Az ünnepségen Kocsis Dénes színész, musicalénekes, Huff Zalán Bendegúz dalszerző-énekes, valamint a Muslinca Dalárda kedveskedett műsorral a hölgyeknek, akik nagy tapssal köszönték meg a jó hangulatú, színvonalas előadást.

A Képviselő-testület tagjai egy szál fehér rózsával köszöntötték a távozó hölgyeket az ünnepség végén. Az Önkormányzat összesen 840 darab cserepes virágot juttatott el a városi intézmények és gazdasági társaságok, a civil szervezetek, a rendőrség és a posta hölgy munkatársai részére.

Török Sándor közvetlen hangvételű beszédében kiemelte, hogy a hölgyek rendkívüli teherbírással állnak helyt az élet számos területén: otthon, a munkahelyeken és a közéletben egyaránt. Sokszor olyan feladatokat is ellátnak, amelyeket a környezetük észre sem vesz. Gondoskodnak a családról, szervezik a mindennapokat, figyelnek a körülöttük élőkre, ők azok, akik igazán összetartják a családi és a tágabb közösségeket.

A hölgyek jelenléte a társadalom számos kulcsfontosságú területén meghatározó. Dolgoznak a hivatalokban, kórházakban, bölcsődékben, óvodákban, iskolákban és a szociális szférában. Munkájukkal nemcsak szolgálnak, hanem nevelnek és példát is mutatnak a következő generációknak, ellátják, segítik a betegeket, időseket.

A nők a mindennapok hangulatát is formálják: figyelnek a részletekre, alakítják környezetünk esztétikáját, és az öltözködésben, a stílusban, vagy akár egy-egy közösségi esemény hangulatában is meghatározó szerepet játszanak. Ez a fajta érzékenység és figyelem a hétköznapokat is szebbé és emberibbé teszi.

Az alpolgármester arról is beszélt, hogy a nők érzelmi érzékenysége és empátiája különleges értéket jelent a közösségek számára. Úgy fogalmazott: ha több nő lenne a vezetésben és a politikában, több figyelem, megértés és békés megoldás születne a világban.

Az ünnepségen a humor, a személyes történet sem maradt el. Török Sándor felidézte, mennyire fontos a dicséret és az elismerés – nemcsak a nők, hanem a férfiak számára is. Mint mondta, egy kedves szó, egy mosoly, vagy egy bók, sokszor a mindennapokat is szebbé teszi. Bizony jólesően fogadta ő maga is, amikor elismerő megjegyzést kapott igényes megjelenésére egy hivatali női munkatársától, vagy az ünnepségen megjelent hölgyektől.

A Nőnap arra emlékeztet bennünket, hogy mennyi mindent köszönhetünk a hölgyeknek – de az igazi tisztelet az, ha ezt az év minden napján kifejezzük. "Soha ne feledkezzünk meg róluk, hiszen nélkülük sokkal kevesebbek lennénk" – zárta gondolatait Török Sándor.

A Nőnap története a 19. századi munkásmozgalomhoz kötődik, és eredetileg az egyenjogúságáért, valamint a választójogért folytatott küzdelem jelképe volt. Az ünnep gyökerei 1857. március 8-ig nyúlnak vissza, amikor a New York-i textilgyárak női dolgozói jobb munkakörülményeket és magasabb fizetést követelve az utcára vonultak – írja a Wikipedia.
A mozgalom 1910-ben kapott új lendületet Koppenhágában, a II. Nemzetközi Szocialista Nőkonferencián, ahol Clara Zetkin német politikus javasolta egy éves Nőnap bevezetését. Az első ilyen napot 1911-ben Ausztriában, Dániában, Németországban és Svájcban ünnepelték meg március 19-én, több mint egymillió ember részvételével.

A március 8-i dátum az 1917-es oroszországi eseményekhez köthető: a nők ezen a napon kezdtek tüntetni a "kenyérért és békéért", ami végül a cári rendszer bukásához és a nők választójogának elismeréséhez vezetett. 

Magyarországon 1914-ben tartottak először Nőnapot, de állami szinten csak 1948-ban tették kötelezővé március 8-án.
 Az Egyesült Nemzetek Szervezete 1977-ben ismerte el hivatalosan a nemzetközi ünnepet. Míg korábban a politikai jogok és a társadalmi egyenlőség dominált, mára az ünnep sok helyen elmozdult a gesztusértékű ajándékozás, a virágok és a tiszteletadás irányába.

A civil szervezetek azonban a nők elleni erőszak, a nőket érő családon belüli erőszak, a munkahelyi szexuális zaklatás, a prostitúció és az egyéb, a nők ellen elkövetett erőszak formái elleni tiltakozásuknak is hangot adnak ezen a napon. (Fotó: Tóth Erzsébet)