Azt mondják, a vállalkozások közül a legkevésbé kockázatos a vendéglátás, főleg, ha nem puccos éttermet nyitunk, hanem szerényebbet. Aránylag kis befektetéssel létrehozható, hiszen nem ritka, hogy garázst alakítanak át italméréssé. Hogy mitől válik látogatottabbá az egyik vendéglő, mint a másik, arra sokféle magyarázat lehetséges: biztosan sokat nyom a latban az ár, de annak is van szerepe, milyen a környezet, mert annak igényessége vagy igénytelensége tagadhatatlanul hatást gyakorol a vendégkörre, ezért azt a helyet, ahol a mennyiségi fogyasztás dominál, elkerülik a minőségi fogyasztók.
A vendég mindenhol vendég, igyekeznek tisztességesen kiszolgálni, és ha botrányosan viselkedik, udvariasan próbálnak hatni rá – amíg a műintézményben tartózkodik. A vendéglős ugyanis csak addig felel a vendégért, amíg az a felségterületén tartózkodik, ha viszont elindul hazafelé, már nem számít, hol öntött fel a garatra. Felnőtt emberek minden körülmények között felelősek a saját cselekedeteikért, még abban az esetben is, ha az öntudatlanságig leisszák magukat, mert megtehették volna, hogy időben leteszik a poharat.
Akadnak persze, akik úgy vélik, az alkoholizmus pusztán azzal megszüntethető lenne, ha bezárnák a vendéglőket. Legalább is azokat, amelyek nagy számban bocsátják ki magukból az ittas vendégeket. Nem is azt nehezményezik, hogy az illuminált ember nem szép látvány, hanem azt, hogy a dülöngélők ott könnyítenek magukon, ahol éppen eszükbe jut. Ebből téves következtetéseket vonnak le, például azt, hogy az imént odahagyott korcsmában nyilvánvalóan nincs mellékhelyiség, mert ha lenne, akkor ezek az emberek ott végeznék el a dolgukat, nem a környékbeli házak kerítései mellett.
Ez a feltételezés természetesen nem állja meg a helyét. Ahhoz ugyanis, hogy bárki szeszesitalt is árusító vendéglátóhelyet nyisson, ki kell alakítania a feltételeket. Az ÁNTSZ csak akkor járul hozzá a működéshez, ha a kérdéses vendéglőben van nemenként elkülönített mosdó, emellett lennie kell személyzeti wc-nek, öltözőnek, valamint egy különálló helyiségnek, ahol a tisztítószereket tárolják. Amennyiben ezeket nem alakítják ki, nem kapják meg a működési engedélyt, tehát nem is kell bemennünk egy kocsmába ahhoz, hogy tudjuk: egészen biztosan léteznek odabent azok a kis fülkék, ahová bátran betérhet a vendég szükség esetén.
Más kérdés, ha a vendég ezt nem igényli, ha elemi emberi jognak érzi bevizelni mások kerítésén. Ez a probléma azonban már nem a vendéglátás körébe tartozik, hiszen aki erre hajlamos, megteszi akár józanul is, sőt – ahogyan mondani szokták – talán egyéb gazságokra is képes.
Nem az a megoldás, hogy zárjunk be minden kocsmát, mint ahogyan az sem, hogy fogadjuk el a jelenséget. Jó, ha vigyázó szemünket rajta tartjuk környezetünkön, és ha szabálytalanságot észlelünk, szóvá is tesszük, mert csak akkor van rá esély, hogy jó irányba fordul a helyzet.
