• img

    Helyi érték

    Fontos feladatokat nem szívesen bízunk bárkire. Még ha sejtjük is, ki lenne a legalkalmasabb, szeretnénk megbizonyosodni róla, hogy közel s távol lámpással sem találhatnánk nála jobbat. Ezért aztán pályázatot írunk ki, megnyitjuk az ajtót az érdeklődők előtt, jöjjenek csak, és győzzön a legkiválóbb. A pályázatra bárki jelentkezhet, aki megfelel a feltételeknek, és aki saját magát alkalmasnak ítéli a feladatok ellátására. Megjelennek az aspiránsok, Tolnából és Baranyából, mert aki éppen egzisztenciális gondokkal küzd, minden létező pályázatra jelentkezik. Nem feltétlenül azért, mert vonzza a feladat, vagy bármi kötné a pályáztató településhez, hanem esetleg csupán abból az okból, mert anyagi biztonságot remél.

    TOVÁBB
  • img

    Fúrunk, nem fúrunk

    Nálunk a termálfúrást is fúrják. Nagyon úgy tűnik, hogy már el is süllyedt. Pedig szép terv volt, aki nagyon akart, tudott hinni benne. Nem is mostanában találták ki először, hanem évtizedekkel ezelőtt. Az elmúlt években csak újjá született, mintegy hamvából, a Főnix madárral. Sokáig ugyanis azzal intéztük el azokat, akik újból és újból lelkesen fölszínre hozták, hogy úgysem kapnánk engedélyt a kitermelésre. A szocialista frakciónak sem tartott kevés ideig, mire sok-sok összeköttetést felhasználva kijárták, hogy mégiscsak kapjunk. Lassan ment a fúrás előkészítése akkor is, amikor – legalábbis itt a városban - nem fúrta senki. A hivatali bürokrácia malmai nyikorogva, meg-megakadva őröltek, de a kezdeményezők kitartóak voltak, így végül mégiscsak elhárult minden akadály, még a közbeszerzés is sikeresen befejeződött. Közben azonban lezajlott az önkormányzati választás, és az új városvezetés – úgy tűnik – kevésbé lelkes termálfúrás ügyben.

    TOVÁBB
  • img

    Méltatlanok lettünk…

    „Élet ünnepnapok nélkül: hosszú út vendégfogadók nélkül” – írta Demokritosz, a híres görög gondolkodó. Nekünk, magyaroknak is vannak nagy ünnepeink. Nemcsak a törvény által ünnepi rangra emelt piros betűs napokra gondolok, hanem minden olyan történelmi pillanatra, amely a nemzet kollektív emlékezetének része lett… Alig írom le az utolsó szavakat, máris elbizonytalanodom: vajon van-e még ennek a nemzetnek kollektív emlékezete? A kérdésre egyértelmű lenne a válasz, de maradjon most inkább költői.

    TOVÁBB
  • img

    Főtéri fehér zaj

    TOVÁBB
  • img

    Először ember...

    A televízión keresztül is fájdalmas volt látni a budapesti utcákat október 23-án. Bármilyen sokan dolgoztak érte bármilyen sok gondolattal, figyelemmel, odaadással, nem sikerült ünneppé tenni az ötven éves évfordulót. Pedig a forradalmat a rengeteg visszaemlékezésnek, filmnek, cikknek, beszélgetésnek köszönhetően végre azok is elkezdhették megérteni és szeretni, akik nem voltak alakítói, győztesei, vesztesei, elszenvedői, csak tanultak róla valamit, ahhoz mindenképp keveset, hogy azonosulni tudjanak vele, vagyis igazi ünnepükké váljon. A fővárosi ünnepség közvetítése perifériára került, a képernyőt jobbára a tomboló tömeg foglalta el, az ünnepi okos szót, lelket emelő zenét pedig elnyomta az artikulálatlan üvöltés, füttyszó. Nagyon sokban van ez nekünk. Ki fizeti meg az árát a rombolásnak? Kárpótolhatjuk-e magunkat valaha az elveszett pillanatokért, órákért, napokért, amikből mindig csak egy van?

    TOVÁBB
  • img

    Október 23.

    50 éve, hogy 1956. október 23-án egy kis nép, a Közép-Európa szívében lévő Magyarország népe, megelégelte a sztálinista-rákosista kommunista diktatúra embertelenségét, az elnyomatást. A II. világháború befejezése után alig több mint 11 évvel, a Rákosi-rendszer diktatúrájának 7-8 éve után a magyar nép fellázadt. Hiszen ezen időszak alatt a magyarság mérhetetlen szenvedésnek volt kitéve: az1945-1948 közötti koalíciós évek demokratizmusát követően meg kellett tapasztalni, el kellett szenvedni a kitelepítéseket, a kényszertáborokat, a koncepciós pereket, a kulák-listázást, a padláslesöpréseket és megannyi üldöztetést, megaláztatást. A magyar nép felemelte a szavát egy embertelen, elnyomó rendszer ellen; országos elégedetlenség, forrongás alakult ki, egyre többen követelték a reformokat.

    TOVÁBB
  • img

    Vezér Mihály: Tiszta lapot nyitunk

    Az október 1-jei választások másnapján készítettünk telefoninterjút Vezér Mihállyal, akit negyedik alkalommal választottak polgármesterré Százhalombattán. - Hogyan értékeli a helyi választás eredményét? - Nagyon örülök annak, hogy a hagyományokhoz híven most is sokan éltek demokratikus jogukkal, fontosnak tartották, hogy szavazatukkal is véleményt nyilvánítsanak, és elmentek szavazni. Ez azt jelzi, hogy Százhalombattán aktív közösség él, az embereknek nem mindegy, hogyan és kik alakítják közös ügyeinket.

    TOVÁBB
  • img

    Ember a téren

    TOVÁBB
  • img

    Kinek szól?

    TOVÁBB
  • img

    Álmos kampány

    Olyan ez a kampány, mintha már meghirdették volna a kampánycsendet. Néha találunk a postaládánkban egy-egy kiadványt, valamelyik párt vagy civil szervezet hozzánk intézett szórólapját, előfordul, hogy prospektusokat, tollakat és öngyújtókat nyomnak a kezünkbe az utcán, némely választási tömörülés teleplakátolja a várost a jelöltjei képmásával, de ennél több nem történik. Ritkán hirdetnek választási fórumot. Nem invitálnak bennünket közéleti beszélgetésre, nem akarnak mozgósítani, meggyőzni arról, hogy hová érdemes tennünk az ikszet október elsején. Mintha meg lennének győződve arról, hogy mindez fölösleges, nem hoz semmiféle mérhető eredményt, a fejekben már úgyis eldőlt minden.

    TOVÁBB
  • img

    Te hol indulsz?

    Lassan így kezdődhet egy hétköznap délutáni beszélgetés az utcasarkon, vagy a tejtermékpult előtt, a boltban joghurttal és félzsíros túróval a kézben. Magas a politikus-jelöltek lakosságszámhoz viszonyított aránya. Nincs ebben semmi különös, sok mindenkit érdekel a helyi politika. Ez – mondjuk – választási ciklus közben nem látszik ennyire egyértelműen. Olyankor lepkehálóval sem lehet érdeklődőket fogni egy-egy helyi közéleti fórumra, és azok száma is jóval kevesebb, akik fontosnak tartják megosztani véleményüket a nyilvánossággal valamely helyi érdekű közéleti kiadványban. Mondjuk, ciklus közben helyi közéleti kiadványból is jóval kevesebb van. Olyan, mintha láthatatlanul lappangana a közösségi elkötelezettség, sőt a nagyszámú politikus-jelölt egy része is.

    TOVÁBB
  • img

    Fazekas Jánosné emlékére

    Méltósággal viselt súlyos betegség után augusztus 11-én, 65 éves korában eltávozott Fazekas Jánosné, az I. számú bölcsőde volt vezetője. Tépiószelén született, 1968-ban költöztek férjével és első lányával Százhalombattára. Három évig a DKV bölcsődéjében dolgozott, 1975-től pedig az akkor alapított I. számú városi bölcsőde vezetőjévé nevezték ki. 1986-ban szerzett diplomát az Egészségügyi Főiskola intézményvezetői karán.

    TOVÁBB
  • img

    Mit vétettél, petúnia?

    TOVÁBB
  • img

    Miénk volt a világ

    Véget ért a Summerfest, a tíz nap, amely ismét megrengette Százhalombattát. Olyan volt a város, amilyennek mindig szeretnénk látni: mozgalmas, érdekes, színes, életteli. Megtöltöttük a főteret, a BMK színháztermét, a VSZK-ban felállított szabadtéri színpad lelátóját, ott voltunk mindenütt, ahol történt valami. Ilyenkor mindig kiderül, hogy sokan vagyunk, és ki lehet bennünket mozdítani. Ez volt a tizenharmadik nyári ünnep, amely tizenhárom éve a battai nyár legszebb időszaka. Várjuk, el se tudnánk képzelni nélküle az augusztust. Tizenhárom éve mindig ugyanaz következik be, és mégis minden évben más. A Summerfest arca évről évre ugyanolyan, és mégis évről évre különbözik az előzőektől. Nemcsak abban változik, hogy minden évben más országokból érkeznek hozzánk vendégek, hanem abban is, hogy új színek jelennek meg a programok között.

    TOVÁBB
  • img

    Ne tedd tönkre, mert a tiéd

    Dombóváron harmincezer forintot fizet, aki eldob egy csikket. Júliustól nálunk is szigorították a helyi rendeletet. Ötszáztól tízezer forintig bírságolhatják meg, akit szemetelésen érnek, de ötvenezer forintos bírságra is számíthat, aki ellen szabálysértési eljárást indítanak. Kérdés, mennyire lesznek résen a közterület-felügyelők, akiknek hivatali kötelességük betartatni a rendeletet. Még nagyobb kérdés, akármilyen szemfülesek és szigorúak, mire mennek magukban. Mert néhány munkaidőben járőröző közterület-felügyelő kevés lesz a rendteremtéshez.

    TOVÁBB
  • img

    Gyere, Világ! Gyere!

    Jönnek! Jönnek! Újra és megunhatatlanul! Jön az egész világ - egyenesen Százhalombattára! Vajon hányan rugaszkodtak az idén olyan tájakra, melyek iránt éppen egy táncpanoráma keltette fel érdeklődésüket? Vajon hány család várja úgy a Summerfestet évek óta, mintha távoli rokonai látogatnának hozzá? Évről évre újabb népeket ismerünk meg, vagy örömmel látjuk viszont a régi kedvenceket: a latin ritmusok múlhatatlan sikerrel hódítanak, de sokak szívét dobogtatja a nyers balkáni lüktetés, vagy az egzotikus távol-keleti táncok. Bár alapjában mindannyian hűséges típusok vagyunk, izgatottan várjuk, mit hoznak az újak? El tudnak-e csábítani régi kedvenceinktől? A Summerfest lényegét - mint néptánc-fesztivál - sokáig a táncpanorámák jelentették. Ezt a keretét már rég túllépte, illetve tovább tágította.

    TOVÁBB
  • img

    Kinek zene, kinek zaj

    A definíció szerint a zaj azoknak a hangoknak az összessége, amelyek együtt kellemetlenül és fárasztóan hatnak az ember közérzetére. Bármely tevékenység tervezése során nem elég csak arra törekedni, hogy a zaj az egészségi károsodást okozó, hatóságilag elõírt szint alatt legyen, hanem a pszichológiai megfontolásokra is figyelemmel kell lenni. Nevezetesen arra, hogy ahány ember, annyiféle zajérzékenység: vannak, akik már a közepes erősségű zajt is elviselhetetlennek tartják, másokat viszont az sem zavar, ha sugárhajtású repülőgépek köröznek a házuk fölött, és nem is értik meg, miért jelent ez bárkinek problémát?

    TOVÁBB
  • img

    Monológ

    TOVÁBB
  • img

    Fiúk a téren

    Tompa puffanásokat hallani. Ahhoz hasonlítható, mint amikor futballoznak. Az ember valami mással foglalkozik, de a hang egyre jobban felkelti az érdeklődését. Kinéz az ablakon, és azt látja, hogy tényleg fociznak a főtéren. Ejnyebejnye – szólal meg benne a szabálytisztelet -, a főtér nem erre való! Aztán elgondolkodik: miért is ne focizhatnának? Kit zavarnak vele? Figyeli a labdázókat, és megállapítja, hogy tulajdonképpen nem lehet rájuk panasz.

    TOVÁBB
  • img

    Közszemle

    Minden, ami a köztereken helyezkedik el, a köz érdekét szolgálja, és számot tarthat a köz érdeklődésére. Ha úgy dönt egy település, hogy szobrot állít valahová, először pályázatot hirdet, begyűjti az ajánlatokat, és a köz bevonásával választja ki azt a művet, amely vélhetően tetszeni fog a többségnek. Nem mindegy ugyanis, hogy mi vesz bennünket körül, milyen érzéseket kelt bennünk a látvány.

    TOVÁBB

Friss híreink

További híreink