Megmutatjuk, hogy ha Dubaiban lehet trópusi körülmények között sípályát létrehozni, akkor nálunk is megoldható, hogy csakazértis tél legyen. Január 22-én begördült a főtérre egy kisteherautó, és néhány óra leforgása alatt műjégpályát varázsoltak Szent István szobra elé. Bár csak délre ígérték a megnyitását, már tizenegy órakor megtelt a városközpont, mindenki kíváncsi volt erre a csudálatos valamire, ami jég is, meg nem is az, ugyanis nincs szükség hűtőcsövezetre, drága energiára, hogy hidegen tartsák a január végi tavaszban. Műanyagból készültek a fehér táblák, rendkívül erős műanyagból, amelyet nem roncsol el a korcsolyák éle, és úgy lehet siklani rajta, mint az igazi jégen. De legalábbis, majdnem.
Kísérletképpen hozatta ide a városvezetés a jégpályát, először csak háromnapos próbaidőben állapodtak meg a tulajdonossal, hosszabb távra nem akarták előre lekötni, mert látni szeretnék, hogyan működik. Abban maradtak, hogy ha tényleg ugyanúgy használható, mint a valódi jégpálya, akkor hosszabb ideig – két hétig – időzik városunkban a nagyszerű játéktér. Reggel tíztől este tízig használhatják a gyerekek.
Már az első nap rá sem lehetett ismerni a városközpontra. A máskor kihalt főtér megtelt, rengeteg gyerek jött el, hogy kipróbálja, vagy ha azt nem is, de legalább megnézze a jégpályát, amely – immár egészen biztosan – két hétig várja a korcsolyázókat.
Ennél nagyobb örömet nem lehetett volna szerezni az ifjúságnak, hiszen nálunk kemény téli időben is legfeljebb a Csónakázó-tavon lehet korcsolyázni, de ahhoz, hogy alkalmas legyen a téli sport űzésére, minden körülménynek szerencsésen kell alakulnia. Tartós hideg kell hozzá, a fagyás időpontjában szélcsendes idő, mert ha vihar korbácsolja a víz felszínét, akkor a jég is hullámossá válik, és a fodrokban elakad a korcsolya. Emellett az is fontos, hogy amikor már eléggé meghízott a jég, ne essen a hó, mert akkor takarítani kell a felszínt és csökken a pálya mérete.
Most két hétig nem számít, milyen az idő, a battai gyerekek minden nap korcsolyázhatnak, akárcsak a fővárosiak, azzal a különbséggel, hogy míg ott belépődíjat kell fizetni a használatért, nálunk mindez teljesen ingyenes. Olyan ez, mintha kicsit megkésett volna a karácsony, mert most kaptak a gyerekeink olyan ajándékot, amelyre egészen biztosan felnőtt korukban is emlékezni fognak.
Természetesen akadnak, akik nem nézik jó szemmel mindezt, számolgatnak, hogy vajon mennyibe kerül a meglepetés, és előjönnek a „nemhogy inkább” mondókával, mert mindig találni valamit, ami ennél sokkal fontosabb lenne. Nyilván másra is el lehetett volna költeni azt a pénzt, amennyibe a pálya bérlése került, de ennél jobb befektetést nehéz elképzelni. Kipirult arcú, boldog gyerekeket látni, köztük olyanokat is, akik életükben először próbálhatták ki, milyen érzés korcsolyázni. A pálya üzemeltetői ugyanis ötven pár korcsolyát is hoztak magukkal, így aki nem rendelkezik sajáttal, kaphat kölcsön, semmibe sem kerül neki.
Két hétig biztosan élet tölti be a főteret, igaz, közel hárommillió forintért. Kétségtelenül ezer más helye is lenne ennek a pénznek, mégis bizonyára többen gondolják úgy, hogy itt és erre fontos költeni. Persze jó lenne, ha nemcsak erre az időre és nemcsak nagyobb ünnepekkor népesülne be a főtér. Fontos lenne, hogy legyen egy hely, ahol összegyűlhetünk, találkozhatunk, akár kényelmesen le is ülhetünk, és élvezhetjük a napsütést, a jó levegőt, vagy csupán azt, hogy úgy döntöttünk, kis ideig nem futkosunk a dolgaink után, hanem nézelődünk, pihenünk, és ha akad kivel, váltunk néhány szót az időjárásról vagy efféléről. Fontos lenne, de a Szent István tér most nem ilyen. Olyan főteret örököltünk, amin csak felvonulni, és vigyázban állni lehet, emiatt nehéz szeretni. Ha nincs épp sátoros ünnep, egyszerűen keresztülmegyünk rajta, és kész. Minek állnánk meg, hova ülnénk le? Az a néhány szerencsétlen pad a sétány mellett csak azoknak a fiataloknak felel meg, akik képesek a támlára ülni, és lábukat az ülőkén pihentetni, normálisan nem lehet ugyanis elhelyezkedni rajtuk.
Egyszóval nincs az a pénz, amit ne lehetne egyszerre száz értelmesebb és másik száz fontosabb dologra költeni, főleg mostanában. A város azonban attól – is – város, hogy van egy igazi főtere. Szíve, központja, fóruma, nemcsak két hétig, hanem egész évben.
