Jönnek! Jönnek! Újra és megunhatatlanul! Jön az egész világ - egyenesen Százhalombattára! Vajon hányan rugaszkodtak az idén olyan tájakra, melyek iránt éppen egy táncpanoráma keltette fel érdeklődésüket? Vajon hány család várja úgy a Summerfestet évek óta, mintha távoli rokonai látogatnának hozzá? Évről évre újabb népeket ismerünk meg, vagy örömmel látjuk viszont a régi kedvenceket: a latin ritmusok múlhatatlan sikerrel hódítanak, de sokak szívét dobogtatja a nyers balkáni lüktetés, vagy az egzotikus távol-keleti táncok. Bár alapjában mindannyian hűséges típusok vagyunk, izgatottan várjuk, mit hoznak az újak? El tudnak-e csábítani régi kedvenceinktől? A Summerfest lényegét - mint néptánc-fesztivál - sokáig a táncpanorámák jelentették. Ezt a keretét már rég túllépte, illetve tovább tágította.
Megnőtt a címe is: Nemzetközi Folklórfesztivál és Népművészeti Vásár, kibővült a tartalma is: kamarazenei estek, táncszínház, kiállítás, koncertek, kirakodóvásár. Az idei ötlet, hogy egy-egy nap egy-egy fogalom köré csoportosul, mint például: öröm, szeretet, barátság. Gúnyolódhat persze bárki, hogy „ó, ez milyen patetikus!”, mégis elvitathatatlan, hogy ezek a fogalmak csupa pozitív értéket és érzelmet takarnak, amiből időnként meglehetősen kifogyunk. Itt az alkalom feltöltődni! Bizonyára többen tetten érték már magukon, hogy mikor kitör a szabadság, és elhagyják a várost, esetleg az országot, egyből lazábbak, költekezőbbek, kötetlenebbek lesznek. Alaphelyzetben egész más a hangulata egy klasszikus turisztikai célpontnak számító városnak, mint egy bármennyire is fiatal és energikus, de mégiscsak ipari településnek.
Hogy ez mennyire nem az épületek, utcák korától, a történelmi emlékektől, a természeti adottságoktól függ, az remekül kiderül ebben a pár napban: az utcák megtelnek tarka figurákkal és színes hangokkal – beleértve beszédet és zenét egyaránt. Külön kedves csoda minden évben, hogy (leszámítva a nyitó- és zárógála szokásos zuhéit) mediterrán időjárás is támogatja ezt a nyaralós-érzést. A város reggeltől késő éjszakáig dobog-lüktet az óriási jövés-menésben. Jelentős létszámú csapat érkezik ilyenkor a vakációzás lazaságával hozzánk, s felszabadultságukból jut bőven nekünk is. Ráadásul előadóművészek – táncosok, zenészek -, akik hivatásszerűen művelik az érzések felszabadítását és kimutatását, akiknek nem jelent gondot a nyelvi sokszínűség, hisz képesek nem csak szavakra bízni gondolataikat. A kedvenc jeleneteim egyike, mikor városunk éppen csak eladósorba serdült leányai legjobb ruháikban, legcsicsergőbb hangjaikkal zsibonganak a Főtér körül, szemük ragyog, mozdulataik lobognak – és a Föld minden tájáról idesereglett fiúk nyilván velem együtt úgy gondolják, hogy a battai lányoknál helyesebb nincs is a kerek világon! Aki pedig komolyabb nézőpontból közelít, elmondhatja: sokszínű és igényes kulturális programokban lehetett részük egy héten át Százhalombattán.
És most valami egészen más. Értem én, hogy a Summerfest globális büszkeségünk, s végső soron e rendezvény miatt tekintjük magunkat fesztiválvárosnak, de ne felejtsük el, hogy városunk már több alkalommal adott otthont más, szintén zenei jellegű fesztiváloknak. Például: Reggae Camp – július 26-31. Dunafüred, Csónakház. Ezek a rendezvények sokkal kevesebb figyelmet, türelmet és támogatást (erkölcsi!) kapnak a lakosságtól. Pedig ezek is viszik hírünket a nagyvilágba. Hogy jót vagy rosszat, nagyrészt rajtunk áll. Hogy egységes és szeretetre méltó képet adjunk magunkról és kedves emlékeket Százhalombattáról – nyitottá és egységessé kellene lennünk. Nemcsak akkor, amikor sokan látják.
