Számomra a gyereknap a világ legjobb napja. Soha nem felejtem el, hogy a második osztály év végéjén szóba került otthon, hogy hová is menjünk. Minden évben a Margitsziget a cél. Most sem történt másként, de izgalmasabbá tette a dolgot, hogy most két osztálytársamat is magunkkal vihettünk, akik a testvéreikkel jöhettek csak. A vonatot választottuk, mert heten voltunk gyerekek, és ennyien nem fértünk volna be az autóba. Nagyon élveztük a vonatozást. Rengeteget nevettünk. Megérkeztünk a szigetre, ahol iszonyatosan hangos zene és színes programok vártak.
Elmaradhatatlan volt az öreg bohóc, akit szinte már a mosolyáról felismerek. Fürödtünk, vattacukroztunk, lovagoltunk, korongoztunk. A családi vetélkedő volt a nap fénypontja. Nagyon sokat tudnék mesélni róla. Már ha rágondolok is, nevetek. Tapsvihar volt, amikor mi heten gyerekek és a szüleim beneveztünk. Sokan szurkoltak nekünk. A zsákban futásnál és a lengőmászásnál akadtak ugyan nehézségek, de mi a sok taps és a támogató kiabálást hallva belehúztunk. Felejthetetlen nap volt mindannyiunknak!
Rengeteg ajándékot kaptunk, és boldogan, de fáradtan érkeztünk haza. Erre a napra még nagymama koromban is emlékezni fogok, mert ez a nap volt a világ legjobb napja!
