Az energiaárak állami dotációjának megszüntetése központi téma a televízióban, rádióban, újságokban és a legkülönbözőbb nyilvános fórumokon hosszú hónapok, de inkább évek óta. Ki kell fizetni az energia árát, de hogy az mennyi, és pontosan hányad részt állt belőle eddig az állam, az sokakban talán csak a februári számlák kézhezvételekor tudatosult. A pohár keserű. Még annak ellenére is, hogy az enyhe tél miatt a legtöbb fogyasztónak közel egyhavi távhődíjat írt jóvá a SZÁKOM. Ki tehet róla? A helyi árhatóságként is működő önkormányzatok, amelyeket kényszerpályára állított a kormány drasztikus áremelése, biztosan nem.
Tavaly 1 200 forintot fizetett az erőműnek a SZÁKOM a lakossági hőenergia megajouljáért, idén 2 500-at, több mint a dupláját. Az ok: megszűnt a lakossági gázár kormányzati támogatása. Ami a kormány döntését illeti, hosszú távon így is, úgy is a társadalom fizeti meg az elfogyasztott energia árát. Hát most itt van a hosszú távnak a vége. Persze jobb lett volna az igazságot keserű pirulánként, cseppekben lenyelni, nem így egyszerre, egy egész józanító pohárral. Semmiképp sem jött jókor ez a számla.
Nem jött jókor azoknak, akik a vizitdíjat, a gyógyszerárak emelkedését, az egészségüggyel kapcsolatos sok-sok bizonytalanságot is csak összeszorult torokkal próbálják lenyelni.
Nem jött jókor a képviselő-testületnek, hiszen az őszi helyhatósági választások egyik legkomolyabban vett kampányígérete éppen a közüzemi díjak megfékezése volt. Számtalan egyeztetés, szakmai fórum és szakbizottsági előkészítő ülés előzte meg a 2007-es díjakról szóló rendeletalkotást. Választani csak népszerűtlen és még népszerűtlenebb döntés között lehetett. Így aztán érvényesítették az áremelést a távfűtésnek abban a részében, amelyre lehet állami kompenzációt igényelni, és nem érvényesítették a többi közüzemi díjban, legalábbis egyelőre. Mert előbb-utóbb erről is dönteni kell. A döntést márciusra halasztották, és a tervek szerint akkorra készül el az a helyi szociálpolitikai csomag is, amely választ ad majd sok-sok kérdésre. Például arra, kiknek a fogyasztását fizesse részben az önkormányzat. Addig is, amíg ez eldől, 17,9 millió forintos kompenzációt utal át az ivóvíz, a szennyvíz és a kommunális szolgáltatás januári, februári és márciusi biztosításához díjkiegészítésként, vagyis azért, mert ezeknek az emelkedését nem érvényesítette a fogysztók felé.
Nyilvánvaló, hogy hosszú távon nem fizethet a város a lakosság fogyasztásáért. Azaz fizethet, csak ez egy komoly politikai döntés. El kell dönteni például, hogy annak is állja-e a számláját, aki a kerti medencéjét tölti tele vízzel és fűti fel kellemesen melegre, vagy csak azoknak, akik azt is komolyan meggondolják, beleüljenek-e egy kád finom forró vízbe, vagy gyorsan lezuhanyozzanak, mert az olcsóbb.
Nemcsak a kire, hanem a mire is alaposan megfontolandó kérdés. Mert lehet költeni vég nélkül az egyre drágább fogyasztásra, de arra is, hogy ez a fogyasztás kevesebb legyen. A battai önkormányzat évek óta kiemelten támogatja az energiatakarékos felújításokat. Ebből a segítségből persze nem mindenki részesül, hanem csak azok, akik hajlandóak maguk is áldozni rá. Nemcsak pénzt, hanem időt, energiát, mert egy-egy sikeres pályázat, aztán maga a felújítás is sok munkával, törődéssel, kényelmetlenséggel, szóval áldozattal jár.
Tavaly 30 milliót szánt a képviselő-testület az egycsöves fűtési rendszerek korszerűsítésére, de a támogatásért senki sem jelentkezett.
Országosan a lakosság kétharmada jogosult a szociális alapú energiatámogatásra, de Battán februárig csak egyharmad vált jogosulttá. Lehet, hogy csupán azért, mert jobban keresünk az átlagnál, de az is lehet, hogy szerepe van ebben a tájékozatlanságnak, a nemtörődömségnek is. Vagyis annak, hogy olyanok sem küldték vissza az igénylőlapot az államkincstárhoz, akik pedig jogosultak lennének a kompenzációra.
Ha a házon korszerűek a nyílászárók, ha az épület megfelelően szigetelt, ha szabályozható a fűtési rendszer, és szabályozzák is, ha télen nem 27-28 fok van a lakásban, hanem csak 22, és ha senki sem engedi ki az ablakon a meleget, az szakemberek szerint akár 50%-os megtakarítást eredményezhet a fűtési költségben.
Ha nem vágunk mindent a kukába, hanem hajlandóak vagyunk külön gyűjteni, és a gyűjtőszigetre vinni azt, ami még felhasználható, akkor sokkal kevesebb szemét elszállításáért fogunk fizetni.
Számtalan további példát, tényt, adatot lehetne sorolni arra, mi mindent tehetünk azért, hogy tudatosabban, beosztóbban gazdálkodjunk vízzel, földdel, gázzal, saját és végső soron közös javainkkal. Nem lehet ezekről eleget beszélni, a legnyomósabb érv mégis mindig a számla marad.
