Egy Tisza-parti faluban, Nagyréven töltötte gyermekkorát. Két nővére van, szülei a helyi termelőszövetkezetben találták meg számításukat, édesapja mezőőrként, édesanyja kertészként dolgozott.

- Természetközelben, szabadon, mégis szabályok szerint éltünk – mondja. – Nagyon szép, felhőtlen gyermekkorom volt. Szerettem a falusi életet, sok tapasztalatot szereztem. Az általános iskola után Tiszaföldváron tanultam tovább, 1980-ban végeztem el az óvónői szakközépiskolát, az érettségi és a szakvizsga után kerültem Százhalombattára. Részben azért választottam ezt a várost, mert a kínálkozó lehetőségek közül itt kaphattam a legmagasabb kezdő fizetést, másrészt a későbbi férjem, aki szintén nagyrévi, már itt dolgozott a finomítóban, én pedig az akkori 2. számú – ma Pitypangos – Óvodában kaptam munkát. Azóta is ott dolgozom. Dr. Kőrösi Lászlóné, Írisz néni óvodavezetőtől tanultam meg, hogyan maradhat az ember csendes, halk szavú, mégis határozott. Nagy hatással volt rám Gorzsás Lajosné Marika, aki mellett kezdőként alkalmam nyílt elsajátítani a legfontosabb szakmai fogásokat. Óvott a kudarcoktól, ugyanakkor hagyott érvényesülni.

- Hamarosan jöttek a gyerekek. Hogyan tudta összeegyeztetni a munkát az anyasággal?
- 1982-ben házasodtunk össze a férjemmel, két évvel később megszületett András fiunk, 1989-ben Gergely, majd 1991-ben Tamás. Gyermekeimmel végig gyesen voltam, úgy éreztük, meg kell adnunk mindhármuknak azokat a szép éveket, amelyek felkészítik őket a közösségi életre. Amíg otthon voltam, képesítést szereztem a Kecskeméti Tanítóképző Főiskola Óvónőképző Tagozatán, ennek ellenére tartottam tőle, hogy a több évi távollét után hogyan tudom összeegyeztetni a munkát és az anyaságot. Ahogyan mondják: megy minden, csak akarni kell, a férjem segítségének is köszönhetően sikerült visszailleszkednem. 1993-ban építkezni kezdtünk az Urbáriumban, a munka oroszlánrészét a férjem vállalta, de rokoni segítséget is kaptunk. 1997-ben költöztünk be a házunkba, és örülünk, hogy a gyermekeink szabadon, természetközelben nőhettek fel. Andrásnak már önálló családja van, kislány unokám egy éves, Gergely főiskolás, Tamás pedig az Arany János iskolában 11-ikes. Ahogy nőttek a gyerekek, egyre több lett a szabadidőm, belekezdtem egy szakvizsgás képzésbe. A több mozgással, gyógytestneveléssel, egészségneveléssel foglalkozó továbbképzés után elvégeztem a TSF Pedagógiai Főiskolai Kar gyógytestnevelői szakát. Azóta szakszerűen kezdek hozzá a gyerekek tartásának javításához, és más szemmel figyelem az esetleges tartási rendellenességeket. Szabadidőmben szívesen vezetem a délutáni zenés preventív tornát, amelyre egyre több óvodást hoznak el. Minden hónap első foglalkozásán a gyerekekkel együtt a szülők is bekapcsolódhatnak. Örömmel tervezem, vezetem a sport- és egészségesebb napokat, amelyeket a szülőkkel közösen rendezünk, mert látom, hogy gyerekeik kedvéért a felnőttek bármire képesek. Szeretném tudatosítani bennük a mozgás fontosságát, ezért is idézem nekik sokszor azt a görög mondást, mely szerint a mozgás sok mindenre orvosság, de nincs olyan gyógyszer, amely a mozgást helyettesíthetné.

- Az eddigiekből az derült ki, hogy szinte folyamatosan képezi magát. Miért tartja ezt fontosnak?
- Szükség van arra, hogy az ember frissítse a tudását. Érdeklődőnek kell lenni, a lehető legtöbb irányba kitekinteni, mert akár továbbképzésen, akár szakmai napon találkozhatunk olyan új ötlettel, amit korábban nem ismertünk. Szívesen veszek át másoktól tapasztalatokat, próbálok ki új módszereket.

- Közel három évtizedet töltött eddig a pályán. Hogyan látja, valóban sokat változtak a gyerekek?
- A mai gyerekek sokkal „pörgősebbek”, mint régen, éppen ezért nagyon fontos, hogy a család és az óvoda együtt neveljen. Nagy szükség van minden csoportban olyan szülői magra, akikre támaszkodni lehet, akik még a többi szülőt is nevelik. Ha probléma van egy gyerekkel, a szülő tanácsot, segítséget kérhet és kap is. Van, aki ezt nem veszi igénybe, pedig időben kell lépni, hogy segíteni lehessen, mert ha kicsi korban elferdül a nevelés, később már nagyon nehéz helyrehozni. Arra törekszünk, hogy minél jobb kapcsolatot alakítsunk ki a szülőkkel, ezért is örülünk, ha részt vesznek a sportnapjainkon vagy a zenés irodalmi napon, mert ott a kötetlenebb beszélgetésre is lehetőség nyílik.

- Vegyes csoportja van. Mi a haszna annak, ha különböző korú gyerekekkel kell egy időben foglalkozni?
- Van előnye és van hátránya. Előny, hogy a kisebbek jobban fejlődnek, mert a nagyobbaktól ellesik, eltanulják, amit lehet. Hátránya is van, de szerencsére ezt már ki tudjuk küszöbölni azzal, hogy a testnevelés foglalkozásokra összevonjuk nagycsoportosainkat és így életkoruknak megfelelő fejlesztést tudok biztosítani a kondicionálás és a mozgáskoordináció területén. Nagyon jó, hogy óvodánkban teljes módszertani szabadságban dolgozhatunk és minden, jó cél érdekében végzett munkánkat az vezetőnk maximálisan támogatja.

- Kit javasol, kiről szóljon legközelebb a Premier plán?
- Olyan embert szeretnék ajánlani, aki csendesen, szorgalmasan, de nagyon eredményesen dolgozik. Páhokiné Arany Piroska évtizedek óta logopédus a városban, nagyon sok gyereken és felnőttön segített, szeretném, ha őt mutatná be a Hírtükör.