„Női szemmel a város” címmel hirdetett találkozót a városháza B épületébe Háder Irén, aki ugyan tagja a helyi szocialista pártszervezetnek, de a rendezvényt hangsúlyozottan magánszemélyként, pártosságtól és politikai kötődéstől független eszmecserének hirdette meg.
A meghívó szerint a megjelenő hölgyek a város vezető személyiségeinek tehették volna fel kérdéseiket, és mondhatták volna el javaslataikat, őket azonban a jelek szerint nem sikerült megnyerni az ügynek, mert Vezér Mihály polgármester kivételével - aki egyéb elfoglaltsága miatt csak a program utolsó negyedórájába kapcsolódott be - nem jöttek el. Ami azt illeti, a nők sem sokan. Valószínűleg szülői értekezleten ültek, vagy vacsorát főztek otthon a családnak. A férfiak meg talán úgy gondolták, hogy nincs keresnivalójuk egy csajbulin, szóval, hogy milyen női szemmel a város, az igazán nem rájuk tartozik.
Így aztán igazi, tegeződős, nők egymás közt hangulat jellemezte a mintegy tízfős összejövetelt, azzal a különbséggel, hogy nem a birsalmasajt receptjét, de még csak nem is az iskolakezdés tapasztalatait osztották meg egymással a résztvevők.
Szabóné Müller Tímea, a Parlament Nők és Férfiak Társadalmi Esélyegyenlőség Albizottságának elnöke egyebek között elmondta, hogy Magyarország a nemek közötti esélyegyenlőség tekintetében egy huszonhetes európai csoportban a huszonhatodik helyen áll, és csak Máltát előzi meg. Hazánkban a lakosság fele nő, viszont a parlamentben csak tíz százalék az arányuk, mint ahogy a nagy gazdasági társaságok vezetői között is csak elvétve találkozunk a gyengébb nem képviselőivel. Igaz, a gazdaság racionálisabban közelít a dolgokhoz, mint a politika, így ott már felismerték, hogy a nők tudásából, kedvességéből, empátiájából és türelméből profitálni lehet.
A jogi egyetemen a hallgatók hetven százaléka nő, de hány lesz közülük a Legfelsőbb Bíróság tagja, vagy akár egyszerű bíró, közjegyző, ügyész? Aztán ott vannak a pártok. Sikerükön, népszerűségükön rengeteg aktivista dolgozik. Hordják a szórólapokat, szervezik a rendezvényeket, programokat írnak, lufit osztanak. Legalább a felük nő, de vajon hányan kerülnek közülük a jelöltek listájára?- sorolta a költői kérdéseket Szabóné, aki szerint még mindig zsigeri szinten határozzák meg mindennapjainkat a sztereotípiák. Hogy honnan táplálkoznak? Például a kisiskolások olvasókönyvéből, amiben az u,ú betűnél kép is mutatja, hogy anyu uborkát pucol, míg apu újságot olvas. A legnagyobb probléma, hogy mindezt nem is tartjuk problémának – mondta -, és elsőként ezen kell változtatni. Beszélni kell a férfiak és nők társadalmi esélyegyenlőségéről, mert fontos, hogy a női tudásból a társadalom is profitáljon, és legalább ilyen fontos, hogy aki a gyerekvállalás mellett szeretne karriert építeni, netán közéleti szerepet vállalni, azt ne tartsák automatikusan rossz anyának, se nőietlen nőnek. Persze meg kell tenni az első lépéseket a törvényhozásban is. Támogatni kell a pozitív diszkriminációt, így az SZDSZ kvótajavaslatát is.
A döntéseknek és a lehetőségeknek a fele minket illett – fejezte be szemléletes és izgalmas előadását a képviselőnő, aztán kipirultan várta, hogy vajon mit mondanak minderre a százhalombattai asszonyok. Ők meg voltak annyira finomak és nőiesen bölcsek, hogy átlássák, ebben a szűk és szó szerint egynemű körben nem érdemes tovább sorolni a nők hátrányos helyzetét szemléltető, igazságért kiáltó példákat, annál is inkább, mert sajnos, ennél nagyobb problémákkal is szembe kell nézni a mai magyar társadalomban. Jobban érdekelte őket, hogy mi a helyzet az egészségügyi reformmal, mitől lesz jobb nekünk a több biztosítós rendszer, és miért kell most már a nyugdíj melletti munka után is járulékot fizetni. Elmondták a véleményüket is, hogy bizony jobban kellene a kormánynak kommunikálni, többször kellene az emberekkel úgy beszélni, ahogyan most azt a képviselőnő teszi.
Ilyenek a nők. Nagyon jól tudják, hogy a fele nekik járna, de azt is, hogy mikor mi a fontosabb az egész szempontjából. Így látják a világot, mikor felnéznek az uborkapucolásból. Már ha valakit érdekel az ő különös szemléletük.
