Lassan így kezdődhet egy hétköznap délutáni beszélgetés az utcasarkon, vagy a tejtermékpult előtt, a boltban joghurttal és félzsíros túróval a kézben. Magas a politikus-jelöltek lakosságszámhoz viszonyított aránya. Nincs ebben semmi különös, sok mindenkit érdekel a helyi politika. Ez – mondjuk – választási ciklus közben nem látszik ennyire egyértelműen. Olyankor lepkehálóval sem lehet érdeklődőket fogni egy-egy helyi közéleti fórumra, és azok száma is jóval kevesebb, akik fontosnak tartják megosztani véleményüket a nyilvánossággal valamely helyi érdekű közéleti kiadványban. Mondjuk, ciklus közben helyi közéleti kiadványból is jóval kevesebb van. Olyan, mintha láthatatlanul lappangana a közösségi elkötelezettség, sőt a nagyszámú politikus-jelölt egy része is.
Négy évig szunnyad a jó szándék, a tenni akarás és a másokért vállalt szolgálat nemes belső igénye, hogy a kampány éltető napsugara felébressze, izmos rüggyé növessze, majd virággá fakassza. Bokrétává, amit ki-ki gomblyukába tűzhet ajánlószelvényekért és szavazatokért indulván.
Te hol indulsz?
A politikához mindenki ért, és mindenki alkalmas rá. Egy a lényeg, a tiszta szándék és az őszinte segíteni akarás! No, azért az sem mindegy, melyik induló mióta él a városban, mert aki itt született, és tősgyökeres, az valódi battai, és nyilván ezerszer jobb képviselő lesz belőle, mint abból, aki nem is itt született.
Te hol indulsz?
Egy ismerősömnek az volt a szokása, hogy ha valaki arra volt neki büszke, hogy magyarnak született, akkor megkérdezte tőle, hogy voltaképpen mire is büszke. Eléggé durva formában, amit most nem is idéznék, csak utalnék rá, hogy a kérdés arra vonatkozott, ahonnan konkrétan a világra érkezik az ember, valamint arra, hogy konkrétan milyen érdemei is vannak ebben neki magának. Szóval az ember csak arra legyen büszke, amit maga végzett.
És az sem szép, ha egyesek olyasmit ígérgetnek a választóknak, amit mások már megvalósítottak, vagy legalábbis elkezdték. Valamint az sem, hogy egyesek szinte kérkednek „függetlenségükkel”, hogy semmilyen pártnak nem tagjai, sosem érdekelte őket, „távol áll tőlük” a politika. Hát, önmagában ez sem nagy dicsőség. Ráadásul a tájékozatlanság meg is látszik a választási programon.
Te hol indulsz?
Akit nem érdekel a politika, azaz a polisz (jelen esetben a város) dolgaival való foglalkozás, miért akar képviselő lenni? Ilyenre biztos nem szavaznék. De arra sem, akinek a látásmódja betegesen rászűkült a körzetére. Mert ha minden képviselőnk csak a rózsatövek meg a fekvőrendőrök szintjén matat, és nem lát tovább a szomszédos háztömbnél, mi lesz a várossal? Lesznek-e elegen, akik nemcsak egy-egy fával törődnek, hanem az erdővel is?
Szóval nem kevés büszkeség és balítélet szorult az egyéni választási programokba, egy valamit azonban – egyelőre – senkinek sincs joga megkérdőjelezni. Ez pedig politikus-jelöltjeink őszinte segítő szándéka és hite abban, hogy valóban hasznára lehetnek a közösségnek. Durva számítással minden ötödik jelöltből valóban politikus lesz négy évre, továbbiak pedig külsős bizottsági tagként, felügyelő-bizottsági tagként vagy tanácsadóként tolhatják majd a város szekerét. Remélhetőleg valamennyien megőrzik mostani élénk érdeklődésüket a közügyek iránt, valamint tenni akarásukat, mások problémái iránti nyitottságukat és segítő szándékukat is. Mert tenni nemcsak a képviselő-testületben lehet.
