Fazekas István méltatása

A Bethlen Gábor Alapítvány minden esztendőben olyan személyek előtt tiszteleg, akik a magyar nemzet szellemi megerősítésében, a hit, a tudomány, a kultúra szolgálatában kimagasló életművet hoztak létre. Olyanok előtt, akik szavaikkal és tetteikkel példát állítanak embertársaik előtt, és megerősítenek mindannyiunkat abban, hogy a jövőnk a lélek erejében rejlik. Fazekas István személyében ma egy ilyen ember előtt hajtunk fejet.

Fazekas István Jókai-díjas és Váci Mihály-díjas költő, író, műfordító, jogász, a héber, a görög, a latin nyelv tanára, újságszerkesztő, riporter, teológus, református lelkész. Azaz, a szó legszorosabb, klasszikus értelmében vett polihisztor. De még jobban illik rá, hogy küldetéses ember. Küldetéses, aki nemcsak hatalmas tehetséget kapott a Gondviselőtől, hanem azzal akként bánik, ahogy azt a Teremtő elvárja. Azaz, a szorgalommal megszerzett tudását kitartással, eltökélten, igaz emberként kamatoztatja mások szolgálatában, miközben életének minden pillanatában a Jóisten felé tekint.

Jogi diplomáját 1991-ben szerezte, dolgozott ügyészként, majd ügyvédként. Éveken át szerkesztette Pozsgay Imrével a Stádium Társadalmi és Kulturális Hírlapot, melyet – érzékelve a magyar társadalom súlyos megosztottságát – a szellemi összefogás érdekében hoztak létre. 2016-ban teológus diplomát szerzett. 2019-ben teológiából doktorált. 2016?22 között a Selye János Egyetem Református Teológiai Karán héber, görög és latin nyelveket tanított.  Emellett sokféle tudományos munkát végez, alapvetően a zsoltárok kutatásával és zsoltárfordítással foglalkozik, valamint a görög tragédiaköltészet sajátosságait és eredetét vizsgálja. Tagja a Doktorok Kollégiumának. A modellváltáskor egy évig a Színművészeti Egyetemen docensként a dramaturgszak szakfelelőse volt, dráma- és színháztörténetet, valamint gyakorlati dramaturgiát tanított a diákoknak.

2022-től a budapesti Erdélyi Gyülekezet vezető lelkésze. A hitélet vezetése és szervezése mellett jelentős menekültmissziós munkát végez. A Reménység Szigetén több mint 400 ukrán menekültnek adtak szállást, nemzetközi konferenciák, Kárpát-medencei táborok szervezője, kárpátaljai testvérgyülekezetek, erdélyi óvodák, iskolák, idősotthonok támogatója.

Felesége református lelkész, munkatársa az Erdélyi Gyülekezetben, öt gyermeke, két unokája van.

Fazekas István sokoldalú, színes és felelősségteljes munkásságában kiemelkedik rendkívüli írói tehetsége. Eddig 28 könyve jelent meg: verseskötetek, színdarabok, esszék, tanulmányok, műfordítások, interjúk. 12 történelmi, társadalmi kérdésekkel is foglalkozó drámájából 8 került színpadra. A reformáció idejét felidéző hangjátékát 5 rádiócsatorna adta le, négy hangoskönyve készült el. Két színpadi adaptációt készített, színpadra írta Herczeg Ferencnek a három alkalommal Nobel-díjra jelölt kisregényét, Az élet kapuját, és Szabó Dezsőnek a Feltámadás Makucsán című elbeszélését.

A közelmúltban társforgatókönyvírója volt a nagysikerű, több díjat elnyert Bartók nyomában című dramatizált dokumentumfilmnek.

Jómagam akkor kerültem Fazekas Istvánnal személyes kapcsolatba, amikor egy Béres József életéről szóló pályázatunk egyik nyertese lett. Mint később kiderült, pedagógus édesapja révén, még gyermekkorából ismerte a nagyhírű kutatót, akinek igazságkeresése nagy hatással volt rá. Később 2 színpadi műve is született, melyet a tudós személye inspirált; 2015-ben A megvádolt, 2023-ban a Gyógyítók című dráma.

Nem véletlenül születtek ezek a művek. Fazekas Istvánt a költőt, az írót, a drámaírót az élet mélységei izgatják, bajaink gyújtópontjátját vizsgálja, melyekből felszínre hoz, elénk tár valami mérhetetlenül aktuálisat, azzal szembesít, ami valóban a lényeg. A dráma nemcsak történelmi rekonstrukció, hanem morális példázat is, az ember örök küzdelmét jeleníti meg, a hitet az igaz ügyben, a reményt a megváltásban, s a rendíthetetlen bizalmat, amely a legnagyobb sötétségben is fényt gyújt.  "Akit hívogat a fény, az a homály mögé akar látni" – hangzik a Gyógyítókban  Béres József hitvallása, mely egyben Fazekas sajátja is, akinek egész pályájára jellemző a szellem, a világosság keresése.

"A történelemnek vannak pillanatai, amikor tiszta megfogalmazásuk csak a drámába sűrítés által lehetséges" – vallja az író, akinek írói nagyságát jól jelzi, hogy Béres József sorsán át a puha diktatúra természetrajzát is képes volt megragadni, a kádári időket, a gulyáskommunizmust, azt az időszakot, amikor a hajlíthatatlan kutatónak esélye lehetett a diadalra. Ám ez a diadal mégis a hős karakteréből fakad föl. Fazekas Bérese ugyan lelkiismeretében a görög hősökhöz hasonlítható, ám természetrajza szerint a magyar népmesék legkisebb fiúja, a "jó tett helyébe jót várj" tisztességű és bizakodású meg nem alkuvó. Amilyen valójában Béres József volt. Mi a titka ennek a korrekt emberábrázolásnak? A karakter pontos megismerése. Mi segítette a drámaírót ebben? A drámai konfliktusra való rátalálás. Mi volt ehhez az iránytűje? A görög tragédiaköltészet.

Fazekas István a homály mögé akar látni. Világosságot akar a lelkekben. Világosságot, melynek végső forrása a Teremtő. Van egy verse, amit ezekkel a sorokkal zár: "Ki a dalhoz szegődött el, / annak az Isten is ének. / Így vagyok én Veled, Uram. / Verset írok: írlak Téged." Tudja, hogy a művészet a Teremtőtől ered, s minden igaz műalkotás a Teremtőre mutat.

Fazekas István művészetének mélyén egy csendes, mégis rendíthetetlen belső emberi tartás húzódik meg. Legyen szó versről, drámáról vagy teológiai elmélkedésről, minden sora egy irányt jelöl: az ember felelősségét a Teremtő és a közösség előtt.

Hadd tegyek még említést egy másik csúcsművéről, mely világosan mutatja, hogyan tud Fazekas István klasszikus formákhoz nyúlni – bibliai motívumokhoz, drámai krízisekhez –, s mégis frissen élő kérdésekkel szólni hozzánk. A Pilátus éjszakája, egy kis kamaradarab, egy egyfelvonásos történelmi dráma, mely visszavezeti a nézőt egy olyan helyzetbe, melyben a Jézus perét vizsgáló Poncius Pilátus súlyos lelki és erkölcsi dilemmával néz farkasszemet. Pilátus felismeri Jézus ártatlanságát, ám mert zsarolható, egy politikai korrupció áldozata lesz, s bíróként abba a helyzetbe kerül, hogy a lelkiismeretével ellentétes döntést kénytelen hozni. A darab azt vizsgálja, hogy mi az ára annak, ha elgyávulunk az igazságtól, és engedünk a törvénytelen hatalomnak.

Most, amikor Teleki Pál Érdemérmet nyújtunk át Fazekas Istvánnak, akkor azt az emlékezést, felelősséget, bátorságot ünnepeljük, amely Fazekas István költő, drámaíró, műfordító egész alkotói pályájára jellemző. Írásainak tisztaságáról és gondolati tisztességéről ma sem mondhatunk mást, mint amit első verseskötetének, a Harangok és kereplőknek a megjelenésekor Serfőző Simon így fogalmazott meg: "Fazekas István a "megfáradt szívek földjéről" Váci Mihály, Ratkó József nyomdokait követve jön a keleti végek felől. Azok szavával a verseiben, akiké a nehéz élet, a nehéz sors, a mindennapi küzdelem. Oly tiszta, egyszerű ez a líra, mint a népdal, a virágének. Olyan áttetsző, mint a források vize. Nincs semmi mesterkéltség, csináltság benne. A fiatalság hite, szenvedélye fűti mindenik sorát, s röpíti csillagok magasába ezeket az énekeket."

Minden kitűntetés arra hivatott, hogy kijelölje azon embereket, akikre szabad és kell is figyelnünk. Fazekas István eligazító példája annak, hogy mit jelent valódi művésznek lenni ma: nem kis örömök vagy szépségek után loholni, hanem a sebekre, a fájdalmas múlt darabjaira, az igazságtalanságokra is rátekinteni, s felmutatni bennük az emberi lélek erejét. Fazekas István tudja azt is, hogy a törvény önmagában nem elég, ha nem a szeretet vezérli, ha nem erkölcsi célokat szolgál.

Kívánom, hogy ez a díj ne csupán elismerés legyen a számára, hanem ösztönzés, hogy tovább írjon, további drámai párbeszédeket kezdjen. Fazekas István A megvádolt megjelenésekor ezt írta könyvének borítójára: "Béres József sorsában nem az a legmegrázóbb, hogy az igaz és elnyomott ügyért szembeszáll a hamis vádlókat és hamis tanúkat ellene uszító romlott erőkkel. A valódi földindulást az okozza, hogy felismeri: az igazság a szeretet szinonimája. Ennek a felismerésnek eredtem én a nyomába."

Kívánom, hogy mozgósítsanak a művei mindannyiunkat erre!