Az üzem igazgatója már a látogatás kezdetén elmesélte a főbb mozzanatokat. Ezt követően végigjártuk a területet. Láthattuk, amint a szelektíven begyűjtött és bálázott csomagolási hulladékokat aprítják, zsugorítják, majd összeolvaszt-ják. A leglátványosabb az volt, amikor a műanyagokat összeolvasztották, majd finomszemcsés szűrön forrón átnyomták. Ezt úgy kell elképzelni, mint amikor a húst darálják. A „szerkentyűbe” forrón beöntik a lágy műanyagot, amely a szűrön átfolyik és, mint a hús a darálón, vastag kolbász formájában átmegy egy másik gépbe, amely a tiszta forró műanyagból 3 mm vastagságú és 5 méter hosszú, úgynevezett. ropi szálakat készít. Ez a ropi hidegvízen fut át, ahol a félkész műanyag megszilárdul. Utána granulálják, majd zsákolják. A zsákokat feliratozzák, milyen típusú műanyagot tartalmaz és természetesen a mennyiséget is.

Az üzemben megtudhattuk, hogy az így nyert félkész műanyagból készülnek vállfák, rendszámtáblák, különböző műanyag alkatrészek gépkocsikhoz, csö-vek, műanyag kukák. Sőt, azt is megtudhattuk, hogy a PET palackból a nylon-harisnyához és a polár ruhaneműkhöz is készítenek alapanyagokat.

Az üzemlátogatás mindenképpen tanulságos volt, mert aki nem figyelt kellő-képpen, abban is tudatosult, hogy a műanyagokat újra lehet hasznosítani. Ez-zel a lehetőséggel élnünk kell, hiszen a műanyag a természetbe kerülve nem, vagy csak sok év múlva bomlik el.