Felmenőimet nagy tisztelettel övezték a görögök és a rómaiak is, később azonban nehéz idők következtek a nemzetségemre. Elterjesztették rólunk, hogy az ördöggel és a boszorkányokkal cimborálunk, üldözték, máglyára vetették a fajtánkat, de nemsokára kiderült, hogy szükség van ránk, így aztán ismét elfoglalhattuk a bennünket megillető helyet. Királyok és főpapok udvarában éltünk, kedveltek, megbecsültek minket. Selyempárnára ültettek, az uralkodók trónja mellett volt a helyünk.
Nemzetségem több tagja ma is kényelemben, gazdagságban él, körülrajongják, lesik a kívánságait, a legjobb falatokat hordják elé, de vagyunk jónéhányan, akiknek nincs otthonunk. Már a nagyszüleim is a parkban éltek, én is itt születtem. A bokrok alatt húzzuk meg magunkat, igyekszünk észrevétlenek maradni, de még így is sokszor bántanak bennünket. El akarnak kergetni, mert azt mondják, nincs itt semmi keresnivalónk.
Szívesen elmennénk, de nincs hova. Nincs otthonunk, és gyakran nagyon éhesek vagyunk. Nem bántunk senkit, ha jól bánnak velünk, megháláljuk.
Kérlek, fogadj be az otthonodba, az életedbe, hidd el, neked is szükséged van rám!
Hívd fel az ismerősömet(06-30/393-86-61) , tőle megtudod, hol találsz!