Nemrég adták át a Tóth László és Bolyai János utcák közötti játszóteret. Gyönyörű lenne, ha nem írták volna felül a képet azok, akik saját – és tegyük hozzá: sajátos – ízlésüket minden áron rá akarják erőltetni másokra. Még meg sem történt a hivatalos átadás, a szorgos firkálók összerondítottak minden „írható” felületet. Tollal, spray-vel, kinek mi volt a keze ügyében. Feliratot kapott a sakkasztal, a kisgyerekek mászóelefántja, a mászóvár az aljától a tetejéig, de jutott a padokra is.

A felfestett ábrák és szövegek a kívülálló számára értelmezhetetlenek. Nem hordoznak jelentést, nem nyújtanak esztétikai élményt, egyetlen dologra alkalmasak: keserű haragot gerjesztenek a szemlélőben, aki nem talál választ a kérdésre, hogy vajon miféle lelkület tartozik a firkáló kézhez?

Milyen szándék vezeti, mit akar üzenni és főleg kinek?
Lehet, hogy – akár az ősember – varázserőt tulajdonít a kézjegyének, és csak így képes birtokba venni valamit? Csak akkor érzi magáénak, ha megjelöli, ellátja a jelével, a szagával? Erről ismeri fel önnön környezetét? Elképzelhető, hogy otthon is ábrákat fest a falakra, ajtókra, bútorokra, mert másképp nem tudna különbséget tenni a konyha és a wc között? Esetleg olyan betegségben szenved, hogy minden szépség elszomorítja, depresszióba dönti, dühöt vált ki belőle, és csak úgy képes enyhíteni a tüneteket, ha belerondítva tökéletlenné teszi a tökéletest?

Végül is: mindegy. A firkáló közszemlére tett primitív ákombákomjai károsak. Elcsúfítják a tárgyakat, csökkentik az értéküket, és ha vissza szeretnénk nyerni az eredeti állapotot, sok pénzbe kerül. A firkákat csak speciális vegyszerrel és sok munkával lehet eltávolítani. Ráadásul nincs rá biztosíték, hogy másnapra nem piszkít oda megint, aki szerint úgy szebb.

Persze, ha egyszer sikerül rábizonyítani, hogy ő volt, nagyon megjárja. Érthetetlen, miért nem fél a leleplezéstől, amikor ma már szinte mindenkinek a zsebében ott a fényképezésre is alkalmas mobiltelefon, csak egy gombnyomás, és kész a sztárfotó. Akkor aztán kiszámlázzák neki a firkátlanítás összes költségét, és biztosan magas lesz a végösszeg.

Meg kellene találnunk a módját, hogyan fékezzük meg a rongálókat. A firkálókat, a padtörőket, a kukaborogatókat, a közlekedési táblák döntögetőit. Pillanatnyilag azt hiszik, azt csinálnak, amit akarnak, de változhat a helyzet. Ha akarunk, közösen tudunk változtatni rajta.