A 37 éves édesanya, Soczó Szilvia a terhesség 38. hetében járt, és egyedül volt otthon, amikor délután kettőkor fájni kezdett a hasa. Akkor még nem tudta, hogy a szülés indult-e el, de egy óra múlva felgyorsultak a fájásai, és a mindössze három tízperces görcsöt rögtön az ötpercesek váltották. Telefonált a mentőknek, akik fél órán belül meg is érkeztek, majdnem egy időben a férjével. Együtt indultak a kórházba, de nem jutottak messzire, a Strand utcától csak a Tesco körforgalomig, amikor Szilvi már tolófájást érzett. A mentő megállt a főút melletti parkolóban, a mentősnek mindössze annyi ideje maradt, hogy levágja Szilviről a nadrágot, az édesapának, Soczó Csabának pedig, hogy az első ülésről kiszálljon és hátramenjen vajúdó feleségéhez. Boglárka fénysebességgel - a harmadik tolófájással érkezett 16 óra 40 perckor.
Méghozzá nem is akárhogyan, 2 850 grammal, 51 centiméterrel és 10/10-es Apgarral, azaz a legjobb fizikai állapotban látta meg a napvilágot. A mentőautó utasai kicsit pihentek a nagy "ijedségre", megvárták, amíg Érdről megérkezett a csecsemőmentő a szakorvossal. Ő adta ki azután az engedélyt a tovább haladásra. A babát hőtakaróban az anyukája karjaiba tették, és a csecsemőmentő kíséretében utaztak a II. Számú Női Klinikára, ahol egyébként tervezték a szülést.
Szilvi és Boglárka azóta is remekül van, a pénteki szülést követő hétfőn hazaengedték őket. A hirtelen Bogiból nyugodt kisbaba lett, aki sokat alszik és jól eszik. Nővérei, a 10 éves Rebeka és a 7 éves Enikő nagyon büszkék rá és szívesen részt vesznek a gondozásában. Születésekor egyébként a nagymamájukkal játszottak az egyik lakótelepi parkban, és hallották is a szirénázó mentőautót.
Édesanyjuk utólag azt mondja, nem lepte meg, hogy valamivel a terminus előtt elindult a szülés, hiszen első két lánya is korábban érkezett, de az aggodalmat okozott neki, hogy senki sem volt mellette. A mentős diszpécsernek azonban sikerült megnyugtatnia telefonon keresztül, és isteni gondoskodásnak érzi, hogy végül mégsem egyedül kellett világra hoznia a kislányát.