• img

    Először ember...

    A televízión keresztül is fájdalmas volt látni a budapesti utcákat október 23-án. Bármilyen sokan dolgoztak érte bármilyen sok gondolattal, figyelemmel, odaadással, nem sikerült ünneppé tenni az ötven éves évfordulót. Pedig a forradalmat a rengeteg visszaemlékezésnek, filmnek, cikknek, beszélgetésnek köszönhetően végre azok is elkezdhették megérteni és szeretni, akik nem voltak alakítói, győztesei, vesztesei, elszenvedői, csak tanultak róla valamit, ahhoz mindenképp keveset, hogy azonosulni tudjanak vele, vagyis igazi ünnepükké váljon. A fővárosi ünnepség közvetítése perifériára került, a képernyőt jobbára a tomboló tömeg foglalta el, az ünnepi okos szót, lelket emelő zenét pedig elnyomta az artikulálatlan üvöltés, füttyszó. Nagyon sokban van ez nekünk. Ki fizeti meg az árát a rombolásnak? Kárpótolhatjuk-e magunkat valaha az elveszett pillanatokért, órákért, napokért, amikből mindig csak egy van?

    TOVÁBB
  • img

    Október 23.

    50 éve, hogy 1956. október 23-án egy kis nép, a Közép-Európa szívében lévő Magyarország népe, megelégelte a sztálinista-rákosista kommunista diktatúra embertelenségét, az elnyomatást. A II. világháború befejezése után alig több mint 11 évvel, a Rákosi-rendszer diktatúrájának 7-8 éve után a magyar nép fellázadt. Hiszen ezen időszak alatt a magyarság mérhetetlen szenvedésnek volt kitéve: az1945-1948 közötti koalíciós évek demokratizmusát követően meg kellett tapasztalni, el kellett szenvedni a kitelepítéseket, a kényszertáborokat, a koncepciós pereket, a kulák-listázást, a padláslesöpréseket és megannyi üldöztetést, megaláztatást. A magyar nép felemelte a szavát egy embertelen, elnyomó rendszer ellen; országos elégedetlenség, forrongás alakult ki, egyre többen követelték a reformokat.

    TOVÁBB
  • img

    Vezér Mihály: Tiszta lapot nyitunk

    Az október 1-jei választások másnapján készítettünk telefoninterjút Vezér Mihállyal, akit negyedik alkalommal választottak polgármesterré Százhalombattán. - Hogyan értékeli a helyi választás eredményét? - Nagyon örülök annak, hogy a hagyományokhoz híven most is sokan éltek demokratikus jogukkal, fontosnak tartották, hogy szavazatukkal is véleményt nyilvánítsanak, és elmentek szavazni. Ez azt jelzi, hogy Százhalombattán aktív közösség él, az embereknek nem mindegy, hogyan és kik alakítják közös ügyeinket.

    TOVÁBB
  • img

    Ember a téren

    TOVÁBB
  • img

    Kinek szól?

    TOVÁBB
  • img

    Álmos kampány

    Olyan ez a kampány, mintha már meghirdették volna a kampánycsendet. Néha találunk a postaládánkban egy-egy kiadványt, valamelyik párt vagy civil szervezet hozzánk intézett szórólapját, előfordul, hogy prospektusokat, tollakat és öngyújtókat nyomnak a kezünkbe az utcán, némely választási tömörülés teleplakátolja a várost a jelöltjei képmásával, de ennél több nem történik. Ritkán hirdetnek választási fórumot. Nem invitálnak bennünket közéleti beszélgetésre, nem akarnak mozgósítani, meggyőzni arról, hogy hová érdemes tennünk az ikszet október elsején. Mintha meg lennének győződve arról, hogy mindez fölösleges, nem hoz semmiféle mérhető eredményt, a fejekben már úgyis eldőlt minden.

    TOVÁBB
  • img

    Te hol indulsz?

    Lassan így kezdődhet egy hétköznap délutáni beszélgetés az utcasarkon, vagy a tejtermékpult előtt, a boltban joghurttal és félzsíros túróval a kézben. Magas a politikus-jelöltek lakosságszámhoz viszonyított aránya. Nincs ebben semmi különös, sok mindenkit érdekel a helyi politika. Ez – mondjuk – választási ciklus közben nem látszik ennyire egyértelműen. Olyankor lepkehálóval sem lehet érdeklődőket fogni egy-egy helyi közéleti fórumra, és azok száma is jóval kevesebb, akik fontosnak tartják megosztani véleményüket a nyilvánossággal valamely helyi érdekű közéleti kiadványban. Mondjuk, ciklus közben helyi közéleti kiadványból is jóval kevesebb van. Olyan, mintha láthatatlanul lappangana a közösségi elkötelezettség, sőt a nagyszámú politikus-jelölt egy része is.

    TOVÁBB
  • img

    Fazekas Jánosné emlékére

    Méltósággal viselt súlyos betegség után augusztus 11-én, 65 éves korában eltávozott Fazekas Jánosné, az I. számú bölcsőde volt vezetője. Tépiószelén született, 1968-ban költöztek férjével és első lányával Százhalombattára. Három évig a DKV bölcsődéjében dolgozott, 1975-től pedig az akkor alapított I. számú városi bölcsőde vezetőjévé nevezték ki. 1986-ban szerzett diplomát az Egészségügyi Főiskola intézményvezetői karán.

    TOVÁBB
  • img

    Mit vétettél, petúnia?

    TOVÁBB
  • img

    Miénk volt a világ

    Véget ért a Summerfest, a tíz nap, amely ismét megrengette Százhalombattát. Olyan volt a város, amilyennek mindig szeretnénk látni: mozgalmas, érdekes, színes, életteli. Megtöltöttük a főteret, a BMK színháztermét, a VSZK-ban felállított szabadtéri színpad lelátóját, ott voltunk mindenütt, ahol történt valami. Ilyenkor mindig kiderül, hogy sokan vagyunk, és ki lehet bennünket mozdítani. Ez volt a tizenharmadik nyári ünnep, amely tizenhárom éve a battai nyár legszebb időszaka. Várjuk, el se tudnánk képzelni nélküle az augusztust. Tizenhárom éve mindig ugyanaz következik be, és mégis minden évben más. A Summerfest arca évről évre ugyanolyan, és mégis évről évre különbözik az előzőektől. Nemcsak abban változik, hogy minden évben más országokból érkeznek hozzánk vendégek, hanem abban is, hogy új színek jelennek meg a programok között.

    TOVÁBB
  • img

    Ne tedd tönkre, mert a tiéd

    Dombóváron harmincezer forintot fizet, aki eldob egy csikket. Júliustól nálunk is szigorították a helyi rendeletet. Ötszáztól tízezer forintig bírságolhatják meg, akit szemetelésen érnek, de ötvenezer forintos bírságra is számíthat, aki ellen szabálysértési eljárást indítanak. Kérdés, mennyire lesznek résen a közterület-felügyelők, akiknek hivatali kötelességük betartatni a rendeletet. Még nagyobb kérdés, akármilyen szemfülesek és szigorúak, mire mennek magukban. Mert néhány munkaidőben járőröző közterület-felügyelő kevés lesz a rendteremtéshez.

    TOVÁBB
  • img

    Gyere, Világ! Gyere!

    Jönnek! Jönnek! Újra és megunhatatlanul! Jön az egész világ - egyenesen Százhalombattára! Vajon hányan rugaszkodtak az idén olyan tájakra, melyek iránt éppen egy táncpanoráma keltette fel érdeklődésüket? Vajon hány család várja úgy a Summerfestet évek óta, mintha távoli rokonai látogatnának hozzá? Évről évre újabb népeket ismerünk meg, vagy örömmel látjuk viszont a régi kedvenceket: a latin ritmusok múlhatatlan sikerrel hódítanak, de sokak szívét dobogtatja a nyers balkáni lüktetés, vagy az egzotikus távol-keleti táncok. Bár alapjában mindannyian hűséges típusok vagyunk, izgatottan várjuk, mit hoznak az újak? El tudnak-e csábítani régi kedvenceinktől? A Summerfest lényegét - mint néptánc-fesztivál - sokáig a táncpanorámák jelentették. Ezt a keretét már rég túllépte, illetve tovább tágította.

    TOVÁBB
  • img

    Kinek zene, kinek zaj

    A definíció szerint a zaj azoknak a hangoknak az összessége, amelyek együtt kellemetlenül és fárasztóan hatnak az ember közérzetére. Bármely tevékenység tervezése során nem elég csak arra törekedni, hogy a zaj az egészségi károsodást okozó, hatóságilag elõírt szint alatt legyen, hanem a pszichológiai megfontolásokra is figyelemmel kell lenni. Nevezetesen arra, hogy ahány ember, annyiféle zajérzékenység: vannak, akik már a közepes erősségű zajt is elviselhetetlennek tartják, másokat viszont az sem zavar, ha sugárhajtású repülőgépek köröznek a házuk fölött, és nem is értik meg, miért jelent ez bárkinek problémát?

    TOVÁBB
  • img

    Monológ

    TOVÁBB
  • img

    Fiúk a téren

    Tompa puffanásokat hallani. Ahhoz hasonlítható, mint amikor futballoznak. Az ember valami mással foglalkozik, de a hang egyre jobban felkelti az érdeklődését. Kinéz az ablakon, és azt látja, hogy tényleg fociznak a főtéren. Ejnyebejnye – szólal meg benne a szabálytisztelet -, a főtér nem erre való! Aztán elgondolkodik: miért is ne focizhatnának? Kit zavarnak vele? Figyeli a labdázókat, és megállapítja, hogy tulajdonképpen nem lehet rájuk panasz.

    TOVÁBB
  • img

    Közszemle

    Minden, ami a köztereken helyezkedik el, a köz érdekét szolgálja, és számot tarthat a köz érdeklődésére. Ha úgy dönt egy település, hogy szobrot állít valahová, először pályázatot hirdet, begyűjti az ajánlatokat, és a köz bevonásával választja ki azt a művet, amely vélhetően tetszeni fog a többségnek. Nem mindegy ugyanis, hogy mi vesz bennünket körül, milyen érzéseket kelt bennünk a látvány.

    TOVÁBB
  • img

    Veszélyes hőség

    Nemrég még panaszkodtunk, hogy késik az igazi nyár. Az utóbbi időben berobbant kánikulának az első napokban örültünk, de mióta tartóssá vált, egyre inkább szenvedünk tőle. A hőség nemcsak kellemetlen, de valós veszélyeket jelent az egészségre. Ha a hőmérséklet megközelíti a negyven fokot, az emberi szervezet energiatermelése meghaladja a leadást, és emelkedik a testhőmérséklet.

    TOVÁBB
  • img

    Mindenképpen bizakodóak lehetünk, sőt…

    Hűvös, csapadékos a nyár - a meteorológiai szolgálat májusban készült hathónapos előrejelzése alapján. Tegnap kaptam egy esemest „Szent a béke?”- szöveggel egy ismeretlen számról. Aztán jött egy másik ugyanerről: „Bocs, félrement.” Nem csoda, mindenki meghülyül ebben a melegben. Ismerősöm szerint létezik falhűtés. Felszívják a hidegvizet a kútból, aztán kis csövekben keringetik a falban. Jó lehet, de én már azt sem bánnám, ha beleülhetnék egy vödörbe, és leeresztenének a kútba. Nem mintha nem lenne fürdőszobám, de mégse zuhanyozhatok egész nap.

    TOVÁBB
  • img

    Még mielőtt balsorsunkat siratnánk

    TOVÁBB
  • img

    Az ég kegyelmében

    Amíg a hajónyi újságíróra várunk az új kikötőben, szóba kerül, micsoda élet volt itt anno, amikor telket vett Füreden a sok pesti, amikor esténként élőzene szólt a Halászcsárdában, amikor nem volt még annyi busz, se autó, menetrendszerinti hajójárat viszont igen. Valaki elmeséli, hogy szülni is azzal ment fel a fővárosba, és azzal is hozta haza a kisbabát. Valakik sírnak. Személyes emlékek kötik őket a dunafüredi hajókikötőhöz, ahol majdnem harminc év szünet után most újra elindul az élet.

    TOVÁBB

Friss híreink

További híreink