- A MEOSZ májusban ünnepelte fennállásának 35. évfordulóját. A százhalombattai tagokkal beszélgetve úgy tűnik, többségük szerint nem lett jobb a világ az elmúlt évtizedekben. A megváltozott munkaképességű emberekre koloncként tekint a társadalom, és úgy is bánik velük. Megalázó felülvizsgálatok az egészségügyben, szó nélküli elutasítás a munkahelyeken, átláthatatlan, arc, szív, felelősség nélküli ügyintézés a hivatalokban, alamizsna szintű juttatások a társadalombiztosításban. Úgy vélik, sorstársaik legnagyobb része elszigetelt, reményvesztett, nem ismeri a jogait, lehetőségeit és azt sem, hová fordulhatna segítségért. Ön hogyan látja mindezt? 
- A mi munkánk nem lehet sikeres a mozgáskorlátozott emberek érdeklődése, áldozatvállalása nélkül. Jellemző, hogy tagjaink fele nem fizeti be az évi 2000 forintos tagdíjat, a rendezvényekre a meghívottak 10-20 százaléka jön el.  Az országos szövetségünk lapját a 200 ezer mozgássérült közül 14 ezren rendelik meg. Az önmagunk életének javítását szolgáló első lépés az érdeklődés. Sorstársaink jelentős részénél ez hiányzik. Az is igaz, hogy csak ott érzékelik az egyesület munkáját, ahol aktívak a helyi önkéntesek. Pest megye számos területén nem is találunk ilyet, fizetésre pedig nincs pénzünk.

Szerintem erősödött az emberek és számos hivatal munkatársainak az empátiája, az akadálymentesítés, hozzáférhetőség terén is vannak eredmények, bár ezek messze nem mindenkihez jutnak el. A fiatalok részére már számos lehetőség, támogatás áll rendelkezésre, ha fejlődni akarnak. Talán ezért is közömbösek az egyesületek iránt. A MEOSZ intenzíven dolgozik a meglévő támogatások, lehetőségek tágításáért. Folyamatosan teszünk az érzékenyítésért, különösen a diákok körében, például osztályfőnöki órákon, parasportnapokon és egyéb rendezvényeken.  Az orvosszakértők magatartása többségében az én véleményem szerint is kritikán aluli, megalázó és gyakran szakszerűtlen. 

- A százhalombattai MEOSZ szervezetnél azért hallottam sikertörténetet is. Egy 35 éves, súlyosan mozgáskorlátozott nő mesélte, hogy öt éve remek munkahelyre talált az Invitelnél, ahol a kollégái rendkívül érzékenyek, segítőkészek, és a részmunkaidő ellenére a fizetésével is elégedett. A 2011-es rehabilitációs törvény érdekeltté teszi a munkaadókat a megváltozott munkaképességű munkavállalók foglalkoztatásában. Ön szerint hozott érdemi gyakorlati változásokat? 
- Több munkahely keres megváltozott munkaképességű dolgozót, de számos cég inkább kifizeti a személyenként közel 1 millió forintot a hiányzó megváltozott munkaképességű dolgozók után, csak ne kelljen "bajlódni" velük. A kifejezetten megváltozott munkaképességűeket foglalkoztató, úgynevezett védett munkahelyek pedig, kötelesek az alkalmazottaikat - akiket lehet - felkészíteni és kibocsátani a nyílt munkaerőpiacra. Ha ezt nem teszik az előírt mértékben, kevesebb állami támogatást kapnak.
A rehabilitációs hozzájárulás mértéke a jövőben hiányzó emberenként a minimálbér éves összegére nő. Fontos küzdelmünk a döntéshozókkal, hogy a védett munkahelyek állami támogatása is így emelkedjen.

- Hány tagja van jelenleg a MEOSZ-nak, ezen belül a Közép-Magyarországi Regionális Egyesületnek? Hogyan jellemezné őket életkor, hátrány-, illetve betegségtípusok szerint?
- A kérdés második részére válaszolva: egyre több a balesetből származó mozgás-korlátozottság, de sokaknál áll fenn cukorbetegség, érszűkület, valamint a korábbi nehéz munkából származó gerinc- és ízületi probléma is. A szövetséghez tartozó tagegyesületek regisztrált tagjainak száma 211 091 fő, közülük 125 605-en fizetnek tagdíjat. Az egyesületünkben tavaly 1 117 volt a fizető taglétszám, amelynek közel a duplája a bejegyzett tagunk. Az 1980-as években még több mint ötezren voltunk. Mára sokan meghaltak, sokan megkapták, amit az egyesület közreműködésével lehetett: lakás-akadálymentesítési támogatás, gépjárműszerzési támogatás, ezért már nem érdekli őket az egyesület. A tagságunk 70 százaléka 50 év feletti, csekély a 35 alattiak száma. A százhalombattai szervezet, amelyet Baki Szilvia irányít, az aktívak közé tartozik.  Szinte valamennyi támogatást megadják a tagjaiknak, amelyek a MEOSZ-hoz köthetők.

- Milyen támogatások ezek? 
- Tájékoztatást, tanácsadást nyújtunk, évente egyszer átfogó tájékoztatót küldünk mindenkinek. Segítünk az ügyintézésben, megszervezzük az otthonukhoz kötöttek látogatását, a segítséget a ház körül, az esetenkénti szállítást orvoshoz, egyéb helyre. Rendszeresen tartunk ügyfélfogadást, klubfoglalkozásokat, egyéb rendezvényeket, kirándulásokat szervezünk - főként gyógyfürdőkbe, de máshova is -, közreműködünk a segédeszköz-kölcsönzésben, kapcsolatot tartunk az önkormányzattal, a civil szervezetekkel, adományt gyűjtünk. Vácon például állami támogatással 14 személyes lakóotthont és támogató szolgálatot működtetünk. Mostanáig fenntartottunk hasonlót Cegléden és Nagykőrösösön is, de megfelelő támogatás hiányában átadtuk a Magyar Evangélikus Egyháznak. A megyében három városban tudunk állami támogatással, összesen öt megváltozott munkaképességű munkatársat foglalkoztatni. Van egy alapítványunk, amely évente tucatnyi súlyosan mozgássérült embernek képes 30-40 ezer forintos vissza nem térítendő támogatást nyújtani eseti problémák – például tandíjbefizetés, nem TB útján kapott elektromos kerekesszék javítása – megoldásához.

- Miket tart ma a magyarországi mozgáskorlátozottak legnagyobb problémáinak? Melyek azok a területek, ahol leginkább lenne szükség a változásra?
- A legnagyobb gond a rokkantsági és minden szociális ellátás alacsony összege, az egészségügy helyzete, az ellátásra jogosultság feltételeinek szakmailag indokolatlan megállapítása. Nem érvényesül a befogadó oktatás az iskolák gyakorlatában.  Mindezek mögött egyfajta legfelsőbb döntéshozói érdektelenség, az állami költségvetés kímélete, továbbá a még ki nem mondott új embereszmény megvalósítására való törekvés áll. A MEOSZ szakmai anyagok összeállításával, nagy intenzitással ragadja meg az utóbbi hónapokban mutatkozó állami érdeklődést néhány fontos kérdésben.  Ez jó.

Folyamatosak a tárgyalások. Egyik fő téma az orvosszakértés szabályozatlansága, amely miatt ma sok tízezer mozgássérült esik el különböző kedvezményektől. Sok mindent elértünk már, de újabb és újabb megoldandó problémák jelennek meg. Sok esetben azért nem tudunk többet segíteni, mert az emberek passzívak, a mozgáskorlátozottak is. Elérhetők vagyunk különféle honlapokon, az országos szövetség Facebook-on is, csak keresni kell minket. Mi önerőből nem tudunk eljutni a mozgássérült emberekhez, mivel ezt megakadályozzák az adatvédelmi szabályok. Persze, nagyon hiányzik a területi munkához az a kétmillió forint tagdíj is, amit a tagtársak nem fizetnek be. Sok mindent nem tudunk megfizetni. Persze, sokszor segít a találékonyság. (A képen, kerekesszékben dr. Chikán Csaba, mellette  dr. Bóth János, váci polgármester)