1992 óta veszek részt városunk árvíz elleni védekezésében. Mint afféle laikus álltam be oda, ahová éppen beosztottak.

Munka közben sokszor elgondolkodtam, hogy miért nincs az árvízveszély miatt frekventált helyeken gát, vagy legalább nyúlgát. Aztán elhessegettem magamtól a gondolatokat azzal, hogy az illetékesek biztos tudják mit csinálnak.

Már négy éve voltam önkormányzati képviselő, amikor a sokat emlegetett 2002. évi árvíz "beköszönt". Elsők között kerestem magamnak helyet a "katasztrófa" munkások között a Kossuth Lajos utcában. Az árvíz elvonulásával javaslatot nyújtottam be a Dr. Benedek László által vezetett Képviselő Testületnek, hogy legalább a Kossuth Lajos utcában építsünk egy nyúlgátat. Hihetetlen módon Weller Jánossal, az Óváros akkori képviselőjével kellett jelentős csatát vívnom a nyúlgát érdekében. Weller János meggyőzése után további vita bontakozott ki köztünk, hogy mobil vagy állandó gát legyen. A magam részéről állandó gátat szorgalmaztam. Az állandó földgát biztonságosabb és olcsóbb is. A mobil gátnak meg egy nagyon biztos és mély alap kell, amit a mi Duna-partunkon képtelenség kialakítani, hiszen a Duna azt kimosná. Nem véletlen, hogy a mobil gátakat általában belvárosok védelmében szokták rendszerbe állítani. Mind annak ellenére, hogy engem 2002-től ellenzékként kezelt az akkori hatalom, sikerült megnyernem ezt a csatát is. Megépült a Kossuth Lajos utcai nyúlgát.

De menjünk az időben még előbbre. 2002-ben már feszegettem, hogy kik lehetnek azért a felelősek, hogy a Kossuth Lajos utcában elbontották az eredetileg ott álló gátat, illetve, hogy magába a gátba kik adhattak ki építési engedélyt? Persze nagy csönd volt a válasz!

Miért fordulhat az elő, hogy azért bontsanak el a Dunánál mélyebben lévő terület elől egy gátat, hogy akik ott vesznek építési(?) telket kilássanak a Dunára? Miért épít valaki az így kialakított területen bár mit is? Számomra ez rejtély!

Kanyarodjunk vissza a jelenlegi árvizünkhöz. Nagyon sok segítő kéz akadt. Jöttek segíteni az ország minden területéről. A védekezés aktív hét napjában nem egyszer székesfehérvári, érdi, tárnoki vagy budaörsi ember állt mellettem gáton. Ami mélységesen felháborított az a dunafüredi és óvárosi emberek aránya az önkéntesek között. Az önkéntesek 70%-a lakótelepi vagy máshonnan érkezett ember volt. A több 10 vagy 100 milliós értékű házakat a szegényebb körülmények között élő emberek mentették. Volt olyan eset, amikor az xy házához ért az árvízi védekezés, a ház tulajdonosa kijött a kerítése elé, majd megkért minket, hogy az Ő füvére ne rakjunk zsákokat, mert tönkre megy. De volt olyan is, aki kijött a házából, beállt az ételért sorba állók közé, majd egy teli tányérral visszavonult a házába. Az nap már nem is láttuk. Az ételhordóval érkezőkről már nem is beszélve. Sajnos nem egy ilyen élménye volt az ott szolgálatot teljesítő hivatásosoknak és önkénteseknek.

Természetesen az érintett területen élő idős emberek voltak az elsők, akik könnyes szemmel hálálkodva jelentek megy egy-egy tálca süteménnyel, kávéval vagy teával. Ezek az ételek és italok nem a testünket táplálták, hanem a lelkünket. Az önkormányzati ellátás elégséges és kiváló minőségű volt, még is jól esett, amit odahoztak. Az életüket végig dolgozó idős emberek, akik már se a lapátot se a homokzsákot nem tudják megfogni, sütit sütöttek, teát és kávét főztek nekünk. Én az Ő házukat védtem!

Néhány szót a vezetőkről és a szervezőkről. Ritkán szoktam vezetőket dicsérni, mert az a dolguk, hogy jól csinálják a munkájukat. De ez a helyzet még is más volt.

Vezér Mihály Polgármester: mindig a helyén volt és időben meghozta azokat a döntéseket, amire feltétlen szükség volt. Mind ezt olyan körülmények között, ahol sok volt az ismeretlen tényező.

Kecskés Zsolt védelmi referens (önkormányzat): a volt katona és polgárvédelmi tiszt szakértelme, türelme és kiváló szervező készsége vitathatatlan és nélkülözhetetlennek bizonyult.

Rajkai Ágnes irodavezető önkormányzat: helyismeret, szakértelem, gyors helyzetfelismerés pontos és gyors cselekvés.

Természetesen mindenkit nem tudok felsorolni, de úgy gondolom, hogy az árvízi védekezésben résztvevő hivatalos állomány szakértelme és helytállása is vitathatatlan.

Sok civil szervezet (Pl: Polgárőrség, Vöröskereszt, stb.) ajánlotta fel támogatását és tagjainak munkáját. Az önkormányzati szférában dolgozó KFT-k munkája és technikai felszereltsége is pótolhatatlan volt.

Az elmúlt évek és az idei árvíz tapasztalatai alapján Vezér Mihály, Szél Pál és jómagam javaslatokat nyújtottunk be egy árvízvédelmi rendszer kiépítésére. Remélem most már senkit nem kell győzködni?

A profi újságírók az cikkek végére mindig valami hangzatos nagydolgot vagy csattanót szoktak írni. Nekem ez nem megy. Ezért zárásként mély tiszteletemet és köszönetemet szeretném kifejezni minden hétköznapi hősnek, akivel együtt dolgozhattam!

Tisztelettel: Szalai Attila lakótelepi lakos