A májusfa hagyománya az egyik legszebb régi népszokások egyike, amellyel elsősorban a természet megújulását, virágba borulását ünnepelték, de Európa-szerte elterjedt az udvarlás szimbólumaként és eszközeként is.

A városvezető köszöntőjében felidézte, hogy gyerekkorában maga is látott májusfaültetést. Sok jeles nap kapcsolódik május hónapjához, a többi között a szerelem ünnepe is; számos fiatal pár mondja ki ilyenkor örök hűséget esküdve egymásnak a "boldogító igent" a főtéren található házasságkötő teremben. Örömét fejezte ki, hogy Százhalombattán hosszú évek óta állítanak májusfát a Szent István téren, amit még Takács Péter a művelődési központ egykori igazgatója kezdeményezett. Ilyenkor ünnepeljük a tavasz, a jó idő eljöttét, amikor a gyerekek már a közelgő szünidőre is gondolnak.

Vezér Mihály a hagyományról szólva elmondta, hogy vidéken az udvarló legények és barátaik a kiválasztott lány háza előtt állítottak – akár több – májusfát az éjszaka leple alatt; a hölgy ekkor találgathatott, hogy ki, kik fejezték ki ily módon hódolatukat.

Szokás volt közösségi májusfát állítani a templomok közelében, amit körbetáncoltak, így köszöntve az éledő természetet.

A polgármester a sajtó kérdésére fontosnak nevezte, hogy a rendezvény "kapocsként" szolgál, együtt ünnepelhet a városi közösség, életre szóló élményeket szerezve. Általánosságban elmondható, hogy a népi hagyományok megőrzése, megismerése nyomán gazdagodik a gyerekek lelkivilága, műveltsége, illetve mélyen gyökerező identitástudat alakul ki bennük.

Mint ismeretes, általában nyírfát, a székelyeknél fenyőfát használtak májusfaként, olykor csak gallyakkal jelképezik. A magas, sudár fákat a kerítésoszlophoz rögzítették, jellemzően a május 1-jét megelőző nap éjjelén, vagy kora hajnalban, színes szalagokkal, étellel-itallal is díszítették. Legtöbbször az udvarló legény vezetésével állították a fát, de egyes községekben a rokon lányoknál is állítottak a legények. A lányok viselkedése falvanként változott; volt, aki kiment és megkínálta a legényt borral, volt, hogy a szalagokat a lány kölcsönözte a legénynek.

Az egyházi eredet szerint a májusfa azokra az időkre emlékeztet, amikor a 72 tanítvány evangelizálni ment. Volt köztük egy Valburga nevezetű szűz leány, de sokan nem hitték el róla, hogy ártatlan. Azt mondták az emberek, elhiszik, ha a földbe szúrt száraz gally reggelre kizöldül; a fa május hajnalára kihajtott.

A májusfával, illetve zöldágkultusszal, gallyal kapcsolatos hazai népszokásról elsőként Temesvári Pelbárt ferences szerzetes számolt be, 1502-ben keletkezett latin nyelvű prédikáció-gyűjteményében. (Fotó: Tóth Erzsébet, Szabó Gábor)