Ezerrel tombol a nyári hőség. A lakótelepen ilyenkor igazi bravúr egy, nem megfőni a lakásban, kettő, megúszni, hogy a huzat az összes ajtó- és ablak-üveget bezúzza. A legjobb, amit tehetünk, ha a sötétedéssel és egyben enyhüléssel együtt valami szabadtéri elfoglaltság után nézünk.
TOVÁBB
Évtizedekkel ezelőtt vajdasági rokonoknál nyaraltam. Az akkor egyetlen ottani magyar nyelvű újság, a Magyar Szó olvasása közben felfigyeltem rá, hogy egy egész oldalt betöltöttek azok a magánhirdetések, amelyekben elhatárolódtak egymástól az emberek. A megfogalmazás szinte minden esetben ugyanolyan volt, csak a nevek változtak: XY a továbbiakban semmiféle felelősséget nem vállal XY-né cselekedeteiért, illetve ugyanez fordítva, mert XY-né sem vállalt közösséget (volt) férje viselt dolgaival. Azon gondolkodtam akkor, mit követhetett el az egyik vagy a másik, milyen égbekiáltó bűn terhelheti a lelkét, ha a férje (felesége) arra kényszerül, hogy a nagy nyilvánosság előtt megtagadja korábbi szövetségesét. Aztán rájöttem: nem bűnökről volt szó, mindössze ez is hozzátartozott a válási ceremóniához arrafelé.
TOVÁBB
Valahányszor petrezselymet vágok, eszembe idősebb barátnőm, akitől megtanultam, hogyan kell. Ha káposztát szeletelek, vagy pogácsát szaggatok, nagyanyám mozdulatai jelennek meg a szemem előtt. Ha túl erősen kötöm meg a gyerek ruháját, főiskolai pszichológia tanárnőm rosszalló tekintetét látom. Akkor nézett így, amikor egy helyzetgyakorlat során túl szorosra kötöttem a kendőt, amivel csoporttársam szemét kellett eltakarnom. Nem nagyon szerettem ezt a tanárnőt, mégis tanultam tőle valami fontosat magamról. Volt egy másik oktatóm, akit meg még annyira sem kedveltem. Nagy Lászlót utánozta a frizurájával, modorosan szavalt, és kétszer is megbuktatott ugyanabból a tananyagból. Viszont egyszer egy irodalmi mű kapcsán elmagyarázta nekünk, hogy az igazán mély érzéseivel szemérmesen bánik az ember. Ekkor értettem meg, miért utálom, ha valaki a hazaszeretetével hivalkodik.
TOVÁBB
Süt a nap, kék az ég, legjobb lenne világgá menni. Kiszaladni a zsúfolt, ideges, hangos, türelmetlen és benzingőzős városból, fűre lépni, fára mászni, szaladni, leheveredni. Nem látni mást, mint a fák összeboruló zöld sátrát vagy a világoskék végtelenben úszó fehér felhőket. Hallgatni a csendet, a vízcsobogást, a madárfüttyöt, teleszívni a tüdőnket föld- és teaszagú levegővel. Legalább annyi érintetlen zöld kéne, ami néhány órára elhitetné velünk, hogy megszűnt körülöttünk ez az őrületbe hajszolt világ a tegnapi kudarcainkkal és a holnapi gondjainkkal együtt.
TOVÁBB
Április 22-én a Föld Napja alkalmából tíz köbméter hulladékot gyűjtöttek össze az Ifjúsági Klub Százhalombatta tagjai, az Arany János iskola diákjai és tanárai, a polgárőrök, valamint az állatvédők az Erkel körút melletti garázssor környékén. Megtisztult a garázssor mögötti terület, annak a valaha a városé, mindenkié volt kiserdőnek az alja, ahová ibolyát szedni, szalonnát sütni, kirándulni jártunk.
TOVÁBB
Ott született a ház környékén, ott nőtt fel és élte a kóbor macskák életét. Ha esett az eső, behúzódott valahová, ha enni kapott, elfogadta, ha kergették, elfutott. Számára ez volt természetes, nem ismert másfajta életformát. Idővel maga is anyává lett, illetve lett volna, ha meg nem akadályozzák ebben a környék állatbarátai, akik összefogtak, összedobták a pénzt és ivartalaníttatták Cirmit. Egyúttal megkapta a szükséges oltásokat, átesett a féreghajtáson, majd bolhanyakörvet is tettek a nyakába. Olyanná vált, mint bármelyik házimacska, azzal a különbséggel, hogy neki az utca volt az otthona.
TOVÁBB
Lassan annyit beszélünk az időjárásról, mint az angolok. Ismerősök, ha találkoznak az utcán, első kérdésük egymáshoz: mit szólsz ehhez az időhöz? A párbeszéd további részében szóba kerül a globális felmelegedés, az ózonlyuk, végezetül pedig az emberi felelőtlenség, amely ezt az egész világméretű katasztrófát előidézte. Mekkora is az egyes ember felelőssége a környezetrombolásban? Érdemes-e azon iparkodnunk, hogy mi magunk környezettudatosan éljünk? Nem hiábavaló-e minden igyekezetünk, ha azok, akik sokat tehetnének a rossz folyamatok megfordításáért, nem viselik szívükön? Mennyit ér a mi hangyányi aggodalmunk, mit változtatnak gondosan tisztán tartott cseppecskéink az egyre szennyezettebb óceán állapotán? Vajon valóban annyira nagy a baj, mint mondják? Egyre gyorsuló sebességgel rohanunk a pusztulás felé?
TOVÁBB
Minden városi rendezvénynek készítek egy kétlapos tasakot. A külső oldalra fölírom a rendezvény címét, időpontját, helyszínét és a közreműködők elérhetőségét, ez így praktikus. Kultúra Hete, ez áll ezen a lapon. Lapon, dehogy lapon! Egy nagy borítékot vágtam ketté, hogy fölírjam, ami kell. Ezt a hülye spórolást is tőled tanultam, ugyanúgy, mint a jegyzetelést. Minden borítékot fölnyestél papírvágó késsel, és széthajtogattad. Semmit sem dobtál ki. Amikor Szekeres Zoli, az első főnököm meghalt, akkor akartam írni a régi népművelői gárdáról, akik a hetvenes évek legelején várost, városi életet álmodtak a lakótelep helyett. Nem voltunk sokan; Cseh Márti, Domnanovich Évike, Szekeres Zoli, Frőlich Jóska, Szatori Tibi, a tanácsnál Tüske Laci, később Mitták Feri. De aztán nem írtam semmit.
TOVÁBB
A mondás szerint minden sikeres férfi mögött egy erős nő áll. Olyan nő, akinek ereje elsősorban abban áll, hogy képes a háttérben maradni. Tudja, hogy sikert csak áldozatok árán lehet elérni, és a férfi előremeneteléért ő is meghozza a maga áldozatát. A sikeres férfi éppen ezért a legtöbb esetben családos, vannak gyerekei, de van felesége is, aki rendben tartja a hátországot. Egy másik mondás szerint a sikeres nő mögött nagy halom mosatlant láthatunk. A sikeres nő ugyanis általában egyedülálló, ha vannak gyerekei, egyedül neveli őket, mert ritka az a férfi, aki felvállalja a háttér szerepét. Pedig egyre inkább szükség lenne az önfeláldozó férfiakra is, hiszen a női egyenjogúság nemcsak azt hozta, hogy az asszonyok is szavazhatnak, hanem azt is, hogy megnyílt a gyengébb nem előtt is a gazdasági, társadalmi vagy akár politikai karrier lehetősége. Kérdés persze, mit nevezünk sikernek? Ismertséget? Népszerűséget? Magas pozíciót? Befolyást? Hatalmat? Pénzt?
TOVÁBB
Gyula bácsi bizonytalanul nézett körül a velencei karnevál színes forgatagában. Már órák óta ült az egyik macskaköves utca nedves padján. A szemerkélő eső aprócska patakokba gyűlve kacskaringózott lefelé a kabátja gyűrődésein.
TOVÁBB
Az energiaárak állami dotációjának megszüntetése központi téma a televízióban, rádióban, újságokban és a legkülönbözőbb nyilvános fórumokon hosszú hónapok, de inkább évek óta. Ki kell fizetni az energia árát, de hogy az mennyi, és pontosan hányad részt állt belőle eddig az állam, az sokakban talán csak a februári számlák kézhezvételekor tudatosult. A pohár keserű. Még annak ellenére is, hogy az enyhe tél miatt a legtöbb fogyasztónak közel egyhavi távhődíjat írt jóvá a SZÁKOM. Ki tehet róla? A helyi árhatóságként is működő önkormányzatok, amelyeket kényszerpályára állított a kormány drasztikus áremelése, biztosan nem.
TOVÁBB
Az utóbbi hetek slágertémája az egészségügy. Minden híradásban hallunk valamilyen, a reformmal kapcsolatos új fejleményről. Kezdődött a gyógyszerfronton, folytatódik a vizitdíjjal, de még nincs vége, hiszen most a kórházak kerülnek sorra. Kapkodjuk a fejünket, igyekszünk lépést tartani, tájékozódni, de a nagy többség jelenleg ott tart, hogy nem érti az egészet. Zűrzavart lát, és csak abban bízik, hogy ha megbetegszik, az összes reform és liberalizáció ellenére kap valamilyen ellátást. Nem is olyan régen még nem tudtuk, hogy vállalkozó háziorvos is létezik, csak a körzeti orvost ismertük, ahhoz tartoztunk, akinek a körzetében laktunk, és ha szívesebben gyógyíttattuk volna magunkat valaki mással, akkor lakást kellett cserélnünk, mert más módja nem volt a körzethatár átlépésének. Aztán vállalkozókká lettek orvosaink, akiben többen megbíztak, annak több betege lett.
TOVÁBB
Megmutatjuk, hogy ha Dubaiban lehet trópusi körülmények között sípályát létrehozni, akkor nálunk is megoldható, hogy csakazértis tél legyen. Január 22-én begördült a főtérre egy kisteherautó, és néhány óra leforgása alatt műjégpályát varázsoltak Szent István szobra elé. Bár csak délre ígérték a megnyitását, már tizenegy órakor megtelt a városközpont, mindenki kíváncsi volt erre a csudálatos valamire, ami jég is, meg nem is az, ugyanis nincs szükség hűtőcsövezetre, drága energiára, hogy hidegen tartsák a január végi tavaszban. Műanyagból készültek a fehér táblák, rendkívül erős műanyagból, amelyet nem roncsol el a korcsolyák éle, és úgy lehet siklani rajta, mint az igazi jégen. De legalábbis, majdnem.
TOVÁBB
Minden januárban nyitunk egy tiszta lapot. Azzal az elhatározással tesszük, hogy amit csak lehet, jobban teszünk, mint az előző évben. Szorgalmasabbak, alaposabbak leszünk, türelmesebbek a gyerekeinkhez és az öregeinkhez, emellett persze vannak személyes, csak bennünket érintő fogadalmaink is: többet mozgunk, kevesebbet dohányzunk és igyekszünk lefaragni a túlsúlyunkból, ha van. A lapot természetesen nemcsak mi írjuk, kerülnek rá olyan bejegyzések is, amelyek nagy valószínűséggel módosítják a terveinket. Az idei év lapjára máris felkerült nagy betűkkel a „megszorítások” címszó, és ez aggodalommal tölt el mindnyájunkat. Főleg azért, mert keveset tudunk ezeknek a megszorításoknak a mibenlétéről. Nemcsak arról van szó, hogy emelkedik a gázár, ráadásul most még ez is homályos, mert a támogatási rendszer nem állta ki a gyakorlat próbáját.
TOVÁBB
Az évből hátra levő néhány nap semmiképpen sem alkalmas arra, hogy komoly eszmefuttatásokkal terheljük meg. Ehelyett minden erőnkkel arra kell koncentrálnunk, hogy vidáman búcsúztassuk 2006-ot, és még vidámabban köszöntsük az új esztendőt. Erre minden okunk megvan. Egyrészt évezredes népi hagyomány kötelez rá, másrészt 2007 sokkal boldogabb, szerencsésebb és sikeresebb lesz, mint 2006 volt. Aki ezzel nem ért egyet, először is döntse el magában, hogy jól akarja-e érezni magát az óév utolsó napjaiban, vagy sem. Itt, a Százhalombattai Hírtükör szerkesztőségében mindenki teljes optimizmussal tekint a jövőbe, és mivel várhatóan minden tekintetben pozitívan változnak körülményeink, úgy gondoljuk, nekünk magunknak is változnunk kell. Természetesen jó irányba. Hogy erre komoly garancia is legyen – egy másik régi néphagyományt követve –, ünnepélyes újévi fogadalmakat teszünk.
TOVÁBB
Egyre korábban kezdődik a karácsonyi vásár. Már november elején megjelentek az üzletekben a szenteste kellékei. Villódzó fények, bel- és kültéri változatban, némelyik zenél is, világító ablakdíszek, arany, ezüst és mindenféle színű üvegdíszek kaphatók. Szaloncukor ömlesztve és dobozos kiszerelésben, adventi koszorú, adventi naptár, és természetesen kedvezőbbnél kedvezőbb akciók. Mintha semmi más vágyunk nem lenne karácsony előtt, mint az, hogy vásároljunk. Valahol, valamikor megváltozott az ünnep tartalma. Vásárlási lázzá lett a várakozás, listák készülnek, kiknek kell ajándékot venni, kinek mire lenne szüksége, minek örülne leginkább. Aztán kalkulálunk, hogy ha mindazt meg szeretnénk szerezni, amit elterveztünk, mennyi pénzre lenne szükségünk. A végeredmény a legtöbb esetben elszomorító: nincs rá fedezet. Két választásunk van ilyenkor: vagy a pénzügyi lehetőségeinkhez igazítjuk a vásárlásainkat, vagy nem mondunk le az eredeti terveinkről, hanem megszerezzük a rávalót.
TOVÁBB
