- Megható, hogy egy sikeres, felnőtt ember, mint Zsille Dóra, általános iskolai tanárát ajánlja. Jó tanítani az érdeklődő diákokat, akik megértik: a tudás birtoklása kaput nyit a világ felé.
Bár az oktatás folyamatában a pedagógus a legfontosabb “eszköz”, de a neveléshez otthonról is hozni kell azt a szülői adalékot, mely által a gyerek tisztán láthat az életben.

- Ön mit hozott magával a szülői házból?
- Édesanyám végtelen türelemmel és szeretettel nevelt minket a húgommal, aki most családjával Budapesten él. Jóságra, becsületességre, emberségre tanított, melyet életének minden percével példázott. Imádta a verseket, sokat olvasott, és csodálatosan tudott nekünk mesélni. Édesapám különleges humorú, rendkívül kreatív, vidám ember volt. Nagyon boldog gyermekkorom volt.

Már általános iskolás koromban elhatároztam, hogy magyartanár leszek. Döntésem tudatosságát talán az igazolja legjobban, hogy a gimnázium matematika tagozatára jelentkeztem, mert ott tanított Gámán Sándor tanár úr, akinek a magyaróráin szerettem volna részt venni. Nem volt könnyű a humán beállítottságommal a reálszakon, de megérte az erőfeszítést. Sok jó tanácsa visszacsengett egy-egy nehéz, „tanárpróbáló” helyzetben. Soha nem inogtam meg hitemben, hogy az egyik legszebb hivatást művelhetem.

A Marosvásárhelyi Tanárképző Főiskola elvégzése után egy meseszép vidéken, de családomtól nagyon távol, Csángóföldön kezdtem tanítani. Nehéz évek következtek, de különleges embereket ismerhettem meg, így szép emlékeket őrzök abból az időszakból is. Aztán a Marosvásárhelyi Megyei Könyvtárban dolgoztam tíz évig, ahol a gyűjtemény alakításával, a dokumentumok tartalmi feltárásával, szakozásával foglalkoztam.

- Hogy kerültek Százhalombattára?
- 1989 nyarán érkeztünk e csendes, tiszta kis városba két fiúnkkal. Férjem, aki a kolozsvári Zeneakadémia gordonka szakán végzett, a Zeneiskolában helyezkedett el tanárként. Engem az Eötvös Loránd Általános Iskola alkalmazott, azóta tanítok itt. Szerencsés vagyok, mert egy rendkívüli tantestület tagja lehetek, olyan igazgatóval, aki támogat minden jó ötletet, kezdeményezést. Az első 10 évben a tanítás mellett az iskola könyvtárát alakítottam, gyarapítottam. Amikor országszerte beindult a Szirén számítógépes könyvtári program, elvégeztem egy hároméves könyvtár-informatikus képzést.

Elindítottam az „Effektus” című iskolai diáklapot, amit tíz évig szerkesztettem tehetséges diákjaimmal. Szakács Antalné kolléganőmmel 16 éve vezetjük teljes egyetértésben az iskola irodalmi szakkörét (ELISZ). Igyekszünk meghitt, bensőséges és tartalmas műsorokat összeállítani a rendezvényekre. Sok darabot mi dramatizáltunk, vagy írtunk. Rengeteg időnk és munkánk fekszik benne. Talán megérné könyv formában, CD melléklettel együtt kiadatni.
Mindig imádtam az újdonságot, ma is szeretek tanulni. Amikor elindult a drámajáték alkalmazása a gyermekek személyiségfejlesztésére, elvégeztem egy drámajáték-vezetői tanfolyamot. Nagy élmény volt Rudolf Ottóné óráira járni, megismerni egy másfajta megközelítést, szempontot. Hasznomra vált, remélem, a tanítványaim is így gondolják.

- Szervezett olvasásversenyt az iskolában, részese volt egy irodalmi rovatnak a Városi Televízió „Paletta” című műsorában.
- Azt gondolom, egy könyv kézbevétele, elolvasása a test és lélek ünnepe kell legyen. Szeretném, ha megtapasztalnák a gyerekek, hogy milyen remek érzés. Ezért indítottam el a „Bűbájos Olvasásversenyt”, a címet a Harry Potterből merítve. A versenyzőknek két-három hónapjuk van, hogy elolvassák a vetélkedőre meghirdetett könyveket, amelyekhez kapcsolódóan először valamilyen kreatív, írásbeli munkát kell benyújtaniuk. Minden évben látványos, szép művek születnek. Május utolsó péntekén kerül sor az olvasásversenyre. Ilyenkor az iskola aulája mesevilággá alakul.

A Palettában, a „Miért szép?” című műsorban, József Rozsnyai Júlia színművésznővel közösen a vers, a költészet csodás világát igyekeztünk közelebb hozni a fiatalokhoz. Ezek amolyan „rendhagyó magyarórák” voltak.
Nagyon szeretek tanítani, imádom az irodalmat - a lélek e csodás tudományát, és ugyanennyire a nyelvtant, benne a logika szépségét.
Boldog vagyok, ha tanítványaim a tanórákon ismertetik társaikkal az elolvasott regényeket. Megnyugtató, hogy egyre több kiváló ifjúsági regényíró műve jelenik meg. Van miből válogatni. Ezeken a könyveken felnőhet egy olyan nemzedék, amelynek életében természetes helyet foglal el egy-egy könyv elolvasása.

- Jut ideje másra, a családra a tanítás mellett?
- Az iskola mindig is az életem része volt, beleszőtte magát a rövid és hosszú távú tervezgetéseimbe. Sok időt töltök otthon is munkahelyi dolgokkal. Tehetem mindezt, mert megértő, jó férj áll mellettem. A két sikeres fiunk Budapesten él, munkájuk miatt sok időt töltenek külföldön is. Van három gyönyörű unokánk, a negyediket májusra várjuk. Hétvégenként és a szünetekben találkozunk, együtt töltjük az ünnepeket. A nagyszülői szerep is kitűnő! Ajánlom mindenkinek!

Egy rohanó, furcsa világban élünk, sokszor értéktelen dolgokra pazaroljuk az időt. Szerintem, az élet értelme az, hogy éljen bennünk a megismerés vágya minden iránt, törekedjünk a tökéletesedésre, akarjunk alkotni. Nem feltétlenül művészi alkotást.
Mikor elballagnak a diákjaim, lelkem egy-egy darabkáját is magukkal viszik. Remélem, nehéz helyzetekben sem felejtik el, hogy az élet csendben, két kézzel adja az ajándékait. Csak szív kell, hogy megérezzük, szem, hogy meglássuk, és akarat, hogy elfogadjuk.

- Kit szeretne bemutatni legközelebb a Hírtükör olvasóinak?
- Az elmúlt években alkalmam volt megismerni egy mélyen érző, munkájával szemben igényes, nagyon művelt embert, aki majdnem minden kulturális rendezvénynek aktív részese, és nagyon sokat adott a városnak. József Rozsnyai Júlia színművésznőt ajánlom a következő Premier plánba.