Öttagú projekt-teamet alakított az önkormányzat képviselő-testülete legutóbbi ülésén a SZÁKOM kiszervezésének előkészítésére. A napirend heves vitát generált, a képviselők hosszasan győzködték egymást pro és kontra. Kovács Lajos, a témában illetékes szakbizottság elnöke is az igen gombot nyomta meg, amikor arról kellett dönteni, folytassák-e a kommunális szolgáltató egyes tevékenységeinek kiszervezésével kapcsolatos előkészítő munkát.
- Ön és még kilenc másik képviselő támogatta a javaslatot, hárman hezitáltak, hárman pedig határozottan elutasították a tervezett változtatásokat. A FIDESZ-KDNP képviselőcsoportja az ülésen, a Battai Hírlap hasábjain és sajtótájékoztatóján is nyilvánvalóvá tette, ellenzik a kiszervezést. Szerintük a konstrukció rossz, és az emberek csak veszíthetnek rajta. Ön miért támogatta a javaslatot?
- Mert úgy érzem, van min javítani. Véleményem szerint a SZÁKOM-nál vannak olyan belső tartalékok, amelyeket ki lehet aknázni a lakosság és az önkormányzat érdekében. Mivel egyesek meglehetősen hevesen adnak hangot véleményüknek, és – gondolom nem szánt szándékkal, csak a fogalmak ismerete hiányában – félretájékoztatják a lakosságot, fontosnak tartom egy alaposabb magyarázat közreadását.
- Milyen félretájékoztatásra gondol?
- A legfontosabb az, hogy szó sincs privatizációról. Mi a koncesszióba adás lehetőségéről beszélünk, ami egy teljesen más konstrukció. A privatizáció az állam tulajdonában lévő vagyontárgyak magánkézbe adása. Ezzel szemben a koncesszió esetében az állam vagy egy önkormányzat meghatározott tevékenység gyakorlásának a jogát engedi át, bizonyos időre. Nagyon fontos különbség a két fogalom esetében, hogy míg a privatizációban a tulajdonjog átszáll, a koncessziónál az állami tulajdonban, illetve az önkormányzati törzsvagyonhoz tartozó vagyontárgy tulajdonjogában nincs változás. Ezt egyébként törvény szabályozza Magyarországon.
- Felállt az, az öttagú csapat, akik a kiszervezés előkészítését végzik. Ez azt jelenti, hogy végleges a döntés?
- Nem. Ez azt jelenti, hogy a testület többsége azt szeretné, ha javulna a szolgáltatások ár-érték aránya. Egyelőre még csak vizsgálódunk. Megnézzük, lehet-e jobban csinálni úgy, hogy az kevesebb ráfordítást igényeljen a város részéről, vagy kedvezőbb árakat biztosítson. A koncessziót évszázadok óta alkalmazzák hasonló esetekben, hiszen soha sem volt, és valószínűleg nem is lesz értelme mindent házon belül elvégezni.
- A kiszervezés – a tervek szerint – nem érintené a teljes céget. Konkrétan mely tevékenységekről van szó?
- Az ivóvízellátásról, a szennyvízkezelésről, a távhőszolgáltatásról, a köztisztasági feladatokról, a települési szilárd hulladék elszállításáról és a közterületek tisztán tartásáról. Számos példa van az országban, ahol ezeket koncesszióba adták. Itt jegyzem meg, nem igaz, hogy aki megcsinálta, az megbánta. Biztosan van olyan település, ahol nem sikerült a kiszervezés, de ennek oka inkább az előkészítés hiányosságaiban keresendő. Alaposan átgondolt, kellő garanciákkal ellátott szerződéssel ez a helyzet véleményem szerint megakadályozható. Egyébként több olyan példa is van, ahol az új szolgáltató és a város együttműködése példaértékű, és a fogyasztók is elégedettek.
- A Hírtükörben múlt héten adtuk közre azt a Miskei István által összeállított táblázatot, amelyre a kiszervezés ellenzői hivatkoznak. Az adatok azt mutatják, hogy csak Budaörsön olcsóbb a vízdíj a csatornával rendelkező települések közül. Ha ilyen jó a helyzet, miért kellene átadni a feladatot másnak?
- Ezek csalóka adatok. Nem tartalmazzák ugyanis azt a fontos információt, hogy Százhalombatta a lakossági vízdíjhoz 6, a csatornadíjhoz 49 forint támogatást ad köbméterenként. Ha így nézzük, máris változik a sorrend, és kiderül, hogy nem is állunk olyan jól. De érdemes azt is megnézni, mekkora nyereséget termel a SZÁKOM ivóvíztermelő részlege, és hogy az éveken keresztül megtermelt milliók vajon csökkentették-e az árakat. Aztán azt sem szabad elfelejteni, mennyi támogatást adott a város más közüzemi díjakhoz, vagy, hogy a SZÁKOM-ban hányszor hajtott végre a tulajdonos tőkeemelést. Míg ’92-ben 24 millió forint volt a cég jegyzett tőkéje, ma 2,5 milliárd forint, ami 10 416,67 százalékos emelkedést jelent. Ezt a pénzt a város fizette. És még valami. 2002-ben kötött az önkormányzat egy megállapodást az erőművel. Az úgynevezett energiacsomagnak hála, az elmúlt 6 év alatt 488 millió forinttal kevesebbet kellett fizetnünk a távhőért. Kérdezem én: akkor miért kerül mégis ennyibe a távfűtés? Miért készül most 22,5 százalékos áremelést elfogadtatni a SZÁKOM vezetése a testülettel? Mindezek arra engednek következtetni, hogy valami rosszul van szervezve a Kft-nél. És ezt a gondolatot csak megerősíti az, hogy a menedzsment 10 százalékos költségcsökkentését minden fennakadás nélkül végre lehetett hajtani.
- Erre az intézkedésre a testület kötelezte a SZÁKOM vezetőjét. Nem jelentene tehát megoldást az, ha Önök világos és konkrét útmutatást adnának az ügyvezetőnek?
- Mi nem vagyunk szakemberek, illetve nem vagyunk eléggé azok. Ahogy Weller János fogalmazott az ülésen, ideje, hogy a politika kivonuljon, és átadja a helyét a szakmának. Természetesen a lehető legalaposabb felkészülés után döntünk évente a hatósági árakról, de nem loholhatunk állandóan az ügyvezető sarkában, hogy megmondjuk, mit kell tennie. Egy szakmai befektető más módon lenne érdekelt a hatékony működtetésben, miközben az önkormányzat, mint árhatóság, és mint a teljes kommunális és közüzemi infrastruktúra 100 százalékos tulajdonosa továbbra is kontrollálhatná a folyamatokat.
- Mint a koncesszióba adás lehetőségének egyik támogatója mit remél attól az előkészítő munkától, amit elkezdtek?
- Az ülésen is elmondtam, hogy három dolgot tartok fontosnak: a biztonságos szolgáltatást, az alacsony önköltséget és az elfogadható díjakat. Az esetleges kiszervezésig még sok idő és sok tennivaló van. Nem elképzelhetetlen, hogy a végén minden marad a régiben. Ez is benne van a pakliban. De a jobbítás lehetőségét csak így adhatjuk meg magunknak és a városlakóknak. Ha most nem teszünk semmit, a lehető legrosszabb megoldást választjuk. Az előkészítés során biztosan fel fogjuk tárni a rendszerben rejlő tartalékokat, ami a fogyasztói árak növekedési ütemének csökkenését hozhatja, és ha ez megtörténik, már sokat nyertünk.