Az első Nagy Imre-kormány 1953-1955 között megkísérelt mérsékelt reformokat bevezetni - néhány sikerült is -, de 1955-ben újra Rákosi Mátyás és köre vette kezébe a hatalmat, s folytatták mindazt a rosszat, ami oly idegen volt a magyar emberektől.
1956-ban a magyar nép nem tűrt tovább. Megindult a forradalmi erjedés, amely átfogta az ifjúságot, az értelmiséget, a munkásságot és a falvak népét, a parasztságot is. Tiltakoztak az önkény ellen, reformokat sürgettek.

A kezdeményezés, hogy az 1848-as márciusi ifjúság példáját követve megfogalmazzák: „Mit kíván a magyar nemzet?”, Szegedről indult el 1956 őszén. Október 16-án a szegedi diákok elhatározták, hogy kiválnak a kommunista párt ifjúsági szervezetéből, a DISZ-ből, és újjáalakítják a Magyar Egyetemisták és Főiskolások Egységes Szervezetét, a MEFESZ-t. Október 20-án ott fogalmazódott meg az a 10 pontos program, amely többé-kevésbé azonos volt a budapesti egyetemeken két nappal később megfogalmazott pontokkal. A forradalmi láz október 22-én este, a Műszaki Egyetem nagygyűlésén tetőzött. Itt született meg többórás vita eredményeként a műegyetemisták 16 pontja, és elhatározták azt is, hogy másnap, október 23-án Budapesten csendes tüntetést tartanak.
A belügyminiszter többszöri, egymásnak ellentmondó rendelkezések után végül október 23-án, 14 óra 30 perckor engedélyezte a tüntetés megtartását. Ettől a pillanattól kezdve a történelem már a nép által megszállt, elözönlött és uralt utcákon alakult tovább.

Október 23-án délután politikai tömegtüntetések sorozata kezdődött Budapesten, amelyek változásokat, demokratikus átalakulást követeltek. A kezdődő diáktüntetés néhány óra alatt kiterjedt a fővárosi munkásságra és más rétegekre is. Kezdetben a tüntetők több helyszínről egy helyre, a Bem-szoborhoz igyekeztek. Késő délután több, egyenként is tízezres tömegre szakadtak szét: a Parlament előtt Nagy Imre miniszterelnöki kinevezését követelték, mások Sztálin szobrának ledöntéséhez kezdtek, a harmadik helyszínen - a Rádió épületénél - pedig a követelések azonnali bemondását akarták elérni. Este a Rádiónál eldördültek az első lövések, s az addigi békés tüntetés hamarosan fegyveres harccá, felkeléssé, forradalommá terebélyesedett.
Sokakat bizonyára csak az elégedetlenség, a harag és a felháborodás vitt az utcákra, a barikádokra, a fegyveres felkelők közé. A forradalom derékhada: az egyetemi ifjúság, az alkotó értelmiség és a munkásság viszont akart valamit. Nemcsak valami ellen, hanem valamiért küzdöttek: a nemzeti függetlenségért, a többpártrendszerre alapozott demokráciáért, az alkotmányosságért, a termelő- és alkotómunka értelméért.

Október 24-én Nagy Imre alakított kormányt, s a forradalom hamarosan nemcsak a Rákosi-rendszer elleni harccá, hanem a megszálló szovjet hadsereg elleni szabadságharccá is változott.
Dicső és hősi napok következtek: az országban mindenütt forradalmi-nemzeti bizottságok alakultak és megkezdték a kommunista rendszer intézményeinek felszámolását. Október végére konszolidálódott a helyzet: a szovjet csapatok elhagyták Budapestet, és tárágyalások kezdődtek az egész országból való távozásukról is; a kormány feloszlatta az Államvédelmi Hatóságot; helyreállt a többpártrendszer, a Nagy Imre – kormány koalíciós kormánnyá alakult, az ország kilépett a Varsói Szerződésből, a kormány kinyilvánította Magyarország semlegességét.
A forradalom győzött, az országban mindenki bizakodott.

1956. magyarországi eseményei világtörténelmi jelentőségre tettek szert. A forradalom alapjaiban rengetett meg egy világbirodalmat, a Szovjetuniót, hozzájárult ahhoz, hogy a XX. század végén a szocialista világrendszer széthullott, s Magyarországon is győzött a demokrácia. 1956 máig ható példája annak a hősies erőfeszítésnek, amelynek következtében Magyarország újra fel tudott emelkedni létének egyik mélypontjáról, és ha csak tizenhárom napra is, de ki tudta vívni szabadságát, és meg tudta teremteni egységét a szabadság tépett zászlaja alatt.
Október 23-án a harmadik Magyar Köztársaság 1989. évi kikiáltásának évfordulójára is emlékezünk. Az 1956-os forradalom számos célkitűzése ekkor – 33 év múlva – teljesült és rögzült az Alkotmányban: demokrácia, szabadság, függetlenség, jogállamiság.

1990-ben, a demokratikus Magyarország első, szabadon választott parlamentje az 1990. évi XXVIII. törvényben örökítette meg 1956 és 1989 emlékét: „Október 23-át, az 1956. évi forradalom és szabadságharc kezdetének, valamint a Magyar Köztársaság 1989. évi kikiáltásának napját, nemzeti ünnepnappá nyilvánítja.”