Bozi Istvánné Nusi néni az Arad megyei Pankotán született, 1948-ban jött át Magyarországra. Biztos volt abban, hogy "bármilyen nehéz is lesz, ha csak egy falat száraz kenyér jut naponta", ő akkor is itt akar élni. Férjét a Magyarországra vezető úton ismerte meg, aki rendőr volt és Nusi néniék Aradról induló "csoportját" kísérte. "Jól előrizte a nyájat!" Házasságukból három gyermek, két fiú és egy lány született. Férjét – házasságkötésük után nyolc évvel – 28 éves korában, balesetben veszítette el. Ezután gyermekeiket egyedül nevelte és özvegyen maradt.

Tizenöt éves korában döntötte el, hogy varrónő lesz, és szinte egész életében, mintegy hatvan évig ezzel foglalkozott. Kezdetben mellékesként, hiszen mint mondja, enni és ruhában, cipőben járni mindenkinek kellett, később pedig az ipart is kiváltotta hozzá. Büszke arra, hogy mindig eltartotta saját magát és a családját. Szeretett kertészkedni és kártyázni. Gyermekei közül egyik fiát elveszítette, lánya Budapesten él.

Százhalombattára 1972-ben költözött, jelenleg Dunafüreden lakik fiával és annak családjával. Öt unokája és hat dédunokája van – a dédunokák mindegyike fiú! Megkérdeztük, véleménye szerint mi a hosszú élet titka? Sokat kell a levegőn lenni! – válaszolta, de genetikai örökségére sem lehet panasza, hiszen édesanyja is hosszú életet élt, 91 éves korában hunyt el. Nővére pedig 97 éves, Angliában él és saját vállalkozást vezet a mai napig. Nusi néni így magyarázza testi-lelki egészségét, jókedélyét, hogy "van a sok unokám és élünk!"

Radics Mátyásné Rózsika néni köszöntésére az Idősek Gondozóházában került sor, amelyen részt vett Sinka László alpolgármester mellett Török Sándor képviselő, Baloghné Till Erika, a Városi Családsegítő és Gondozási Központ vezetője, Harausz Erika, a gondozóház megbízott vezetője és az otthon sok lakója, akik névnapja alkalmából is gratuláltak az ünnepeltnek.

Rózsika néni Egyek községen született Hajdú-Bihar megyében, 1927. augusztus 11-én. Édesapja a helyi malomban dolgozott, édesanyja háztartásbeliként foglalkozott a családdal. Öten voltak testvérek. Férjével az utcájukban ismerkedtek meg, gyakorlatilag diákszerelemből házasodtak. Megkérdeztük, hogyan választotta ki élete párját? Amire Rózsika néni azt felelte, hogy: "Az jött." Házasságukból egy gyermek született. Rózsika hálásan gondol vissza az elmúlt 90 évre. Mindig nagyon szeretett élni, szeretett varrni és kertészkedni. Soha nem vágyott másra, mint "ami lehetett". Ahol öten jártak iskolába, ott nem jutott másra, és "mindent meg kellett fogni", hogy a testvére egyetemre mehessen. Élete végéig a becsületességet tartotta szem előtt. Nagyon sokat dolgozott, gyermekkorában iskola után szüleinek segített, felnőtt korában pedig munka után mentek ki a földekre. "Voltak a dolgok, és azokat meg kellett csinálni." Jelenleg "röviden" jól van, hosszabban pedig nem tudja, nem szokott ezen gondolkodni. Az otthonban lakó társai szeretettel beszélnek róla. Azt mondják, mindig vidám, sokat énekel és szép, amikor mosolyog.

A szépkorúakat az ország miniszterelnöke 90, 95, 100, 105 és 110 éves születésnapjukon köszönti. A jubileumi oklevél mellé akkora pénzösszeg jár, ahány éves az ünnepelt.