Kedves Magyar Testvéreink!

 

1920. június 4-e Európa végső lealjasodásának magyarságunknál nyilvántartott gyásznapja!

Nagyatyáink némán zokogva, egyenes gerinccel álltak a harangok világot-ébresztő zengésében, s az Élő Magyarország brutálisan csonkolt testét siratták, miközben perverz hóhéraik párizsi bordélyokban vedelték a modernitás mocskát. Ez annak a "művelt nyugatnak" a lényege, mihez majd száz éve felzárkózás álnév alatt rántják le nemzetünk legjavát a silány "kiválasztottak".

 

1920.június 4-én véget ért egy csata; egy korszakok hosszú során át tartó háború csatája. Az akkori győztesek nem a férfias, nyílt küzdelem lovagjai voltak, hanem "homályos szalonok" sötét figurái. Magyarországra olyan békét kényszerítettek, mely elképzelésük szerint a Szent Korona Országát végleg felszámolta volna. Az, hogy nem így történt, s hogy Magyarország még mindig magyar ország, nem rajtuk múlott.

 

Ám sajnos azt is nyíltan ki kell mondanunk, hogy rajtunk sem. Törökország, mellyel ugyanígy akartak eljárni, fegyvert fogva mentette, ami menthető. Németország volt a harmadik romba döntött állam, melyre a weimari köztársaság lidércnyomását kényszerítették rá. Ők Hitlerrel válaszoltak a lidércnyomásra.

A mi utunk, a magyarok útja más volt, és más napjainkban is. A rajtunk esett sérelmeket, kifosztást, nemzetünk legjavának két emberöltőn át tartó folyamatos irtását nem állt módunkban erővel visszaverni. Miért?

 

Azért, mert engedelmeskedtünk és engedelmeskedünk az egyik legfontosabb isteni útmutatásnak; a jó szomszédság törvényének. Ám sajnos ész nélkül. E törvényt akkor is megtartottuk, amikor az kis híján nemzetünk életébe került. Ezen oknál fogva bizony magunkba kell nézni!

 

A jó szomszédság törvénye mellett ott áll az a néhány kivétel, amikor azt nem kell, sőt egyenesen nem szabad gyakorolni. Az egyik ilyen kivétel, ha az országba fogadott idegen a saját törvényeit, nyelvét és szokásait a befogadókra akarja erőltetni, annak az a következménye, hogy honfoglalók lesznek a befogadók földjén! Láthatóan hosszú ideje ez történik velünk, s hogy ezt a sokaság ne vegye észre, szirén-hangokkal bódítanak minket. Csak és kizárólag a befogadás kötelességét sulykolják, s csak a befogadás jogát törvényesítik, nekünk befogadóknak pedig "kussot" kiáltanak. Ám ősműveltségünk szerint; a törvénytelenség jogot nem alapít!

 

Mára azonban oly változás előtt áll egész Európa, s vele a fehér emberek civilizációja, hogy az Istentől elrugaszkodott gondolkodás és gyakorlat már csak két-három évig tartható fenn. Ezért nekünk Trianon felszámolása érdekében összetartásra, egymás iránti szeretetre, segítőkészségre van szükségünk. Ha önként nem, úgy kényszerrel, de mindenképpen beteljesedik rajtunk a sorsunk. Ezért alapvető fontosságú, hogy magyar és magyar közé ne engedjünk éket verni semmiféle pártpolitikai-, ideológiai-, vagy vallási érdek mentén. Magunk között elég, ha magyarok vagyunk. De tisztában vagyunk-e vele, hogy ki a magyar? S mit jelent magyarnak lenni? Akinek ezekről a kérdésekről fogalmazványra, lózungra van szüksége, az biztosan nem magyar.

 

Az előttünk álló törvényszerű erkölcsi-, társadalmi-, politikai-, vallási-, gazdasági változásban pedig semmi szükségünk nincsen olyanokra, akik Trianon gyilkos szellemét folyamatosan törvényesítették és életben tartották, különböző álságos politikai ideológiák leple alatt.

 

A tört-én-elem kereke nagyot zökkenve készül fordulni, és szükségszerűen tapossa el "kerékkötőit". Ezért nem lehet semmiféle közösséget vállalni olyanokkal, akik csak egy percenttel is kötődnek a múló félben lévő világhoz. Nekünk egymáshoz kell test-vér-i szeretettel közelíteni, s oly barátokat – alkalmasint politikai barátokat is – találni, akik tesznek is azért, hogy az új világ minél kisebb szenvedéssel születhessen meg.

 

Abban az új világban, mely itt kopogtat, már nem lehet helye a trianoni gazságnak és a Trianont fenntartani próbáló emberre csak hasonlítóknak.

Már csak ezért is Adjon az Isten szebb jövőt....

 

Jobbik százhalombattai szervezte