Terike Erdélyből, Máréfalváról jött Budapestre 1940-ben, 15 évesen. Kilencen voltak testvérek, a fővárosban élő nagynéninek pedig nem volt gyermeke, ezért hívta, hogy lakjon nála. Nem nyaralni jött, sokat segített a nagynéninek, később pedig a József Attila Gyermeknevelő Intézetben dolgozott szakácsnőként. Mindvégig ezen az egy munkahelyen maradt. Ács József a Komárom megyei Gyermelyről származik, tizennégy évesen került a fővárosba, szobainas lett a Szent Imre kollégiumban. 1943-ban besorozták, a front alatt légós tűzoltóként szolgált, egyszer meg is sebesült. A háború után felvették az állami tűzoltósághoz, ott dolgozott 1977-es nyugdíjazásáig.

1948 októberében házasodtak össze. Nem tartottak nagy lakodalmat, a huszonöt vendég szinte kivétel nélkül a férj rokona volt, Terike családja nem tudott részt venni. Semmijük se volt, ezért Terike a munkája mellett takarítást vállalt egy háznál, ahol cserébe kaptak egy kis lakást. Sok takarékoskodás árán sikerült saját lakást venniük.

1960-ban megörökölték a nagynéni százhalombattai telkét Dunafüreden. Néhány év múlva egy kis nyaralót építettek, minden hétvégét itt töltöttek, a szemük láttára épült a város. Miután mindketten nyugdíjba vonultak, végleg kiköltöztek Dunafüredre, a fővárosi lakásukat átengedték az unokájuknak.

Nem volt nehéz megszokniuk az itteni életet, hiszen mindenkit ismertek. Amíg fiatalabbak voltak, szívesen jártak a nyugdíjas klubba is, de az utóbbi években erre már nem vállalkoznak.

Mindketten vallják, hogy a jó házasság titka a türelem. Velük is előfordult, hogy összekaptak néha, de haraggal soha nem feküdtek le, megfogadták szüleik intelmét, amely szerint, ha nappal vannak is viták, este ki kell békülni, mert különben elhúzódik a duzzogás, elmérgesedik a helyzet.

Csaknem harminc éve nyugdíjasok. Elégedettek az életükkel, sokat dolgoztak, de sok örömük is volt. Ha lehetőség kínálkozott, beutalóval nyaralni mentek, így járták be az országot, sőt, háromszor külföldön is üdültek, egyszer repülőn is ültek.
Régen sokan jártak hozzájuk, Terike néni ötfélét főzött, szívesen jöttek a rokonok és barátok. Az az idő elmúlt – mondják. Ma már a családsegítőből hozzák az ebédet, Józsi bácsi megy el érte minden nap. Házhoz is hoznák, de ennyi mozgásra szükség van.

Szívesen emlékeznek a tíz évvel ezelőtti aranylakodalmukra, amikor megerősítették a fél évszázaddal korábban tett fogadalmukat, ugyanabban a zuglói templomban, ahol annak idején az esküvőjüket tartották. Október 10-én ünnepelték hatvanadik házassági évfordulójukat. Lányuk, unokájuk és két dédunokájuk köszöntötte őket, emellett persze a rokonok és barátok is részt vettek a Halászcsárdában megrendezett családi ünnepségen.