Az ünnepség hagyományosan, koszorúzással kezdődött a főtéri Kopjafánál, majd a Barátság Kulturális Központban folytatódott. Illyés Gyula Egy mondat a zsarnokságról című versét szavalta el Németh Kristóf színművész, majd a polgármester köszöntője következett.

Vezér Mihály kiemelte, hogy a forradalom alatt nagyon sokféle hitvallású ember állt ki egységesen a nemzeti szuverenitásért és a polgári átalakulásért, aminek az volt az oka, hogy minden tekintetben szinte elviselhetetlenné vált az élet az elnyomó politikai rendszer miatt.  Felidézte a padlássöpréseket, a csengőfrászt, valamint azt is, hogy olykor egy vicc is elegendő volt valakinek a letartóztatásához. A 28-30 ezer alkalmazottat számláló politikai rendőrség mintegy 40 ezer főből álló besúgóhálózatot működtetett. Bár az erőszakkal kivívott szabadság alig két hétig tartott, ’56-nak a magyar és a nemzetközi politikában is visszavonhatatlanok a következményei. Fontosak a tanulságok, így például az, hogy éljünk a szabadságunkkal, menjünk el választani, tartsuk becsben, működtessük a demokráciát.

A városvezető kifejtette, fontosnak tartaná egy olyan nemzeti minimumprogram elfogadását, amely hosszú távon meghatározná az országban folyó politizálást, a közös célokat, függetlenül attól, hogy aktuálisan milyen politikai erő kormányoz. Példaként Szerbiát és Horvátországot említette, ahol működik hasonló nemzeti alapprogram.
Kiemelte azt is, hogy a fiatalokat hazafias érzelmekre kell nevelni, mivel ilyen értékekkel a bulvármédiában nem találkoznak. Fontos, hogy részt vegyenek a nemzeti összetartozás ünnepein, és emiatt is tartja nagyon jó gyakorlatnak, hogy az elmúlt időszakban iskolák adják az ünnepi műsorokat.

A polgármester adta át a "Pro urbe Százhalombatta" Díjat Nagy Lászlónénak, az egykori Dunai Kőolajipari Vállalat személyzeti osztályvezetőjének, aki annak idején társadalmi munkában segítette a Városi Tanács lakásbizottságának tevékenységét, és mind alkalmazottként, mind magánemberként közösségi elköteleződés, az emberek szeretete, segítő szándék jellemezte. A díjazottról készült kisfilmből kiderült, hogy Nagy Lászlóné az első perctől megszerette Százhalombattát, ahová 1964-ben költözött, majd a színpadon is elmondta, milyen sokat adott neki és családjának a város, amelyért nagyon hálás.

Képek egy családi fényképalbumból címmel egy magyar család sorsán keresztül mutatták be az ’56-os eseményeket és azok következményeit a SZISZKI diákjai. Az előadást Darufalvi Bernadett és Regős Ágnes szaktanárok segítségével állították színpadra. A megható pillanatokat a kitüntetett tiszteletére rendezett állófogadás követte.     

Az 1956-os forradalom és szabadságharc évfordulójára rendezett városi események november 4-én, vasárnap, 19 órakor folytatódnak. Gyász, emlék, büszkeség címmel tartanak megemlékezést a Keresztény Értelmiségiek Szövetségének tagjai a Canticum Novum Vegyeskar és Vígh Judit közreműködésével a Szent István téren, a Kopjafánál.  (Fotó: Tóth Erzsébet)