Nálunk a termálfúrást is fúrják. Nagyon úgy tűnik, hogy már el is süllyedt. Pedig szép terv volt, aki nagyon akart, tudott hinni benne. Nem is mostanában találták ki először, hanem évtizedekkel ezelőtt. Az elmúlt években csak újjá született, mintegy hamvából, a Főnix madárral. Sokáig ugyanis azzal intéztük el azokat, akik újból és újból lelkesen fölszínre hozták, hogy úgysem kapnánk engedélyt a kitermelésre. A szocialista frakciónak sem tartott kevés ideig, mire sok-sok összeköttetést felhasználva kijárták, hogy mégiscsak kapjunk. Lassan ment a fúrás előkészítése akkor is, amikor – legalábbis itt a városban - nem fúrta senki. A hivatali bürokrácia malmai nyikorogva, meg-megakadva őröltek, de a kezdeményezők kitartóak voltak, így végül mégiscsak elhárult minden akadály, még a közbeszerzés is sikeresen befejeződött. Közben azonban lezajlott az önkormányzati választás, és az új városvezetés – úgy tűnik – kevésbé lelkes termálfúrás ügyben.
Vezér Mihály kétségét osztotta meg az új testülettel, hogy alá írja-e a próbafúrás elvégzéséről szóló 50 milliós szerződést, mondván: sokba kerülne a hasznosítás, az eredmény pedig legalábbis nem biztos. A kételkedés érthető, az viszont már kevésbé, ahogyan a Fidesz-KDNP-MDF frakció érvelt a fúrással szemben: nincs információjuk, még azt sem tudják igazán, hol akarnánk fúrni. Mintha nem is itt éltek volna az elmúlt két évben, amely során a szocialisták a legkülönfélébb fórumokon, testületi ülésen, újságban, tévében, kampánykiadványokban tárgyalták a témát, sőt, a városlakók véleményét is megkérdezték róla a legutóbbi reprezentatív közvélemény-kutatás során. Az egyébként pozitív volt: a döntő többség örülne, ha termálfürdő létesülne Battán.
Hasonló beruházások, mint a város töretlen fejlődését biztosító kitörési pontok szinte valamennyi politikai szervezet választási programjában szerepeltek, konkrétan a termálfúrás viszont csak a szocialistákéban. Hiába érveltek már-már heroikus elszántsággal a projekt folytatása mellett, hiába ajánlották fel a jobboldali képviselőknek a rendkívüli bizottsági ülés keretében nyújtott teljes körű felvilágosítást, a kételyeket nem sikerült eloszlatniuk. Az új testület valószínűleg másféle kitörési pontokat keres majd, olyasmiket, amiket jobban a magáénak érez.
Azoknak, akik beleélték magukat a termálfúrásba, vigasz lehet, hogy tényleg nem tűnt biztosnak a sikere. Tényleg nem száz százalék, hogy találnánk termálvizet, csak kilencven. Tényleg nem biztos, hogy a szükséges beruházáshoz sikerülne 85%-os uniós támogatást, illetve vállalkozói tőkét szerezni. Az sem, hogy valóban nyereségesen tudná működtetni az önkormányzat a létrejövő fürdőt, mint ahogy az sem, hogy a geotermikus energiát fűtésre is felhasználhatnánk, ha megpróbálnánk.
Abban sem lehetünk biztosak, hogy egyáltalán érdemes egy önkormányzatnak bármiféle vállalkozásba kezdenie. Mert azon a pályán köztudottan csak az lehet sikeres, aki képes kockáztatni, eléggé fürge és rugalmas, valamint kellő piaci, szakmai, és egyéb ismeretek, képességek birtokában van. Mindebből egy helyi önkormányzatnak, mint olyannak egyedül a kockáztatásra van meg a képessége, egyébként lomha és számtalan szabály által nyűgözött, a piaci és egyéb ismereteket pedig legfeljebb megvásárolni tudja.
Mindez persze nem jelentheti azt, hogy Battán le kell mondani a fejlesztésről, netán meg kell maradni a város csinosítgatásánál és azoknál a beruházásoknál, amik csupán komfortérzetünket szolgálják, bevételt, kézzel fogható eredményt nem hoznak. Mert akkor megmarad nekünk a csinos kis városunk, ami csendes, rendes, kényelmes, biztonságos, gazdaságilag viszont végtelenül kiszolgáltatott a két nagyvállalatnak, illetve a tőlük származó bevételeknek, továbbá egyre kevésbé képes munkahelyet és lakást biztosítani a felnövekvő generációknak.
Fúrunk, nem fúrunk, a lehetőségeinket ismerni, kutatni, a meglévőkkel élni kellene.
