Gyermek portré
- BESZÉLGETÉS
- 2009-03-16
Ha robusztus termettel, erősebb fizikummal áldja meg a természet, minden bizonnyal mezőgazdasági gépszerelőnek tanult volna, hiszen amikor elvégezte Ecsegfalván a nyolcadik osztályt, a kínálkozó továbbtanulási lehetőségek közül ez volt a legvonzóbb. Édesapja azonban úgy látta, hogy az a szakma nem a fiának való, ezért Körömi Lajos egy évvel később ment csak középiskolába. A Magyar Ifjúságban olvasott róla, hogy a fővárosban kárpitosokat képeznek, megtetszett az ötlet, jelentkezett és felvették. Akkor még nem gondolta, hogy munkája egyben a hobbija is lesz.
TOVÁBB
Aki szereti a szakmáját, megtalálja benne a számítását. Persze csak akkor, ha vállalkozó kedve és bátorsága is van hozzá, mert a sikert sehol sem adják ingyen. Bilics János a biztosat adta fel a bizonytalanért. Utóbb kiderült, hogy érdemes volt, de a döntést meghozni nem lehetett könnyű.
TOVÁBB
Alig több mint fél évszázada indult el Százhalombattán a helyi tömegközlekedés. 1955 májusában a Mávaut üzemeltetésében egy úgynevezett Fakarusz kezdte meg menetrend szerinti ingázását a téglagyár és a vasútállomás között. Addig hogyan közlekedtek az emberek?
TOVÁBB
Hajdúnánáson született Alföldi Teréz, ott élt 35 éves koráig. Gyógyszertárban dolgozott, és úgy tűnt, ez egy életre szóló program. Aztán mégis másképpen alakult: elvált, Debrecenbe költözött, újabb házasságot kötött és foglalkozást változtatott. Kitanulta a bőrdíszművességet, mert úgy érezte, ez a szakma áll hozzá a legközelebb. Egy újabb magánéleti válság után úgy döntött, Budapest közelében jobban tudna boldogulni. Rokonai éltek Százhalombattán, ők segítettek abban, hogy lakást találjon.
TOVÁBB
Ki gondolná László Endrénéről, hogy iskolás korában a matematika volt a kedvenc tantárgya? Szerette, tudta, versenyeken is eredményesen szerepelt, aztán a középiskolában olyan magyartanárt kapott, aki minden tekintetben ideális pedagógus volt. Annyira nagy hatást gyakorolt Julikára, hogy érdeklődése egyre inkább az irodalom felé fordult. Tanár szeretett volna lenni, de úgy érezte, nem lenne olyan kiemelkedő pedagógus, amilyen szerinte az ideális tanár, ezért inkább a könyvtár-népművelő szakot választotta.
TOVÁBB
Nagyon szereti a gyerekeket. Mint mondja, gyakran szomorkodik is miattuk, mert látja a problémákat, és meggyőződése, hogy nagyon nehéz ma gyereknek lenni. Zaklatottá teszik őket a felnőttek, a nevelés sokszor nem egyéb, mint elvárások sorozata, a példaadás viszont hiányzik. Ezért is örül, hogy a Hamvas Béla Városi Könyvtár gyermekkönyvtárában dolgozhat, ahol egy külön világ várja a gyerekeket.
TOVÁBB
Ritka az olyan kulturális rendezvény Százhalombattán, ahova ne hívnák meg József Rozsnyai Júliát, hogy versmondásával elmélyítse az ünnepi hangulatot, és emelje az esemény fényét. Jellegzetes mélytónusú hangjával, szépen formált szavaival, megfontolt, őszinte gondolataival felnőtteknek, gyerekeknek egyaránt képes értelmet és érzelmet közvetíteni.
TOVÁBB
Marosvásárhelyen, a rózsák és magnóliák városában született. Százhalombattára 1989 nyarán költözött családjával. Azóta is nagy szeretettel és odaadással plántálja az irodalmat, a könyvek szeretetét az Eötvös Loránd Általános Iskola meg-megújuló diákságába, s rajtuk keresztül az egész városba.
TOVÁBB
Harmadikos volt, amikor a barátnőjével elhatározták, hogy beiratkoznak egy tánccsoportba. Gondolkodtak, hogy a balettet vagy a néptáncot válasszák, végül a Forrás mellett döntöttek. Hogy miért? Minden bizonnyal a társaság miatt – mondja Zsille Dóra. Hozzáteszi: a tudatos kötődés később alakul ki, amikor az ember már felismeri a népzene és a néptánc tisztaságát és szépségét.
TOVÁBB
Anyai ágon bukovinai székelyek a felmenői, Hadikfalváról kerültek a Temes megyei Igazfalvára. Szakács Antalné Dobó Regina ott született, a helyi magyar iskolában tanult, ahol kilencen jártak egy osztályba. Osztályelsőként bátran jelentkezett a nagyenyedi tanítóképzőbe, ahová a hatszoros túljelentkezés ellenére felvették, ott azonban rájött, hogy sok a hiányossága. Rengeteget kellett tanulnia, végül az évfolyam ötödik legjobbjaként tette le az államvizsgát. Mint mondja, akkor határozta el, hogy minden erejével a gyerekek felzárkóztatására törekszik, mert a tudást akkor kell megszerezni, amikor annak itt az ideje.
TOVÁBB
Jövőre lesz három évtizede, hogy Százhalombattára jött dolgozni. Akkor még azt se nagyon tudták a városban, mit csinál egy logopédus. Eleinte itt-ott szorítottak neki helyet: működött tornatermi öltözőben, barakkban, sőt, egy pincében az egyik tízemeletes épület alatt. 1987-ben megalakult a Nevelési Tanácsadó, ott dolgozott tovább, ám nemsokára újabb változások következtek az életében: gyesre ment, utána pedig magántanárként tevékenykedett Páhokiné Arany Piroska. Most ismét a Nevelési Tanácsadóban dolgozik, immár intézményvezető-helyettesként, de leginkább azt szereti, amikor a gyerekekkel foglalkozhat. Mint mondja, nem tudja megunni őket.
TOVÁBB
Öttagú projekt-teamet alakított az önkormányzat képviselő-testülete legutóbbi ülésén a SZÁKOM kiszervezésének előkészítésére. A napirend heves vitát generált, a képviselők hosszasan győzködték egymást pro és kontra. Kovács Lajos, a témában illetékes szakbizottság elnöke is az igen gombot nyomta meg, amikor arról kellett dönteni, folytassák-e a kommunális szolgáltató egyes tevékenységeinek kiszervezésével kapcsolatos előkészítő munkát.
TOVÁBB
Meglátni és megszeretni egy pillanat műve volt – mondja Ács József, amikor arról kérdezzük, hogyan ismerkedtek meg a feleségével, Terikével. Ő helyeslően bólint: egy bálon történt, 1947-ben, ott fedezte fel egymást a nyalka tűzoltó és a tűzről pattant szakácsnő.
TOVÁBB
Nem állítja, hogy már kisgyermekként óvónői pályára készült, de máig emlékezik egyik óvónőjére, aki rendkívüli környezetet tudott biztosítani a gyerekek számára. Nyilván ez is szerepet játszott pályaválasztásában. A döntő szempont, amiért az óvónőképző szakközépiskolát választotta, az intézmény közelsége volt, de ez jó döntésnek bizonyult: olyan szakmai alapokat kapott Sebestyén Mihályné, amelyeket a mai napig kamatoztat.
TOVÁBB
A család anyai ága kétszáz év óta él Érden. Az édesapa Felvidékről, Kassáról származik, és 1927-es áttelepülése óta igazgató-tanítói állást töltött be Érden. Herendi György, aki szülei egyetlen gyermeke volt, Érden járt általános iskolába, majd ötödik osztálytól Budafokra a premontreiekhez, majd a budai ciszterciekhez. Az egyházi iskolák államosítása után a nyolcadik osztályt a Váli úti iskolában végezte. Mint mondja, kiváló pedagógusok tanították mindenütt, sokat köszönhet nekik. Paptanáraik a gyengébb tanulókat kötelező „teadélutánra” invitálták a rendházba, ahol egy csésze tea és némi kétszersült mellett önzetlenül és lelkiismeretesen foglalkoztak velük, természetesen ingyen.
TOVÁBB
Tamási Áron gyakran idézett mondását - Azért vagyunk a világon, hogy valahol otthon legyünk benne – Páll István kiegészíti: azért is, hogy valahol alkossunk valamit. Mint mondja, akkor érzi jól magát az ember, ha minden nap hozzá tud tenni valamit a család, a mun-kahely, az ország közös ügyeihez. Ez ad megelégedést, és ez segít megtartani az egyensúlyt önmagával, a környezetével, a világgal.
TOVÁBB