- Sokat jártam Debrecenbe, az Egyetemi Könyvtárba, és valósággal elbűvölt az ottani munka. Különösen a feldolgozás állt közel hozzám. A diploma megszerzése után voltam művelődési ház igazgató, aztán a férjemmel közösen Mátraházán vállaltunk munkát, egy szakszervezeti üdülőben. Eleinte érdekesnek tűnt a feladat, egy-egy turnusban több mint háromszázan üdültek. Programokat szerveztünk a vendégek számára. Igyekeztünk minél tartalmasabb elfoglaltságokat találni, a tizennégy nap alatt tíz kiránduláson vehettek részt, voltak vetélkedők, táncestek, filmvetítések.

- Mennyire igényelték az üdülők ezeket a programokat?
- Természetesen akadtak, akik egyáltalán nem, és ezt tiszteletben is tartottuk, de nagyon sokan élvezték. Annak ellenére, hogy jók voltak a visszajelzések, néhány év után úgy éreztem, mindig ugyanazt csinálom. Akkor jött a lehetőség, hogy Százhalombattára költözhetünk. Kezdetben nem volt könnyű, nehezen illeszkedtünk be, egy ideig úgy gondoltuk, hogy ez csak átmenet, innen is továbbmegyünk, de nem így alakult. Részben mert le is kellett horgonyoznunk a gyerekek miatt, másrészt megszerettük a várost, az embereket, és idén már 35 éve annak, hogy itt élünk. A könyvtárba kerültem, amely akkor még kint működött a finomító mellett, a munkásszállón. A városban is működtek lerakatok: az 1-es szállón, az Óvárosban, Dunafüreden. Nagyon jó légkörben dolgoztunk, ilyen kollektívát kívánok mindenkinek. Senki nem beszélt a másik háta mögött, minden adott volt ahhoz, hogy a munkára koncentráljunk. Létrehoztunk egy olvasókört. Nem voltunk sokan, tíz-tizenöt ember, akik szerettek volna egy közösséghez tartozni. Hetente találkoztunk, mindenki a könyvélményeivel ismertette meg a többieket. Egészen addig működött, amíg itt dolgoztam, ugyanis négy évre elmentem a Gorkij Könyvtárba.

- Az ottani munka más volt, mint itt?
- Könyvfeldolgozóként egy kiadványt szerkesztettem a Magyarországon elérhető külföldi könyvekről és folyóiratokról. Rendkívül érdekes feladat volt, hiszen a rendszerváltozás környékén az egykori Szovjetunióban például olyan könyvek jelentek meg, amelyek addig nem, olyan népek irodalmáról szereztünk tudomást, amelyeknek a létezéséről sem tudtunk korábban. Akkor még nem terjedt el az internet, ezért az általam szerkesztett kiadványnak nagy szerepe volt az ismeretterjesztésben. A Gorkij Könyvtárban ráadásul különleges kollektíva jött össze, ott kapott állást a demokratikus ellenzék színe-java.

- Időközben mégis visszatért Százhalombattára…
- Szép és jó volt, de nagyon fárasztó is, ezért 1989-ben, amikor megüresedett egy félállás, visszajöttem. Itt is új szelek fújtak, nagyon sok rendezvénynek adott otthont a könyvtár. Itt kaptak helyet a demokratikus programok, izgalmas időszak volt, és annak ellenére, hogy nem foglalkozom politikával, szívesen maradtam ott akár ügyeletesként, akár csak érdeklődőként az esti találkozókon.

- A gyermekkönyvtárban dolgozott?
- Igen, bár nem töltöttem ott sok időt. Néhány évig voltam gyermekkönyvtáros, nagyon szerettem, és törekedtem rá, hogy ne csak könyvtáros legyek. Létrehoztunk egy környezetvédelmi csoportot a gyerekekkel, kirándulni jártunk, gyűjtöttük a veszélyes hulladékokat, egyszer még táborozni is elmentünk Szanticskára. Nagyon lelkesek voltunk, és sikerült maradandó élményekhez juttatni a gyerekeket. Ma is bejönnek páran hozzám a könyvesboltba és felemlegetik azt az időszakot. Amikor a környezetvédő korosztály „kiöregedett”, tehát középiskolába mentek, létrehoztam egy bábcsoportot. A gyerekekkel közösen készítettük el a bábokat, megtanulták a darabokat, nagyon sok tehetség volt közöttük, de ezzel is úgy jártunk, hogy felcseperedtek, a többség elmaradozott, akik pedig még jártak, azokkal nehezen tudtunk időt egyeztetni. Időközben ismét könyvfeldolgozó lettem, tehát elkerültem a gyerekkönyvtárból, így már nem tudtam az utánpótlásról gondoskodni.

- A Foltvarró-kör létrehozása is az ön nevéhez fűződik. Honnan jött az ötlet?
- Dolányi Anna 1985-ben létrehozta a Magyar Foltvarró Céhet, majd egy felhívást küldött körbe a világon „Küldj egy szívet Magyarországnak!” címmel. Az erre érkezett szívekből nagyon szép kézimunkák készültek, amelyeket kiállításokon mutattak be. Hozzánk is eljutott egy kiállítás, azt követően alakítottam meg az érdeklődőkből a kört. Ma is vagyunk tíz-tizenöten, rendszeresen találkozunk, új eljárásokat tanulunk, és közös munkákat készítünk, bár egyre kevesebb idő jut erre.

- Említette a könyvesboltot. Hogyan kezdődött a vállalkozása?
- Amikor még aktívan dolgoztam a könyvtárban, sokaknak tanácsoltam, hogy kezdjenek vállalkozásba, de féltek megtenni ezt a lépést. Akkoriban úgy éreztem, ha fiatalabb lennék, megpróbálnám, aztán amikor nyugdíjba mentem, eljött az ideje. Anikó lányommal közösen megnyitottuk a Békés Könyvesboltot. Naponta nyolc órát tartunk nyitva, egyikünk számára sem megterhelő.

- Néhány éve nem volt könyvesbolt a városban, mára azonban változott a helyzet. Hogyan lehet egy kis üzlet versenyképes?
- Alkalmazkodni kell az igényekhez. Ma már a vásárlók többsége nem nézelődni jön be a könyvesboltba, hanem határozott szándéka van, egy bizonyos könyvet keres. Természetesen nem lehet minden kiadvány ott a polcokon, de ha valaki nem találja meg, amit keres, akkor megszerezzük, még akkor is, ha már sehol sem kapható. Elhozzuk antikváriumokból, felkutatjuk interneten, magánszemélyeknél. Emellett színházjegyekkel is foglalkozunk.

- Autóbuszos színházlátogatásokat szerveznek. Mekkora ez iránt a kereslet?
- Azt hiszem, elégedettek lehetünk, a busz mindig megtelik. A közönség hatvan százaléka rendszeres színházlátogató, a BMK előadásaira is megveszik a bérletet, emellett vannak, akik csak egy-egy előadásra jönnek velünk. Nemcsak közös színházlátogatásokra van lehetőség, az ország bármely előadására lehet nálunk jegyet szerezni, akár a budapesti, akár a Szegedi Szabadtéri Játékokra is. Most már a rendezvények mintegy nyolcvan százalékára ki is nyomtathatjuk a belépőt

- Vannak, akik szerint a könyvek felett lassan eljár az idő, interneten lehet már olvasni is, emellett jönnek a hangoskönyvek. Hogyan látja, meddig lesz szükség könyvesboltokra?
- A könyv biztosan megmarad, mint szép ajándék, mint kikapcsolódási lehetőség egy üdülésen, az autókban utazók egyre inkább keresik a hangoskönyveket, emellett a tanuláshoz is jó ideig elengedhetetlenek lesznek a könyvek. A könyvesboltnak is van jövője, nagy élmény, amikor úgy jön be egy vásárló, hogy ajánlatot kér. Ennek köszönhető, hogy olyan műveket is olvasnak a városban, amelyeket régebben nem.

- Kit ajánl, kit szólaltasson meg legközelebb a Hírtükör?
- Mindig nagyra becsültem azokat az embereket, akik a kezükkel alkotnak. Alföldi Terézia bőrdíszműves itt él és dolgozik a városban, nagyon szép munkák kerülnek ki a keze alól, szeretném, ha róla szólna a következő Premier plán.