Régóta álmodozott arról, hogy megismerkedhessen Európán kívüli országok kultúrájával, egzotikus helyeken tölthessen hosszabb időt és bebizonyíthassa magának, hogy boldogul a komfortzónáján kívül, családja szerető támogatása nélkül is. Terveit Délkelet-Ázsia négy országában valósította meg. Bejárta Kambodzsa, Thaiföld, Laosz és Vietnam képeslapokra kívánkozó tájait, két és fél hónapon át küzdött a néha 45 fokot meghaladó hőséggel és a kilencven százalékos páratartalommal. Az élmények azonban minden kellemetlenségért kárpótolták.

Hosszú, gondos tervezés előzte meg az első, tizennyolc óráig tartó repülőutat. Ádám egy éven át böngészte a térképeket, és készített egy hozzávetőleges útvonaltervet. Megjelölte azokat a településeket, amelyeket mindenképpen szeretett volna meglátogatni. Listát készített a nevezetességekről, beszerezte a szükséges dokumentumokat, elolvasta azokat a bejegyzéseket, amelyeket hasonló célokkal utazó fiatalok írtak internetes naplójukban, és egyre jobban erősödött benne a gondolat: "Ezt nekem is látnom kell!" Természetesen, a költségek összegyűjtése, a kitartó takarékoskodás is az előzetes feladatok közé tartozott. A szükséges védőoltások beadatása, repülőjegyek rendelése, szállásfoglalások után lehetett megkezdeni a hátizsák megtöltését.

Ezzel a hátizsákkal – ami egyedüli állandó útitársa volt – érkezett a fiatalember egy borús nyárvégi délután a BKK kamaratermébe, hogy megidézze a forró nyári hangulatot. Közönségével együtt, fényképek és videofelvételek segítségével járta be azt a közel 8500 kilométernyi utat, amelyet megtett. A képzeletbeli utazás résztvevői felszállhattak az emeletes ágyakat rejtő távolsági buszokra, amelyeken néha közel harminc órát töltöttek a turisták. Bérelt robogóval kereshették meg az apró szigetek eldugott, háborítatlan természeti csodáit és csónakok segítségével csodálhatták meg az édesvízi delfinek maroknyi csapatát.

Ádám a legemlékezetesebb élményeit így foglalta össze:"Nehéz a válogatás, hiszen annyi új, érdekes és izgalmas kalandban volt részem. Legszembetűnőbb az európaitól eltérő építészeti stílus, amivel a turisták találkoznak Ázsiában. A gazdagon díszített templomok, amelyekből utcánként olykor három-négy is található, tiszteletet parancsolnak a látogatónak. A sokszor ötven méter magasságot is meghaladó Buddha-szobrok látványa szintén lenyűgöző. A piacokon, ahol a csirkehús mellett jól megférnek a ruházati cikkek, hűtőmágnesek és macséták (bozótvágó kések), mindent meg lehet vásárolni. A forgatag méretére jellemző, hogy egy-egy kiválasztott árut később már nem sikerült megvásárolnom, mert nem találtam vissza a végeláthatatlan sorok között. Soha nem fogom elfelejteni Koh Tao apró szigetét sem, ami Thaiföld talán leggyönyörűbb pontja. A pálmafák, a türkizkék tenger és a fehér homok megnyugvást, békességet áraszt."

Természetesen kalandokban is bővelkedtek az Ázsiában töltött hetek. Ezek közé tartozott a Thaiföld Kanchanaburi tartományában található Tigris templomban tett látogatás. Ezen a területen elárvult tigriskölyköket neveltek fel szerzetesek és önkéntesek. A bátrabb turisták a mára megszelídített hatalmas állatokat félelemmel teli tisztelettel simogatják meg. Ádám az elefántokkal is közelebbi kapcsolatba került. Az öt vezényszó megtanulása után felülhetett egy hatalmas állat hátára, és egy egyensúlyozási képességet próbára tevő séta után az elefántfürdőzésben is részt vett. "Nem éreztem félelmet! Az állatok azonnal reagáltak minden vezényszóra, és olyan kisugárzásuk volt, ami feltöltötte az embereket energiával. Ez a hangulat feledtette azt a kicsit mókás érzést is, hogy egy elefánt hátán lovagolni olyan, mintha egy drótkefén ülne az ember."

"Nem volt veszélytelen vállalkozás az étkezés sem. Néha felismerhetetlen kinézetű és szagú ételeket, italokat kóstoltam. Szerencsém volt, sem az ízletes tésztafélék, sem a mindig friss, egzotikus gyümölcsök nem okoztak betegséget. Jó szolgálatot tett 40 százalékos hatóanyag-tartalmú szúnyogriasztó is, mert bár reggelente megszámlálhatatlan csípéssel ébredtem, a fertőzések elkerültek. Talán viccesen hangzik, de a legveszélyesebb vállalkozásnak az úttesteken való átkelés tűnt. A megszámlálhatatlan számú robogó vezetője egyetlen "szabályt" követ: élni és élni hagyni! Amíg a gyalogos egyenletes tempóban halad át az úton, addig a robogós ügyes manőverekkel ki tudja kerülni, és nem hátráltatják balesetek a forgalmat."

"Sok mindent adott nekem ez az utazás! – összegezte tapasztalatait Ádám. Megtanultam toleránsabban szemlélni a máshogyan élő és gondolkodó embereket. Életre szóló barátságokat kötöttem külföldi fiatalokkal, akik hozzám hasonlóan próbálják felfedezni a világ néha félelmetesnek tűnő rejtelmeit. Megtapasztaltam azt az érzést, hogy nem kell folyamatosan aggódni a problémák miatt, hanem a legnehezebb pillanatokban is bizakodónak kell lenni. Ebben a szellemben tervezem a következő utamat, mert remélem, hogy sok csoda vár még rám a nagyvilágban."

Majer Ádám részletes útinaplóját az adamistraveling.wordpress.com oldalon olvasható.