Városunkban akadnak, akik értik a virágnyelvet. Csak ezzel magyarázható, hogy valakik szóváltásba keveredtek a Derkovits park petúniáival. Elképzelem az esetet: késő éjszaka van, társaság érkezik a parkba, egyszer csak megjegyzések hallatszanak a virágágyás irányából. Talán azt tették szóvá a növények, hogy a csapat szétdobálta az elfogyasztott csipsz zacskóit, a kiürült sörösdobozokat, jóllehet, karnyújtásnyira ott állnak a szeméttárolók. A fehér virágú petúnia odáig merészkedett, hogy azt mondta: ebben a parkban nem lehet véletlenül szemetelni, mert szinte minden lépésre esik egy szemetesedény. A piros petúnia próbálta csitítani a fehéret, mondván, nem okos dolog éjnek idején olyanokkal kötekedni, akik ki tudja, hány doboz sört döntöttek már magukba, de hiába, de a növényke csak mondta a magáét.

A társaságból valaki tisztán értette a virágnyelvet, és éktelen haragra gerjedt.
Szó szót követett, végül a tettlegességig fajult a vita. Emberünk rávetette magát a virágoskertre, kitépett egy, majd még egy petúniát, és csak akkor hagyta abba, amikor végre megszűnt a beszéd. A kiszaggatott növényeket nagy erővel földhöz teremtette, rájuk taposott, végérvényesen elpusztította őket.

Pénzben kifejezve nem nagy az okozott kár. Párszáz forintra tehető, hiszen a kitépett petúniák helyére újakat lehet ültetni, és olyan lesz a kert, mintha semmi sem történt volna. Csakhogy történt, és feltételezhető, hogy újra meg újra megtörténik.
Mi a megoldás? Büntetés? Nem biztos, hogy célt ér, mert a megbüntetettből talán még nagyobb dühöt vált ki a rend. Megerősített őrzés? Huszonnégy órás parkőri szolgálat, esetleg körbekeríteni és lezárni minden parkot éjszakára? Ez is egy lehetőség, de rossz érzéseket kelt az emberben, azt sugallja, hogy csupa vandálok élnek a városban, akik elől el kell zárni minden szépséget.
Eredményt csak az hozna, ha azok, akik rombolnak, legalább egyszer elgondolkodnának azon, miért is teszik.