Egyre korábban kezdődik a karácsonyi vásár. Már november elején megjelentek az üzletekben a szenteste kellékei. Villódzó fények, bel- és kültéri változatban, némelyik zenél is, világító ablakdíszek, arany, ezüst és mindenféle színű üvegdíszek kaphatók. Szaloncukor ömlesztve és dobozos kiszerelésben, adventi koszorú, adventi naptár, és természetesen kedvezőbbnél kedvezőbb akciók. Mintha semmi más vágyunk nem lenne karácsony előtt, mint az, hogy vásároljunk. Valahol, valamikor megváltozott az ünnep tartalma. Vásárlási lázzá lett a várakozás, listák készülnek, kiknek kell ajándékot venni, kinek mire lenne szüksége, minek örülne leginkább. Aztán kalkulálunk, hogy ha mindazt meg szeretnénk szerezni, amit elterveztünk, mennyi pénzre lenne szükségünk. A végeredmény a legtöbb esetben elszomorító: nincs rá fedezet. Két választásunk van ilyenkor: vagy a pénzügyi lehetőségeinkhez igazítjuk a vásárlásainkat, vagy nem mondunk le az eredeti terveinkről, hanem megszerezzük a rávalót.
Nagy a kísértés, mert – főleg most, karácsony előtt – jobbnál jobb hitelajánlatokkal bombáznak bennünket. El is játszunk a gondolattal, mi lenne, ha felvennénk a többszázezer forintos kölcsönt, megrendeznénk belőle a világraszóló karácsonyt, aztán majd csak lesz valahogy. Igaz, hogy hosszú ideig – öt-hat évig – törlesztjük majd a részleteket, de azt a havi alig tízezer forintot ki lehet szorítani valahogyan. Megéri? Hát persze, hiszen mindent megvehetünk, amit szeretnénk, akár az égig érő vascsicsergőt is odatehetjük a feldíszített, kivilágított fa alá, és elkábíthatjuk magunkat azzal az illúzióval, hogy mindezt megengedhetjük magunknak.
Okosabban tennénk, ha inkább lemondanánk az ajándéközönről, ha belegondolnánk, mennyire hosszú a hét szűk esztendő, és feltennénk magunknak a kérdést: megéri? Kinek teszünk jót azzal, ha az ünneplés következményeit hónapokig, évekig nyögi majd az egész család?
A kereskedelem természetesen igyekszik rábírni bennünket az esztelen költekezésre. Reklámokkal bombáz, beúsztatja a tudatunkba, hogy ezt, azt és amazt feltétlenül meg kell szereznünk, mert ha nem tesszük, kimaradunk valamiből, elmegy mellettünk az élet, hiszen már mindenkinek lesz olyan valamije, csak nekünk nem.
Engedhetünk a csábításnak, és vásárolhatunk. Teljesíthetjük a kereskedelem eladási tervét, beválthatjuk az előrejelzéseket, amelyek szerint idén többet költünk a karácsonyra, mint tavaly. Csak azt ne higgyük, hogy ettől meghittebb lesz az ünnep! Inkább azzal ajándékozzuk meg egymást, amire a legnagyobb az igény, és ami megfizethetetlen: szeretettel, figyelemmel, törődéssel.
Hogy az ünnep igazán ünnep legyen.
