Jegyzet

Tudósító és vendég az Idősek Napján

• JEGYZET
• 2007-10-27

Úgy másfél évtizeden keresztül volt tisztem beszámolókat fogalmazni az időseknek tisztelgő városi ünnepről így őszidőben. A minap pedig boríték érkezett számomra a városházáról, benne díszes meghívó az Idősek Napjára. Furcsa érzés vett erőt rajtam. Zavarosabb, mint azon az első, szomorú napon, amikor már nem kellett bemennem a szerkesztőségbe. Akkor hamarabb feltaláltam magam, mert ha az embernek nincs semmi dolga, hát keres magának. De a meghívót vészes figyelmeztetésnek éreztem az idő könyörtelen múlásáról, a közelgő elmúlásról.

TOVÁBB

Postafalatkák

• JEGYZET
• 2007-10-15

Kinek küldhetnék elsőbbségi levelet? Vagy inkább rendeljek személyes bélyeget? Döntenem kell, mert ha a megadott nyolcféle szolgáltatás bármelyikét igénybe veszem, részt vehetek egy sorsoláson nagy nyereménylehetőségekkel. Erről levélben tájékoztatott a posta, nem is egyben, mert egyszerre tizenkettőt dobtak be a postaládámba, nyilvánvalóan azért, hogy tizenkétszeres eséllyel induljak a versenyen.

TOVÁBB

Így látják a nők

• JEGYZET
• 2007-09-24

„Női szemmel a város” címmel hirdetett találkozót a városháza B épületébe Háder Irén, aki ugyan tagja a helyi szocialista pártszervezetnek, de a rendezvényt hangsúlyozottan magánszemélyként, pártosságtól és politikai kötődéstől független eszmecserének hirdette meg.

TOVÁBB

Ahol megtanultunk úszni

• JEGYZET
• 2007-08-29

Legendás körülmények között született, és legendák születtek benne, mégis egyetlen búcsúszó nélkül engedtük át a bontást végző cégnek. Több mint harminc évig szolgálta a százhalombattai úszásoktatást és versenyeztetést, de időközben csúnyán kiöregedett, infrastruktúrája korszerűtlenné, üzemeltetése gazdaságtalanná vált. A város vezetése úgy döntött, nem költ a felújítására, inkább újat épít helyette. Mire ezek a sorok megjelennek, talán nyoma sem marad a régi tanuszodának.

TOVÁBB

Mert hülye azért nem...

• JEGYZET
• 2007-08-23

TOVÁBB

A világ legjobb napja

• JEGYZET
• 2007-08-23

TOVÁBB

Évről évre gazdagabbá leszünk

• JEGYZET
• 2007-08-21

Tizennegyedik éve elmaradhatatlan eseménye a százhalombattai augusztusnak a Summerfest. Évről évre új elemekkel gazdagodott, valóságos hagyományrendszere van, ez azonban nem jelenti azt, hogy meguntuk volna. Önmagában véve az is változatosság, hogy minden alkalommal változik a résztvevők köre, vannak visszatérő vendégek, de mindig akadnak újak is, közöttük olyanok, akik még soha nem jártak Magyarországon. Nagy a szervezők és a városlakók felelőssége a vendégekkel szemben, mert sokuk számára ez az egyetlen alkalom határozza meg, milyen képet alkotnak a magyarokról.

TOVÁBB

Ha a vendég hazaindul…

• JEGYZET
• 2007-08-21

TOVÁBB

Bizalomdeficit

• JEGYZET
• 2007-08-03

TOVÁBB

Az ingatlanadóról

• JEGYZET
• 2007-08-02

TOVÁBB

Békés Könyvesbolt

• JEGYZET
• 2007-07-23

TOVÁBB

Nézzünk szembe a vakmeleggel

• JEGYZET
• 2007-07-23

Kifakulnak a színek, és szinte belevakulunk a kánikulába. Minden nehezebb, a mozdulat, a lélegzetvétel, elakadnak a szavak és a gon-dolatok. Óráról-órára túlélésre játszunk. Nemcsak mi. A növények, az állatok, az aszfalt, de még vasúti sínek is.

TOVÁBB

A gyomnövényekről

• JEGYZET
• 2007-07-10

TOVÁBB

Egyszer majd kérünk magától valamit

• JEGYZET
• 2007-06-29

„Egyszer majd kérünk magától valamit, Virág elvtárs.” A Tanú című film legendássá vált mondata az ötvenes évek legkeményebb diktatúráját idézi. Azt a korszakot, amikor mindenki tudta, hogy bizonyos „kéréseknek” nem lehet nem eleget tenni.

TOVÁBB

Ne bántsd a fát!

• JEGYZET
• 2007-06-25

TOVÁBB

A számlát úgysem veszíthetjük el

• JEGYZET
• 2007-06-21

„Tessék mondani van itt nekem számlám? Hol lakik? A Béke utcában. Akkor nincs.” Bármilyen furcsa, ez a párbeszéd nem valamilyen közüzemi cég ügyfélszolgálati irodáján zajlott le, hanem nálunk, a szerkesztőségben. Néhány jóakaratú embernek köszönhetően ugyanis itt gyűltek össze azok az afrikai melegben kóválygó villanyszámlák, amiket tulajdonosaik hiába vártak június közepén.

TOVÁBB

Szabad a tér?

• JEGYZET
• 2007-06-21

Ezerrel tombol a nyári hőség. A lakótelepen ilyenkor igazi bravúr egy, nem megfőni a lakásban, kettő, megúszni, hogy a huzat az összes ajtó- és ablak-üveget bezúzza. A legjobb, amit tehetünk, ha a sötétedéssel és egyben enyhüléssel együtt valami szabadtéri elfoglaltság után nézünk.

TOVÁBB

Szövetségben

• JEGYZET
• 2007-06-13

Évtizedekkel ezelőtt vajdasági rokonoknál nyaraltam. Az akkor egyetlen ottani magyar nyelvű újság, a Magyar Szó olvasása közben felfigyeltem rá, hogy egy egész oldalt betöltöttek azok a magánhirdetések, amelyekben elhatárolódtak egymástól az emberek. A megfogalmazás szinte minden esetben ugyanolyan volt, csak a nevek változtak: XY a továbbiakban semmiféle felelősséget nem vállal XY-né cselekedeteiért, illetve ugyanez fordítva, mert XY-né sem vállalt közösséget (volt) férje viselt dolgaival. Azon gondolkodtam akkor, mit követhetett el az egyik vagy a másik, milyen égbekiáltó bűn terhelheti a lelkét, ha a férje (felesége) arra kényszerül, hogy a nagy nyilvánosság előtt megtagadja korábbi szövetségesét. Aztán rájöttem: nem bűnökről volt szó, mindössze ez is hozzátartozott a válási ceremóniához arrafelé.

TOVÁBB

Az igazi tanító

• JEGYZET
• 2007-05-29

Valahányszor petrezselymet vágok, eszembe idősebb barátnőm, akitől megtanultam, hogyan kell. Ha káposztát szeletelek, vagy pogácsát szaggatok, nagyanyám mozdulatai jelennek meg a szemem előtt. Ha túl erősen kötöm meg a gyerek ruháját, főiskolai pszichológia tanárnőm rosszalló tekintetét látom. Akkor nézett így, amikor egy helyzetgyakorlat során túl szorosra kötöttem a kendőt, amivel csoporttársam szemét kellett eltakarnom. Nem nagyon szerettem ezt a tanárnőt, mégis tanultam tőle valami fontosat magamról. Volt egy másik oktatóm, akit meg még annyira sem kedveltem. Nagy Lászlót utánozta a frizurájával, modorosan szavalt, és kétszer is megbuktatott ugyanabból a tananyagból. Viszont egyszer egy irodalmi mű kapcsán elmagyarázta nekünk, hogy az igazán mély érzéseivel szemérmesen bánik az ember. Ekkor értettem meg, miért utálom, ha valaki a hazaszeretetével hivalkodik.

TOVÁBB

Gyerünk a szabadba!

• JEGYZET
• 2007-05-14

Süt a nap, kék az ég, legjobb lenne világgá menni. Kiszaladni a zsúfolt, ideges, hangos, türelmetlen és benzingőzős városból, fűre lépni, fára mászni, szaladni, leheveredni. Nem látni mást, mint a fák összeboruló zöld sátrát vagy a világoskék végtelenben úszó fehér felhőket. Hallgatni a csendet, a vízcsobogást, a madárfüttyöt, teleszívni a tüdőnket föld- és teaszagú levegővel. Legalább annyi érintetlen zöld kéne, ami néhány órára elhitetné velünk, hogy megszűnt körülöttünk ez az őrületbe hajszolt világ a tegnapi kudarcainkkal és a holnapi gondjainkkal együtt.

TOVÁBB