• img

    Ádám és Élete

    TOVÁBB
  • img

    Időt az örömre

    Vettem asztali naptárakat – mondta a kolléganőm, és őszintén szólva úgy csapott arcon a közlemény, mint amikor villanyoszlopnak mentem bámészkodás közben. Pont, mintha tegnap mondta volna ugyanezt, ugyanezzel a hangsúllyal. Csak közben eltelt egy év.

    TOVÁBB
  • img

    Advent

    „Benne élet volt, és az élet volt az emberek világossága. A világosság a sötétségben fénylik, de a sötétség nem fogadta be… Akik pedig befogadták, azokat felhatalmazta arra, hogy Isten gyermekeivé legyenek, mindazokat, akik hisznek az ő nevében” (János evangéliuma 1: 3-4; 12)

    TOVÁBB
  • img

    Komolyan kellene vennünk?

    Felháborodott olvasói levelet kaptunk a minap egy százhalombattai családapától, egyébként gyakori levelezőnktől, akit „mélyen megdöbbentett”, hogy lapunk egy árva szót sem írt a Magyar Gárda battai megjelenéséről. Szerinte mindenképp foglalkozni kellene a témával, mert „jó érzésű emberek csak az elhatárolódást és az elutasítást választhatják a nyilasutódokkal szemben.”

    TOVÁBB
  • img

    Tudósító és vendég az Idősek Napján

    Úgy másfél évtizeden keresztül volt tisztem beszámolókat fogalmazni az időseknek tisztelgő városi ünnepről így őszidőben. A minap pedig boríték érkezett számomra a városházáról, benne díszes meghívó az Idősek Napjára. Furcsa érzés vett erőt rajtam. Zavarosabb, mint azon az első, szomorú napon, amikor már nem kellett bemennem a szerkesztőségbe. Akkor hamarabb feltaláltam magam, mert ha az embernek nincs semmi dolga, hát keres magának. De a meghívót vészes figyelmeztetésnek éreztem az idő könyörtelen múlásáról, a közelgő elmúlásról.

    TOVÁBB
  • img

    Postafalatkák

    Kinek küldhetnék elsőbbségi levelet? Vagy inkább rendeljek személyes bélyeget? Döntenem kell, mert ha a megadott nyolcféle szolgáltatás bármelyikét igénybe veszem, részt vehetek egy sorsoláson nagy nyereménylehetőségekkel. Erről levélben tájékoztatott a posta, nem is egyben, mert egyszerre tizenkettőt dobtak be a postaládámba, nyilvánvalóan azért, hogy tizenkétszeres eséllyel induljak a versenyen.

    TOVÁBB
  • img

    Így látják a nők

    „Női szemmel a város” címmel hirdetett találkozót a városháza B épületébe Háder Irén, aki ugyan tagja a helyi szocialista pártszervezetnek, de a rendezvényt hangsúlyozottan magánszemélyként, pártosságtól és politikai kötődéstől független eszmecserének hirdette meg.

    TOVÁBB
  • img

    Ahol megtanultunk úszni

    Legendás körülmények között született, és legendák születtek benne, mégis egyetlen búcsúszó nélkül engedtük át a bontást végző cégnek. Több mint harminc évig szolgálta a százhalombattai úszásoktatást és versenyeztetést, de időközben csúnyán kiöregedett, infrastruktúrája korszerűtlenné, üzemeltetése gazdaságtalanná vált. A város vezetése úgy döntött, nem költ a felújítására, inkább újat épít helyette. Mire ezek a sorok megjelennek, talán nyoma sem marad a régi tanuszodának.

    TOVÁBB
  • img

    Mert hülye azért nem...

    TOVÁBB
  • img

    A világ legjobb napja

    TOVÁBB
  • img

    Évről évre gazdagabbá leszünk

    Tizennegyedik éve elmaradhatatlan eseménye a százhalombattai augusztusnak a Summerfest. Évről évre új elemekkel gazdagodott, valóságos hagyományrendszere van, ez azonban nem jelenti azt, hogy meguntuk volna. Önmagában véve az is változatosság, hogy minden alkalommal változik a résztvevők köre, vannak visszatérő vendégek, de mindig akadnak újak is, közöttük olyanok, akik még soha nem jártak Magyarországon. Nagy a szervezők és a városlakók felelőssége a vendégekkel szemben, mert sokuk számára ez az egyetlen alkalom határozza meg, milyen képet alkotnak a magyarokról.

    TOVÁBB
  • img

    Ha a vendég hazaindul…

    TOVÁBB
  • img

    Bizalomdeficit

    TOVÁBB
  • img

    Az ingatlanadóról

    TOVÁBB
  • img

    Békés Könyvesbolt

    TOVÁBB
  • img

    Nézzünk szembe a vakmeleggel

    Kifakulnak a színek, és szinte belevakulunk a kánikulába. Minden nehezebb, a mozdulat, a lélegzetvétel, elakadnak a szavak és a gon-dolatok. Óráról-órára túlélésre játszunk. Nemcsak mi. A növények, az állatok, az aszfalt, de még vasúti sínek is.

    TOVÁBB
  • img

    A gyomnövényekről

    TOVÁBB
  • img

    Egyszer majd kérünk magától valamit

    „Egyszer majd kérünk magától valamit, Virág elvtárs.” A Tanú című film legendássá vált mondata az ötvenes évek legkeményebb diktatúráját idézi. Azt a korszakot, amikor mindenki tudta, hogy bizonyos „kéréseknek” nem lehet nem eleget tenni.

    TOVÁBB
  • img

    Ne bántsd a fát!

    TOVÁBB
  • img

    A számlát úgysem veszíthetjük el

    „Tessék mondani van itt nekem számlám? Hol lakik? A Béke utcában. Akkor nincs.” Bármilyen furcsa, ez a párbeszéd nem valamilyen közüzemi cég ügyfélszolgálati irodáján zajlott le, hanem nálunk, a szerkesztőségben. Néhány jóakaratú embernek köszönhetően ugyanis itt gyűltek össze azok az afrikai melegben kóválygó villanyszámlák, amiket tulajdonosaik hiába vártak június közepén.

    TOVÁBB

Friss híreink

További híreink