Munkájában mindig a gyermekek érdekeit tekintette legfontosabbnak, alapelve volt, hogy a fejlesztést nem iskoláskorban, hanem a születéskor kell megkezdeni. Munkatársaival nagyon jó volt a viszonya. Kiszámítható, pontos, rendszerető ember volt, megbízható, karakteres, határozott vezető, aki magas követelményeket támasztott beosztottaival szemben, mert vallotta, hogy minden dolgozó az intézményt képviseli, és minden felnőtt példaként áll a gyerekek előtt.
Az intézmény szűkös finanszírozása ellenére mindig sikerült kigazdálkodnia a fedezetet arra, hogy a bölcsődei dolgozókat továbbképzésekre küldhesse és új játékokat szerezzen a gyerekek számára. Neki köszönhetően az országban elsők között rendelkezett a százhalombattai bölcsőde udvari fajátékokkal.

Munkája mellett családjára is jutott ideje és türelme. Férjét korán elvesztette, 1990-ben magára maradt három lányával. Hat unokája született, örömmel vállalt részt gondozásukban, nevelésükben.

1998-ban ment nyugdíjba, egy kitűnően működő bölcsődét adva át utódjának. Ezt követően sem vonult vissza a közélettől, részt vállalt a tüdőszűrés, valamint a választások lebonyolításában.
Utolsó útjára családja, barátai, volt munkatársai mellett sok egykori gondozott is elkísérte.