodott, hogy üzemanyag legyen a tankban, hanem arról is, hogy a jármű a lehető legjobb műszaki állapotban legyen. Arra kanyarodjon, amerre a vezető szeretné, és meg tudjon állni, ha szükséges.
TOVÁBB
A kérdés végül is az, kié legyen október huszonharmadika. Nem vitás, hogy ideje elosztani az ünnepeket, jól is néznénk ki, ha mindenkinek egyformán joga lenne kitűzni a kokárdát, letenni a koszorút, meggyújtani a mécsest. Sürgető a feladat, ugyanis vannak, akik azért nem vesznek részt a megemlékezéseken, mert tudják, hogy ott kénytelenek lesznek egy levegőt szívni ellenfeleikkel, akik talán nem is pontosan az ő ellenfeleik, de az apjuk, nagyapjuk tett (vagy ha nem, hát gondolt) valamit a sértődöttek apja, nagyapja ellen, és ez olyan béka, amelyet ötven év múltán sem lehet lenyelni.
TOVÁBB
Mostanában sokan aggódnak a százhalombattai sajtó függetlenségéért. Köszöni szépen, jól van. Jobban, mint valaha. Idén októberben lesz négy éve, hogy nagykorúsították. A helyi nyilvánosság felszabadítása azonban jó néhány hónappal korábban kezdődött. Elévülhetetlen érdemeket szerzett benne egy Stormtrooper álnéven írogató személy. Hogy ki volt ő valójában, talán már sohasem tudjuk meg, lehet, hogy maga is elfelejtette. Mi azonban ne feledjük, amit tett! Ha minden állítását nem is, a tekintélyelvű tájékoztatás ellen indított forradalmát igazolta az idő.
TOVÁBB
János bácsi a botjára támaszkodva áll a kapuban. Egy asszony közeleg a járdán, kezében mappa, megáll és az iránt érdeklődik, vannak-e tyúkok. Az öreg a fejét ingatja: még hogy tyúkok? Amikor ezzel az egy öregasszonnyal is annyi baj van? A nő nem érti a viccet, még csak el se mosolyodik, nyújtogatja a nyakát, néz befelé a kapun, hátha meglát néhány baromfit az udvarban.
TOVÁBB
