Tizennegyedik éve elmaradhatatlan eseménye a százhalombattai augusztusnak a Summerfest. Évről évre új elemekkel gazdagodott, valóságos hagyományrendszere van, ez azonban nem jelenti azt, hogy meguntuk volna. Önmagában véve az is változatosság, hogy minden alkalommal változik a résztvevők köre, vannak visszatérő vendégek, de mindig akadnak újak is, közöttük olyanok, akik még soha nem jártak Magyarországon. Nagy a szervezők és a városlakók felelőssége a vendégekkel szemben, mert sokuk számára ez az egyetlen alkalom határozza meg, milyen képet alkotnak a magyarokról.
Ebben az évben is voltak közeli országokból – például Romániából, Szerbiából – érkezett résztvevők, de akadtak, akik a földgolyó túlsó feléről keltek útra, hogy elhozzák nekünk kultúrájuk egy szeletét. A japán csoport Hirosimából érkezett, éppen augusztus 6-án indultak, az atomtámadás évfordulóján. Az Indonéziából jött vendégek abban a tartományban élnek, amelyet néhány éve csaknem teljesen elpusztított a cunami, sokan közülük elvesztették hozzátartozóikat, de a megmaradottak a túlélést hirdetik. Jöttek Venezuelából, Írországból, Ciprusról, Indiából, Peruból, Macedóniából, Dagesztánból csoportok, varázslatos kavalkáddá változtatta a városközpontot a sokféle zene, tánc, temperamentum, a szebbnél szebb népviseletek.
A Nyári Ünnep örökké változó arcán egyre több kedves vonás jelenik meg. A közönség vastapssal fogadta a már ismert vendégeket, így például a Gördülő Tánccsoportot, akik tavaly jártak nálunk első ízben, idén pedig már két teltházas fellépésük volt, és minden bizonnyal jövőre is láthatjuk majd őket. Jöttek újak, akiket csak most ismerhettünk meg, egymást érték a meglepetések, a minden korosztály számára érdekes, vonzó programok. Akadtak családok, akik szinte kiköltöztek a térre, ebédelni sem mentek haza, hogyan is mehettek volna, amikor alighogy véget ért az egyik remek program, máris kezdetét vette a következő. A főtér délután és este volt a legvonzóbb, olyan, amilyennek egy igazi városközpontnak lennie kell, ahol az emberek kisimult arccal sétálnak, beszélgetnek ismerőseikkel, összemosolyognak a vendégekkel és nyitottak minden iránt, ami szép és jó. Nem idegennek érezzük a más nyelvet beszélő, más kultúrával rendelkező embereket, hanem érdekesnek, szoktatjuk fülünket a számunkra szokatlan dallamokhoz, és nem rettenünk meg, ha valamelyik zene kimondottan tetszik, nem tartunk tőle, hogy mindez jóvátehetetlen változást idéz elő bennünk.
A battaiak nagy többsége szereti, magáénak érzi a rendezvényt, várja ezt az augusztusi tíz napot, igyekszik kihasználni minden lehetőséget, hiszen ritka, egzotikus élményekhez juthatunk, anélkül, hogy kilépnénk a városból. Látogatóba jött hozzánk a világ egy része, kóstolót kaphattunk azokból a hangulatokból, amelyeket másképp megszerezni reményünk se lenne.
Büszkék vagyunk rá, hogy a Summerfest Közép-Európa legnagyobb folklórfesztiváljává nőtte ki magát, örülünk neki, hogy tíz napig ránk figyel az ország, hogy a világ egyre több országában kapcsolódik össze a „magyar” jelző Százhalombatta nevével. A rendezvény legnagyobb haszna mégis az, hogy évről évre gazdagabbá leszünk általa.
