Nagy utazás

  • img

Gyula bácsi bizonytalanul nézett körül a velencei karnevál színes forgatagában. Már órák óta ült az egyik macskaköves utca nedves padján. A szemerkélő eső aprócska patakokba gyűlve kacskaringózott lefelé a kabátja gyűrődésein.

Fázósan megborzongott. Hatalmas volt a tömeg, ő mégis nagyon egyedül érezte magát. Támolyogva, kissé nehézkesen felállt, majd néhány tétova pillanat után inkább mégis visszaült. Bozontos, őszülő szemöldökét összehúzva gondolkodott, hogy mit is tegyen most…
Gyula bácsi család híján egy Szociális Intézményben él, már régóta, ahol kedves, bár kicsit zárkózott embernek tartják. Az idős úrnak nemrég agyvérzése volt, ezért mozgása és beszéde kissé nehézkes. Ennek ellenére szívesen utazik külföldre, így most is lelkesedéssel olvasta egy utazási iroda hirdetését: jöjjön velünk a velencei karneválra! Az ajánlat kecsegtető volt.

Idegenvezetést ígért a páratlan szépségű városban, sétát a romantikus velencei lagúnák között és részvételt az ezernyi színben pompázó karneválon. Mindezt elérhető áron. Gyula bácsi úgy döntött, utazik. A busz péntek este indult és vasárnap délután érkezett. Az idős úr azonban hazafelé jövet már nem volt rajta. Az egész napos kirándulás után ugyanis nem jelent meg az idegenvezető által kijelölt helyen és időben. Négy órán át vártak az utastársak Gyula bácsira, de hiába. Az idegenvezető ekkor úgy döntött, hazaindulnak. Megtette a szükséges intézkedéseket: értesítette a rendőrséget és a követséget, majd a busz Magyarország felé vette az irányt. A csoport tagjai tehetetlen aggodalommal és idegességgel vitatták a történteket. Többségük szívesen visszament volna utastársuk keresésére, de erre nem volt lehetőség.

Gyula bácsi miután az éjszakát az utcán töltötte valahogy eljutott a vasútállomásra, ahol vonatra ült. Néhány megálló után azonban egy rendőr leszállította. Kézzel-lábbal mutogatva értették csak meg egymást, mivel az idős úr nem beszél idegen nyelven, sőt magyarul is csak alig érthetően. Miután valahogy mégis kiderült a nemzetisége, a rendőr feltette Gyula bácsit egy Budapest felé tartó vonatra. Végül hétfő délután csalódottan és nagyon kimerülten ért haza.
Az utazási iroda nem vállalja a felelősséget. A Szociális Intézmény azt állítja, nem is tudott lakójuk hollétéről. Vajon ki a hibás a történtek miatt?

Hozzászólás

E-mail címe rejtve marad. A kötelező mezők *-al vannak jelölve.

Megszakítás

Legfrissebb cikkek

Képtárak

Kategóriák