- Édesapja is kárpitosként dolgozott?
- Nem, ő lakatos volt, nagyon sokat járt vidékre, hidakat, darukat szerelt, például az Erzsébet híd építésén is dolgozott. Jómagam járműkárpitos bizonyítványt kaptam, elhelyezkedtem a szakmámban, de hamarosan behívtak katonának. Ott hallottam több katonatársamtól, milyen nagy lehetőségek kínálkoznak Százhalombattán, ezért a leszerelés után eljöttem a DKV-hoz érdeklődni. Azt mondták, kárpitosra nincs nagy szükségük, de üzembe műszakosra igen. Elvállaltam, több üzemben is dolgoztam, közben megszereztem a vegyipari gépésztechnikusi végzettséget is.

- A kárpitossággal teljesen felhagyott?
- Nem, mert munka mellett, a háttérben mindig ott volt. 1981-ben másodállásban kiváltottam az engedélyt. Nagyon szerettem a finomítóban dolgozni, fontos volt számomra a közösség, de egészségi okok miatt ott kellett hagynom, és 1990-től főállású vállalkozó vagyok.

- Hogyan szerzett munkát?
- Addigra már eléggé sokan megismertek, egymásnak ajánlottak az emberek. Nekem soha nem volt szükségem reklámra, nem hirdettem, nem szórólapoztam, mégis mindig volt munkám. A mesterem, akitől a szakmát tanultam, azt mondta: a legjobb reklám az elégedett vevő. Azt is hozzátette, hogy egyetlen rossz hír száz jó hírrel felér, és ezeket mindig szem előtt tartottam, mert igaza volt. Nagyon fontos, hogy gyorsan és jó minőségben dolgozzunk, emellett az ár is lényeges, úgy kell megállapítani, hogy az iparos és a megrendelő is jól járjon.

- Melyik a kedvenc munkája, és mi az, amit nem szeret?
- Mindent elvállalok, képtelen vagyok nemet mondani. Bútorok felújításától az autók teljes kárpitozásáig bármit meg tudok csinálni, javítottam már sátrat, de bíztak már rám komplett függönyözést is. A legrégebbi autó, amelyiknek a teljes belső renoválását én végeztem el, egy 1933-as Prága volt, amelyiknek több karosszériaeleme még fából készült, de kárpitoztam Bentley-t is. Legjobban az antik bútorokat szeretem. Előfordult, hogy darabokban, kosárban hozták ide nekem, az asztalos alvállalkozóm a famunkákat végezte, én a kárpitozást, és újjá varázsoltuk a bútort. Olyan is volt, hogy a teljes felújítást én végeztem el, még a fa politúrozását is. Sokat dolgoztam együtt egy öreg asztalos mesterrel, és amit lehetett, eltanultam tőle. Többek között a restaurálást is. Természetesen olyan munka is akad, amit nem szeretek, de azt szoktam mondani, hogy kétféle munka létezik: olyan, ami van és olyan, ami nincs, és én inkább az előbbit választom.

- Itt helyben mi a legjellemzőbb megbízása?
- Nagyon sokan újíttatják fel a kárpitozott bútoraikat. Érthető, mert lényegesen olcsóbb, mint hogyha újat vennének. Emellett az utóbbi időben egyre több az autókárpitozás. Én újítottam fel a BMK színháztermében mind az 520 ülést. Nagy munka volt, sokat dolgoztam rajta, de egy hónap alatt elkészült.

- Fontos, hogy jó anyagokkal dolgozzon. Milyen a kínálat?
- Nagyon sokféle anyag van a piacon, természetesen különböző minőségben. Olyan katalógusom van, amelyikben szinte a teljes választékot megtalálhatja a megrendelő, kiválaszthatja, én pedig beszerzem. Általában meghallgatják a véleményem, mert előfordul, hogy nem a megfelelő kárpitot nézik ki maguknak, és olyankor igyekszem meggyőzni őket, hogy válasszanak másikat. Nagy a tapasztalatom, ismerem a bútorok, az ülések típushibáit, csak olyat ajánlok, amivel jól járnak. Van, aki ragaszkodik a saját elképzeléseihez, olyankor nem vitatkozom, elvégre az ő bútoráról van szó. Ezen felül vállalom azt is, hogy elhozom a bútort, és amikor elkészült, házhoz is viszem.

- A munka mellett szerepet vállal a közéletben is. Hogyan szakít rá időt?
- Amikor egyéni vállalkozó lettem, egy idő után rájöttem, hogy találok munkát, dolgozhatok eleget, de egyedül vagyok. Nagyon hiányzott a közösség, ezért is vállaltam szerepet a polgárőrség szervezésében és létrehozásában. A megyei vezetőségnek is tagja vagyok, és büszke arra, hogy a mi szervezetünk az egyik legjobb a megyében. Nálunk is vannak problémák, de elhanyagolhatók.

- Vannak, akik úgy látják, hogy már nem olyan ütőképes a polgárőrség, mint régebben, egyre több az idős ember a soraikban.
- Tizennégy éves a szervezet, így a régi tagok, az alapítók felett is eljárt az idő, de ez nem jelenti azt, hogy alkalmatlanok lennének, sőt. Ez alatt a másfél évtized alatt közel négyszázan fordultak meg a polgárőrségnél. Először tetszett nekik a feladat, aztán rájöttek, hogy fel kell áldozniuk a szabadidejüket, ráadásul ingyen, akkor már nem találták annyira vonzónak, és lemorzsolódtak. Akik megmaradtak, nagyon elhivatott emberek, elismerés illeti őket. A kezdetekhez képest sokat változott a szerepünk, a járőrözés mellett együttműködünk más szervezetekkel, így legutóbb a hulladék kommandóval is megállapodást kötöttünk.

- Hogyan tervezi a jövőjét?
- Még van néhány évem a nyugdíjig, de utána sem vonulok vissza. Aktív szeretnék maradni, dolgozni a szakmámban, átadni a tudásomat az új generációnak. Most is van egy tanulóm, elégedett vagyok vele, szereti a szakmát, jó kárpitos válhat belőle.

- Legközelebb kiről szóljon a Premier plán?
- Szél Pált javaslom, akit több évtizede ismerek. Nagyon sokrétű ember, aki megállja a helyét sportolóként, vállalkozóként és közéleti személyiségként egyaránt.