Vezér Mihály polgármester köszöntötte az ünneplőket, felidézve a történelmi előzményeket. Mindenkor tisztelet érdemel az értékteremtő emberi munka, amely nagyon átalakult napjainkra; a tudás vált meghatározóvá a fizikai teljesítmény helyett. Ehhez kell, hogy igazodjon az oktatás, annál is inkább, mert az országnak nincs nyersanyagkészlete. A jólétünkhöz és szabadságunkhoz csak a tudás szolgálhat kitörési pontként a világban. A versenyképességhez elengedhetetlen a nyelvismeret, az alaptudományok megfelelő szinten való elsajátítása, illetve az ezekre épülő további ismeretek megszerzése.

A polgármester közösségi oldalán is tájékoztatott a rendezvényről: "május elsején országszerte színes programok emlékeztetnek a munka ünnepére. Városunkban is megrendeztük a Battai Majálist. Fontos a közös ünneplés, amely igazi közösségi élményt jelent számunkra.  Régi népszokás szerint májusfát emeltünk, izgalmas programokkal ünnepeltünk kicsik és nagyok."

A szervező BKK intézményvezetője Szigetvári József a sajtónak elmondta, hogy a város által állított főtéri központi májusfa a közösségi összetartozást jelképezi, a táncosok által a színpadnál elhelyezett ünnepi májfa pedig inkább a fiúk és lányok közötti barátságot szimbolizálja; a hagyomány szerint ezt az ágat a választott kedves kerítésére teszik a legények. Mielőtt elhelyezték a színpadnál a májusfáját, a néptáncosok – zeneszó és ének kíséretében – körbevitték a városban a hosszú ágat, amelyre útközben a lakók, illetve a főtérre érkezve a közönség szalagokat kötöttek.

A történelmi események szerint, az ipari forradalommal párhuzamosan vált egyre égetőbb problémává a munkások kiszolgáltatott helyzete és tarthatatlan életkörülményeik. Sorozatos sztrájkok és tüntetések nyomán Nagy-Britanniában a 19. század közepére 10 órában maximalizálták a munkaidőt, de ez a felső határ csak az 1870-es évekre vált általánossá. Ausztráliában a kőművesek és építőmunkások 1856-ban harcolták ki a nyolc órás munkaidőt, az 1866-os I. Internacionálé pedig kimondta, hogy a nyolcórás munkanap bevezetése az első lépés a munkásosztály felszabadulásának útján.

Az Egyesült Államokban is erősödtek a munkásmozgalmak; Chicagóban sztrájk kezdődött a nyolcórás munkaidő bevezetéséért 1886. május 1-jén. Két nappal később, május 3-án a munkások összecsaptak a rendőrökkel, négy halálos áldozatot követelő sortűz dördült, másnap a tiltakozó nagygyűlés résztvevői közé vegyült anarchisták bombát hajítottak a rendőrökre, amire ismét halálos sortűz volt a válasz. Az óriási nemzetközi felháborodás nyomán a következő években május 1-jén emléktüntetéseket tartottak, 1889-ben pedig a II. Internacionálé alakuló kongresszusa úgy határozott, hogy 1890. május 1-jén a szakszervezetek és egyéb munkásszerveződések együtt vonuljanak fel a nyolcórás munkaidő bevezetése érdekében.

Magyarországon is 1890-ben tartottak először május 1-jei tömegdemonstrációt, míg a II. Internacionálé 1891-es második kongresszusán hivatalosan is a “munkásosztály nemzetközi összefogásának harcos ünnepévé" nyilvánították ezt a napot.

A múlt században aztán a legnagyobb nemzetközi munkásünneppé vált, különösen a keleti blokkban. A kommunista rendszerek bukása után múlt század kilencvenes éveitől, a kommunista rendszerek bukása után május 1-je a munkavállalók szolidaritási napja lett, a külsőségek elhagyásával számos helyen majálisokat rendeznek ilyenkor.

Ez a nap katolikus ünnep is egyben, Munkás Szent József, a munkások védőszentje tiszteletére – XII. Pius pápa rendelte el 1955. május 1-jén Jézus nevelőatyjára emlékezve. (Forrás: mult-kor.hu, fotó: Tóth Erzsébet)