Soczó Ádám egyfelől tipikus srác: gördeszka az utcán, számítógép otthon, zene mindenhol. Mindehhez jóképű, csigákban kunkorodó, hosszú hajjal, ragyogó mosollyal, sportos alkattal. Másrészt valamivel több is, mint sok kortársa: nyugodt, kiegyensúlyozott, ellenáll a divatos devianciáknak, nem dohányzik, nem iszik, nem kábítószerezik. Mint mérleg-jegyű mindig az egyensúlyt, az igazságosságot, a harmóniát keresi. Nem a balhéban, hanem a százhalombattai református közösségben talál barátokra. Kisgyerek korában zárkózott volt, némi zseni-vonással. Az Arany János Általános Iskolában ének-zene szakos volt, szerette a természettudományt, igazi dínó-szakértőként ismerte a dínók latin neveit, trombitálni tanult a zeneiskolában, és fellépett a Városi Fúvószenekarral, később sokat rajzolt, üvegfestő-ólomüvegező szeretett volna lenni…
Ezen a ponton következett be az a baleset, ami – legalábbis egy időre – megkérdőjelezte a jövőre vonatkozó terveket. Ádám édesanyjával – Soczó Lászlóné Évával – beszélgettem a balesetről, a reményekről, az orvosokról és barátokról.

- Nem vették fel arra az üveges szakra, így elment dolgozni, és beiratkozott az érdi gimnáziumba, hogy megszerezze az érettségit. Aznap, 2006. szeptember 4-én kezdett volna. Pesti munkájából jött visszafele, de az a vonat nem állt meg, csak lassított Érden. Ádám pedig lelépett róla… A balesete óta már kétszer teljesen visszatért a tudata. Ilyenkor mindenre remekül emlékszik: meg tudta mondani a pin-kódját, el lehetett vele beszélgetni mindenről. De a balesetére nem emlékszik. Azt mondja, kizárt, hogy ő leugrott volna mozgó vonatról, hisz tudja, hogy olyat nem szabad.

- Milyen állapotban került ki a balesetből?
- Hét hétig volt kómában, miközben műtétek sorát végezték rajta. Egy új módszert alkalmaztak, amely dr. Csókay András agy- és idegsebész professzor nevéhez fűződik, és dr. Hável János főorvos úr végezte. A baleset következtében zúzódás keletkezett az agyában, ami ugyanúgy viselkedik, mint amikor bárhol összezúzzuk magunkat: megdagad a sérült rész. Ezért kivágtak egy darabot Ádám koponyájából, hogy elférjen a duzzanat. Hetekig mesterséges kómában tartották, hogy megerősödjön. Egy hajszálon függött az élete. A baleset utáni hetek pokoliak voltak, de lassan kezdett megerősödni: először a szemét nyitotta ki, majd a kezét, aztán a lábát is megmozdította. Ebben a pörgős világban mindez nagyon lassúnak tűnik, de nekünk az élet apró szikrái. Először még az intenzíven bíztatott meg bennünket dr. Nyulasi Tibor főorvos. Azt mondta egy kisgyereket kapunk vissza, akit újra meg kell tanítani mindenre, de megmagyarázta, hogy honnan kaphatunk segítséget, bíztatott bennünket, tartotta az erőt az egész családban.

- Hogy telnek azóta a mindennapok?
- Amikor itthon van, Schaffer Judit gyógytornász és dr. Rózsa Ildikó pszichológus sokat segítenek. Judit kijárta az OEP-nél, hogy egyedi méltányossági alapon folytathassa a kezelést a törvényileg előírt két hónapon túl is. Ildikóval pedig sokat tanul, számol, tornáztatja az agyát. Ilyenkor Ádám a kezével jelez. Bár csak rövid ideig lehet terhelni, de a doktornő szerint minden el van raktározva, és napról-napra egyre több emlék, tudás tör felszínre. Viszont sajnos, sokszor vissza kell vinnünk a kórházba. Ő a János Kórház Idegsebészetén az „osztály Ádámja”. Nem csak azért, mert vissza-visszatérünk, hanem mert az orvosok is látnak reményt a gyógyulásra, és Ádám is mindent elkövet, amikor éppen nincs kómában, hogy szórakoztasson bennünket és segítsen. Például ilyen apróságok, hogy amikor masszíroztam, kezébe vette a tubust és nyomott krémet a tenyerembe… Sok mindenen ment már keresztül, de az orvosok szerint nagyon erős. Dr. Kiss Tibor és dr. Görömbei Zoltán már többször is műtötték. Legutóbb pedig dr. Csókay András professzor, aki remek ember: mindene a gyógyítás és a hit, a családi szeretet. Azt mondja, 2-3 év alatt teljes felépülés is elérhető. A műtők jól felszereltek, és az orvosok világhírű műtéteket végeznek. A nővérek is felkészültek és nagyon kedvesek, csak kevesen vannak. A baleset után ápolási szabadságot vettem ki a munkahelyemről, hogy be tudjak járni Ádámhoz mindennap. Ez nem csak azért fontos, mert így gondosabb ellátást kap, de jobb neki is, ha családtagok veszik körül. Mindig beszélünk hozzá, felolvassuk a barátaitól kapott emailjeit, amiben mindenki bíztatja, hogy talpra fog állni. Sokat segít a zene is a gyógyulásban, úgyhogy a kórházban is hallgatja a kedvenc cd-it. Sárosi Gábor református lelkész úrral és a családjával is közel kerültek egymáshoz az utóbbi időben, és ő rendszeresen eljött hozzánk, és a kórházban is látogatja Ádámot. Mindannyian nagyon sok lelki segítséget köszönhetünk nekik. Magam is a családtagoktól, barátoktól, ismerősöktől „gyűjtöm be” azt a lelkierőt, ami ehhez az egészhez kell.

Bár kicsit mindenki meg van rémülve, és zavarban van, azért nagyon sokat segítenek. Aki szeretet ad, az olyan, mint egy erőforrás – energiával tölti fel a másikat.

- Most egy szép kezdeményezés indult: „Összefogás Ádámért” címmel jótékonysági koncert lesz február 2-án 15 órakor a BMK Színháztermében, és ezzel együtt adománygyűjtés is indul. Ez hogy alakult?
- A mindennapi bejárás, a gyógyszerek, a speciális táplálék, gyógyteák, a természetgyógyász, az ápolási eszközök mind-mind nagyon sokba kerülnek. Nagyon nehéz bármit is kérnie az embernek, de mégsem tehetjük meg, hogy visszautasítsuk, ha felajánlanak segítséget. Sokan ismeretlenül is. Jankovits Mártát, a Faluvédő Egylettől már régóta ismerjük, hisz itt a faluban azért más, mint a lakótelepen. Amikor sétálunk, találkozunk, szóba elegyedünk. Megható volt, hogy arra gondoltak, szerveznek egy koncertet Ádámnak. Tudom, hogy ez mennyi utána járással, szervezéssel jár. Az még meglepetés, hogy kik fognak fellépni, kik jönnek el. Kértem az osztálytársakat is, hogy jöjjenek minél többen, mert remélem, a televízió készít felvételt, amit majd Ádám megnézhet és láthatja, hogy mennyien állnak mellette, mennyien drukkolnak a felépüléséért.