„Tessék mondani van itt nekem számlám? Hol lakik? A Béke utcában. Akkor nincs.” Bármilyen furcsa, ez a párbeszéd nem valamilyen közüzemi cég ügyfélszolgálati irodáján zajlott le, hanem nálunk, a szerkesztőségben. Néhány jóakaratú embernek köszönhetően ugyanis itt gyűltek össze azok az afrikai melegben kóválygó villanyszámlák, amiket tulajdonosaik hiába vártak június közepén.
Ha egyáltalán lehet így mondani. Mert a számlát senki se várja, de – mint tudjuk – elveszíteni, elfelejteni sem lehet. Legalábbis következmények nélkül. Aki ugyanis nem fizet időben, azzal könnyen előfordulhat, hogy megérkeznek hozzá az ELMŰ szakemberei, hogy kikapcsolják az áramot. Erről pedig csak némi készpénz azonnali átadásával lehet lebeszélni őket, a kiszállás ugyanis szintén nincsen ingyen. Még akkor sem, ha a számlatulajdonos valójában vétlen a késedelemben.
Nem érdemes tehát abban reménykednünk, hogy akad számla, amely egyszer végleg elvész, de olyan igen, amely átmenetileg eltévelyedik, titokzatosan lappang. Legalábbis több tucattal ez történt Százhalombattán június második hetében a Kodály sétány, a Bláthy Ottó és a Jedlik Ányos környékén. Lehet, hogy máshol is, de ezekben az utcákban akadt három jó szándékú lakó, aki felvállalta az eltévedt számlák helyes útra terelgetését. Nem volt könnyű dolguk.
Amikor megtalálták a saját leveles szekrényeik tetején az egyáltalán nem oda való villanyszámla-kupacokat, először is belegondoltak, milyen katasztrofális következményekkel járhat, ha valaki nem kapja meg a számláját, és emiatt nem fizeti ki. Fogták a kupacot, és siettek a postára. Ott azt mondták nekik, hogy a számlákat az ELMŰ terjeszti. Akkor fogták a telefont, és hívták az ELMŰ lakossági számát. Nem kötözködésből ugye, hanem merő jó szándékból. De mit ér az, ha valakinek nincsen kéznél az ügyfélszáma? Márpedig nekik nem volt. Így aztán először is jól kioktatták őket, hogy annak hiányában nem tudnak foglalkozni a problémájukkal, másodszor pedig kegyesen felajánlották, hogy bevihetik a számlákat az érdi kirendeltségre. Jó szándék ide, jó szándék oda, ezt már nem vállalták fel ők sem, így kötöttek ki végül az eltévedt számlák szerkesztőségünkben. A kezdetben szerény kis kupac napról napra nőtt.
Mivel nekünk sem volt kéznél az ügyfélszámunk, az ELMŰ kommunikációs főosztályát értesítettük a különös esetről. Onnantól már ment minden, mint a karikacsapás.
Az ELMŰ vizsgálatot kezdeményezett, ami alapján a következőket állapították meg. Az adott területért felelős munkatársuk több éve áll alkalmazásban náluk, megbízható munkaerő, munkáját kiemelkedő színvonalon végzi. Az adott héten több mint ezer számlát kellett kézbesítenie, amelyből kevesebb, mint harminccal volt probléma. Kézbesítéssel kapcsolatos panasz idáig nem volt.
Az érintett területet bejárva kiderült, hogy több lépcsőházban nem zárhatóak kulccsal a postaládák, a lépcsőházakba való bejutás szintén könnyedén megoldható. Ebből, valamint abból a tényből, hogy eddig ilyen jellegű megkeresés nem volt, arra következtetnek, hogy akár szándékos károkozásról, hitelrontásról is szó lehet. Ennek kiderítése érdekébe folytatják a megkezdett vizsgálatot. Az érintett fogyasztóktól természetesen elnézést kérnek, és akik később kapták kézhez a számláikat, azoknál az esedékesség időpontját ennek megfelelően meghosszabbították.
Tulajdonképpen akár meg is nyugodhatnánk, hiszen azt is megtudtuk, hogy minden egyes fogyasztónál telefonon fognak érdeklődni a kétes sorsú számlák iránt. De mi van, ha a szándékos károkozó(k), a rosszindulatú hitelrontó(k) nem nyugszanak? Mi van, ha folytatják a szabotázst a megbízható, ügyfélbarát szolgáltató lejáratása végett? Jó lesz résen lenni, mert ebben a melegben hamar leolvad a fagyasztó.
