A definíció szerint a zaj azoknak a hangoknak az összessége, amelyek együtt kellemetlenül és fárasztóan hatnak az ember közérzetére. Bármely tevékenység tervezése során nem elég csak arra törekedni, hogy a zaj az egészségi károsodást okozó, hatóságilag elõírt szint alatt legyen, hanem a pszichológiai megfontolásokra is figyelemmel kell lenni. Nevezetesen arra, hogy ahány ember, annyiféle zajérzékenység: vannak, akik már a közepes erősségű zajt is elviselhetetlennek tartják, másokat viszont az sem zavar, ha sugárhajtású repülőgépek köröznek a házuk fölött, és nem is értik meg, miért jelent ez bárkinek problémát?
A július 14-i Tancsapda-koncert megosztotta a közvéleményt. Akik jelen voltak, lelkesen vitték hírét a nagysikerű rendezvénynek, akik viszont nem rajongói a zenekarnak, zokon vették, hogy rájuk kényszerítették a zenei élményt. Arról, hogy kényszer volt-e, kár lenne vitatkozni. Egyik olvasónk, aki a Fogoly utca vége felé lakik, sem a televízió, sem a szomszédok hangját nem hallotta a lármától, és nem igényelte ezt a szolgáltatást, másik olvasónk azt mondta, olyan volt, mintha a kertjében dübörögne a zene, Hangyássy János pedig nem is annyira a zene erősségét, hanem az összekötő szöveg minőségét (nevezzük nevén: trágárságát) kifogásolta.
Mialatt a VSZK-ban mintegy ezer ember szórakozott, sok-sok dunafüredi lázas telefonálással múlatta az időt. Felhívtak mindenkit, akiről úgy vélték, hogy ilyen esetben tehet valamit, a polgármesteri zöld számra azon az egyetlen estén annyi hívás futott be, mint egyébként fél év alatt, de kiderült, hogy semmit sem lehet tenni.
A szervezők a törvényi előírásnak megfelelően bejelentették a rendezvényt, a VSZK bérbe adta a területet, ahogyan más alkalmakkor is szokta, a szerződésben rögzítették, hogy a program szervezői az idevonatkozó szabályokat tiszteletben tartják, azaz nem lépik túl a megengedett hangerősséget és gondoskodnak a rendről. Más előírás nincs. Egy koncert nem engedélyköteles, a rendőrséget hiába zaklatták a dunafürediek, mert mit is tehettek volna? Nem volt rendbontás, a zaj erősségét pedig a járőr nem hivatott megállapítani.
Szükség van a szórakozásra, kikapcsolódásra. Persze meg kellene találni a középutat: kicsit kisebb hangerővel, a trágárság mellőzésével is lehet mulatni, és talán nagyobb az élmény, ha a koncertezők nem haragítják magukra a környék népét. A toleranciának is két oldala van, ha tekintettel vagyok másokra, elvárhatom, hogy ők is tekintettel legyenek rám. Ha azonban keresztülnézek rajtuk, ha úgy döntök, hogy az én ízlésem szerint szórakozzanak, ne csodálkozzak, ha megharagszanak rám.
